Fóti Péter: Miért olyan nehéz az iskola átalakítása?

John Holt, a híres amerikai pedagógiai gondolkodó és esszéíró tapasztalatai azonban egy ennél sokkal meglepőbb és mélyebb problémára mutatnak rá: maga az iskola neveli ki a diákokban a szabadságtól való félelmet.

A harvardi kísérlet: felkínált szabadság

Az 1960-as évek végén Holt egyetemi kurzust tarthatott a Harvard Graduate School of Education hallgatóinak „Tanuló irányította tanulás” (Student-Directed Learning) címmel. A hallgatók nem gyerekek voltak, hanem nagyrészt a húszas éveik elején járó fiatalok, vagy éppen tapasztalt, sokat látott tanárok és iskolavezetők.

Holt valóságos kánaánt kínált nekik:

• megfelelt/nem felelt meg (Pass/Fail) értékelést ígért mindenkinek, aki felvette a tárgyat,
• eltörölte a kötelező vizsgákat, a kötelező dolgozatokat és a jelenléti ívet,
• felkínált egy gazdag forráslistát (könyveket, filmeket, meglátogatható alternatív iskolákat),
• felajánlotta, hogy sokszorosítja és megosztja bármelyikük írását, ha saját gondolataikat közzé szeretnék tenni,
• kikötötte, hogy a felkínált lehetőségekből bármit használhatnak, lecserélhetik a saját ötleteikre, de akár semmit sem kell csinálniuk.

A hallgatók eleinte elfogadták az ajánlatot. Körülbelül hat hétig minden simán ment. Bár senki nem írt semmit, senki nem használta a fali hirdetőtáblát és senki nem valósított meg önálló projektet, az órák érdekesnek tűntek. Aztán elérkezett a robbanás.

A hatodik hét környékén a hallgatók dühösen támadtak rá Holtra: „Téged nem is érdekel, mit gondolunk! Sose mondod meg, mit írjunk! Nem törődsz velünk, mert nem mondod meg nekünk, mit tegyünk!”

Amikor Holt emlékeztette őket, hogy éppen azért nem ad utasításokat, mert tiszteli őket, és szeretné, ha felnőtt emberként maguk döntenének a saját tanulásukról, falakba ütközött. Később az egyik diák elmagyarázta neki a helyzet mélyén rejlő konfliktust:

„El sem tudod képzelni, milyen elvárásokat szabtál! Itt van ez a könyvlista. Azt mondod, ezeket érdemes elolvasni, és hiszünk is neked. Szeretnénk elolvasni őket. De nem kötelezőek, nem lesz belőlük számonkérés. Eközben ott van a többi tantárgyunk seregnyi kötelező olvasmánya, amit ha nem olvasunk el, kibukunk...”

Miért olyan nehéz választani?

Holt harvardi tapasztalatai rávilágítanak arra, miért bukik el olyan sok reformkísérlet:

1. A felelősségtől való félelem: a hagyományos iskola egyetlen dolgot tanít meg igazán alaposan: a hibázástól való rettegést. Ha a tanár megmondja, mit csináljunk, és elrontjuk, mindig okolhatjuk a tanárt („rosszul magyarázott”, „igazságtalan volt a dolgozat”). Ám ha mi magunk választunk, és a választásunk rossznak bizonyul, senki mást nem okolhatunk, csak saját magunkat. A kudarc kockázata a legtöbb ember számára túl nagy.
2. A bürokratikus prés ereje: egy demokratikus, választáson alapuló sziget (mint Holt kurzusa) rendkívül nehezen tud működni egy olyan külső környezetben, amely továbbra is a külső kényszerre, osztályzatokra és számonkérésre épül. A diákok mindig a kötelező és szankcionálható feladatokat fogják előre venni, mert a rendszer erre szocializálta őket.
3. A bizalom hiánya: a diákok nemcsak a tanáraikban nem bíznak meg, de – ami még szomorúbb – saját magukban sem. Megtanulták, hogy az ő elképzeléseiknek, kíváncsiságuknak és döntéseiknek nincs értéke a hivatalos oktatásban.

A tanulság

Az iskola átalakítása nem csupán szervezeti vagy módszertani kérdés. Nem elég lebontani a katedrát és szétosztani a döntési jogokat. Ahogyan John Holt harvardi esete mutatja:

ha évtizedeken át ahhoz szoktatjuk az embereket, hogy mások mondják meg nekik, mit és hogyan gondoljanak, a hirtelen felkínált szabadság nem örömöt, hanem szorongást és dühöt vált ki belőlük. Az iskola valódi reformja ott kezdődik, amikor segítünk a tanulóknak feldolgozni ezt a szorongást, és lépésről lépésre újraépítjük az önmagukba és a saját döntéseikbe vetett hitüket.

„Lehet úgy is tanítani, hogy nem a tanár dönt mindenről”

Sokan gondolják úgy, hogy az iskolai oktatás ma ismert, hierarchikus és tekintélyelvű szerkezete megváltoztathatatlan. Megszoktuk, hogy a tanítás-tanulás tervezése, irányítása és értékelése kizárólag a tanár kezében van, míg a diákok a folyamat passzív, jobb esetben engedelmes elszenvedői. Vélemény.