Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára még márciusban említette, hogy a kormány már most a GDP 6 százaléka fölött költ oktatásra. Később is előkerült ez az érv, de ha ez valóban így van, akkor minek követelik a tiltakozók, hogy az oktatásra szánt pénzek érjék el ezt a szintet?
Nem tudjuk hitelt érdemlően megcáfolni vagy megerősíteni Rétvári szavait, mert a 2015-ös GDP-adatok még nem állnak rendelkezésre, (mondjuk épp emiatt érdekes, hogy az államtitkárnál hogyan jött ki a matek) de azt tudjuk, hogy eddig hogyan álltunk e téren.
Tehát mennyit költünk valójában oktatásra GDP arányában? A kérdéssel már többször is foglalkoztunk, hiszen ez egy beszédes mutató. Pontosan arra világít rá, hogy egy adott állam mennyire tekinti prioritásnak azt, hogy a társadalmi és gazdasági sikereket a tudásra alapozza. Ebben jellemzően jól teljesítenek egyes ázsiai országok, és persze Észak-Európa is, az eredmények pedig elsőként a PISA-teszteken jelentkeznek, később nyilván az ország gazdasági mutatóiban, a GDP-ben, a világban zajló eseményekhez való gyors alkalmazkodásban, és úgy általában az ország sikerében.
De térjünk vissza ahhoz a bizonyos 6 százalékhoz! Az OECD legfrissebb, 2012-es adatokkal dolgozó tanulmánya szerint akkoriban 4 százalék körül költött GDP arányában a magyar álllam oktatási célú kiadásokra, miközben az OECD átlaga 5,3 százalék.
Az persze elvben előfordulhat, hogy néhány év alatt ilyen szépen megugrott az oktatási célú kiadások mértéke, ugyanakkor erre gyakorlatilag semmi sem utal (Rétvári nyilatkozatát leszámítva persze). A Klik működéséről, vagy inkább működésképtelenségéből pont az a kép rajzolódik ki, miszerint az állam nem tud elég pénzt az oktatásba csoportosítani.
Egyetlen terület mégis akad, ahol látni többletpénzeket: a pedagógusok életpályamodellje. A kormány erre annak idején 150 milliárd forint pluszt ígért, csakhogy ez az összeg több részletben kerül be a szférába, mivel a tanárok béremelését évekre elnyújtották 2012-ben. De még ha egy összegben is öntötték volna nyakon az oktatást ezzel a pénzzel, akkor sem jelentene többet nagyjából fél százaléknál egy olyan szférában, ahol több mint 1500 milliárd forint állami költésről beszélünk évente.
