Az IFLScience szerint mivel a bálnák nem halak, hanem emlős cetfélék, amik kopoltyú helyett a fejük tetején lévő lyukon keresztül, tüdővel lélegeznek, a legtöbb fajjal ellentétben nem önkéntelenül, hanem tudatosan szívják be minden lélegzetvételüket, ami az alvási szokásaikra is jelentősen kihat. Mivel mélyalvás közben a tudatos agyfunkciók leállnak, ez pedig a cetfélék halálát okozná, a legtöbb bálnafaj az evolúció során kifejlesztette az úgynevezett váltott agyféltekű alvást.

Ez azt jelenti, hogy míg az egyik agyféltekük álomba merül, a másik aktív marad, hogy a légzésért feleljen, mozgásban tartsa a testet és a nyitva maradó szem segítségével az állat elkerülje az esetleges ragadozókat. Egyes fajok, például az ámbráscet nem túl hosszú időre, de képesek azonban a mélyebb alvásra is. Ekkor a víz felszínéhez közel maradva, függőleges pozícióba helyezkedve merülnek álomba mindössze 10-15 percre, kutatások szerint ez idő alatt egyáltalán nem lélegeznek, a biztonságukról pedig a fajtársaik gondoskodnak, akik a pihenő egyeddel együtt csoportosan sodródnak a víz felszíne alatt.

Az ennél jóval több alvást igénylő bálnaborjak biztonságáról az anyjuk gondoskodik, aki maga után vonszolja a kicsinyét, bizonyos fajoknál azonban előfordul, hogy sem a borjú, sem az anyaállat nem pihen a születést követő egy hónapban, és egész idő alatt mozgásban vannak. Ez azzal függhet össze, hogy melegvérű élőlények lévén a kisebb súlyú, kevesebb testzsírral rendelkező újszülöttek mozgás hiányában kihűlnének és elpusztulnának a hosszabb pihenőidők alatt.