Sokunkban működik egy kimondatlan - vagy akár ki is mondott - kényszer, hogy elfoglaltságokat biztosítsunk gyermekeinknek. Lehet az úszás, balett, baseball vagy foci, de ahhoz, hogy úgy érezzük, jó szülők vagyunk, legalább heti három-négy foglalkozásra be kell íratnunk őket. Hányszor hallani, ahogy a szülők azt mesélik, hogy az egész szombatjuk arra megy el, hogy a gyerekeiket különböző sportklubokra és szakkörökre hurcolják?
Ezzel szemben hányszor hallunk valaki arról beszélni, hogy szombaton a lánya játszani fog?
És a játék alatt most nem hegedűjátékot vagy egy sportot értünk, és nem is olyan találkozókat, ahol a szülők szervezik meg, hogy mit csináljanak a gyerekek. Játék alatt azt értjük, amikor a gyerekek magukra maradnak, akár egyedül, akár egy baráttal, és úgy játszanak, ahogy akarnak, és amennyi ideig akarnak. Még ha a szülők néha meg is engedik ezt a szabad játékot, gyötrő bűntudatot éreznek, ha szóba kerül. Mert végül is attól érezzük magunkat jobb szülőnek, ha tanítunk nekik valamit, sportra járatjuk őket, vagy lefoglaljuk az agyukat valamivel. A játékra gyakran úgy gondolunk, mintha az csak az értékes, tanulásra fordítható idő pazarlása lenne. De valóban így van ez?
(...)
És ha azt mondanánk, hogy a szabad játék arra tanítja a gyerekeket, hogy kevésbé szorongjanak? Rezilienciára, azaz rugalmas alkalmazkodóképességre tanít, ami pedig bizonyítottan az egyik legfontosabb tényező a sikeres felnőtt élethez.
(...)
Dániában 1871-ben egy házaspár, Niels és Erna Juel-Hansen dolgozta ki az első olyan pedagógiát, amely a játékot is magában foglaló oktatáselméletre épült. Rájöttek arra, hogy a szabad játék kulcsfontosságú a gyerekek fejlődése szempontjából. A dán gyerekek hosszú ideig nem kezdhettek iskolába járni hétéves koruk előtt. A tanítók és a tantervek kidolgozói nem akarták, hogy a tanulás kösse le őket, amikor még inkább gyereknek kellene maradniuk, és játszaniuk kellene. A tízévesnél fiatalabb gyerekek általában még most is kettőkör végeznek az iskolában, és lehetőségük van arra, hogy a nap hátralévő részét ún. szabadidős iskolákban (skolefritidsordning) töltsék, ahol a leginkább játékra biztatják őket. Meglepő, de így igaz!
Ha többet szeretnétek megtudni a gyermeknevelés dán módszeréről, rendeljétek meg Jessica Joelle Alexander és Iben Dissing Sandahl Gyermeknevelés dán módra - Hogyan neveljünk életrevaló és magabiztos gyereket? című könyvét a HVG Könyvek oldalán.
Sokan egyetértenek vele, mások megkérdőjelezik azt, amit a magyar iskolarendszerről mond, de az biztos, hogy Vekerdy Tamás pszichológus gondolatai sokakat megmozgatnak. Öt olyan idézetet választottunk ma tőle, amin érdemes elgondolkodni. Véleményeket is várunk kommentben. A szülők beveszik a süket dumát arról, hogy teljesítményelvű világban élünk, ha jót akarsz a gyerekednek, „topmenedzserképzést már az óvodában is!"
