Hogyan fegyelmezhet a tanár?
A körmös és a tanóráról való kiküldés ma már tiltólistás fegyelmezési eszköz a rosszul viselkedő tanulókkal szemben, inkább a beszélgetés vagy a szétültetés a megfelelő megoldás.
A „Gyermekek és diákok hangja” témanapot az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium a hivatalos tanév rendje szerint szeptember 14. és október 22. között rendezné meg. A kezdeményezés célja, hogy az óvodások és az iskolások elmondhassák, milyen intézményben éreznék jól magukat, hogyan szeretnének tanulni, mozogni, pihenni és közösségben lenni.
A minisztérium felhívására dolgozta ki a PDSZ a Halljuk meg egymást! programot, amelynek középpontjában az iskolai konfliktusok és fegyelmezési helyzetek állnak. A szakszervezet abból indult ki, hogy ezekben a helyzetekben a diákok és a tanárok elsősorban egymás viselkedését látják, annak hátterét azonban már jóval kevésbé.
Egy pedagógus például azt érzékeli, hogy egy tanuló nem figyel, beszélget az órán, nem készíti el a feladatát, elkésik, visszaszól vagy megszegi a szabályokat. A PDSZ szerint azonban ennek hátterében sokféle ok állhat: értetlenség, korábbi kudarcélmény, fáradtság, a hibázástól való félelem, valamilyen konfliktus vagy akár szándékos szabályszegés is.
Ugyanez fordítva is igaz. A diák azt látja, hogy a tanár rászól, számon kéri, korlátozza vagy ragaszkodik egy szabály betartásához, miközben kevésbé érzékeli, hogy a pedagógus egy egész osztály munkájáért felel, biztosítania kell a tanulás feltételeit, kezelnie kell a felmerülő helyzeteket, és fenn kell tartania az óra kereteit.
Háromszor 90 perc alatt jutnának el a közös megoldásig
A program három, egyenként 90 perces foglalkozásból áll. Az első, Halljuk meg egymást! című alkalmon a diákok beszélhetnek arról, hogyan élik meg az iskolai hétköznapokat, mi segíti, illetve mi nehezíti a tanulásukat és az együttműködést. A foglalkozás végén öt közös üzenetet fogalmaznak meg a pedagógusoknak.
A második, Hallottunk benneteket című alkalmon már a pedagógusok reagálnak a diákok üzeneteire. Ugyanazokat az iskolai szituációkat mindkét fél nézőpontjából megvizsgálják: mit élhet át az adott helyzetben a tanuló, és hogyan láthatja ugyanezt a tanár.
A harmadik, Mit tehetünk együtt? című foglalkozáson pedig egy konkrét problémát választanak ki, amelynek megoldására a diákoknak és a pedagógusoknak is van ráhatásuk. Ezután közösen dolgoznak ki egy változtatást, amelyet a gyakorlatban is kipróbálnak.
A foglalkozások megtartásához nem szükséges külső szakember, az intézmények saját pedagógusai is levezethetik őket. A PDSZ pedig elkészítette hozzájuk a részletes programot és a foglalkozástervekek, az iskolák pedig regisztrálhatnak a foglalkozások megvalósítására.
A szakszervezet beszámolója szerint a programra az Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumtól is pozitív visszajelzés érkezett. „Remek, örömmel megosztjuk jó gyakorlatként!” – idézte a PDSZ a minisztérium válaszát.
