szerző:
Unyatyinszki György

Még októberben - a nagyobb tiltakozási hullámot jóval megelőzve - kezdett munkába egy iskolai szakkör, hogy részletes kiadványt készítsenek arról, hogy miként látják az oktatási rendszert és az iskolák hétköznapjait, valamint szerintük milyennek kellene lennie. Bár nincs cselekmény, mégis olyan, mintha Fantázia és a való világ síkján mutatnák be a két oldalt.

©

Talán abban a szerencsés helyzetben vagytok, hogy már olvashattátok Michael Ende A Végtelen Történet című művét - felhívjuk a kapcsolatot az ende és a végtelen között. Két szálon futó cselekményét piros és kékeszöld színnel nyomtatta a legtöbb kiadó, melyben a piros a való világunkat, a kék pedig Fantázia világában játszódó történéseket mutatta be. A regény egyik főhőse, Bux Barnabás Boldizsár ellógva a napját egy antikváriumba téved, ahol A Végtelen Történetet ajánlják nekik olvasásra, a könyv a könyvben szerkezetben Fantázia világába juthatunk el, amelyet folyamatosan pusztul a Semmi terjedése miatt, ezt próbálják megakadályozni. A két szál végül fokozatosan egybeforr, de nem lőnénk le a poént.

A Tanközlöny is két párhuzamos világ hatását kelti, mely az olvasás során forr egésszé. Esetükben a piros színnel írt részek a saját véleményük, a saját valóságuk, a kékkel írt részek tankönyvi és más forrásból, az oktatásról vélekedő szövegek. Egy harmadik színt választva kiegészítéseket és megjegyzéseket fűztek egymás írásaihoz, egyfajta öncenzúraként is hat. A szabadjára engedett kreativitásnak köszönhetően a rajzokkal illusztrált kiadvány rendkívül szépre sikerült.

©

A fővárosi Karinthy Frigyes Gimnázium diákjai kaptak lehetőséget egy pályázat útján a tranzit.hu Művészetek az iskolában projektjében. Három szakember készítette fel a diákokat a szerdai szakkörszerű találkozókon a könyv megírására, szerkesztésére és kiadására: László Gergely képzőművész, Major Virág kulturális menedzser és Váradi Emese rajztanár.

A diákok maguk vállalták a kiadványtémáját, hogy az iskolai robotban görnyedő társaikról, illetve magukról írva bemutassák, hogy miként működik a jelenlegi rendszer iskolája, és hogy szerintük milyennek kellene lennie. A projekt megelőzte a nagyobb tiltakozási hullámokat is, bár annak végső formájára minden bizonnyal hatással volt.

©

Szemérmetlenül írnak a hétköznapi gondokról, hogy miként érzik magukat az órákon. Saját leterheltségükről, a tanárok fáradtságáról, az ilyen légtérben tartott órák meddőségéről, a száraz és önmagában értelmetlen tananyagról, ami nem tudnak hasznosítani az életben. Nem is titkolták, hogy ez egy "Tankönyv Mindenkinek", aki meg akarja érteni, hogy miért nehéz ma diáknak - vagy akár tanárnak - lenni.

A logikus gondolkodás, összefüggések keresése és következtetések levonása nem olyan dolgok, amelyek a magyar oktatásban szerepet kapnának. A tantárgyak közötti átfedést nem éreztetik, sosem áll össze a nagy egész.

- írják piros betűkkel. A diákok ezért több gyakorlatias, interaktív órát szeretnének, hogy ne csak a bemagolt tudáson legyen a hangsúly. Szeretnék, ha szabadon és kreatívan állhatnának egy-egy feladathoz, ugyanis könnyen lehet, hogy egy feladatnak nem egy megoldása van. Egyenlő partneri viszonyt várnak el az iskola falain belül, ahol demokratikusan beleszólhatnak saját ügyeikbe, például az óraválasztásba. Rendes ebédszünetet szeretnének, hogy ne éhesen kelljen várni az órák végét vagy rohamtempóban fogyasztani valamit a szünetben.

A legfontosabb célja a kiadványnak, hogy változásokat érjenek el, hogy "a saját gyermekem már szeressen iskolába járni" - írják.

A Tanközlöny online is olvasható, itt találod.