Mik azok a metakognitív képességek – és tanítani kell-e őket?

A pedagógiai szakirodalomban egyre gyakrabban találkozunk a „metakognitív képességek” kifejezéssel. A fogalom egyszerűen azt jelenti, hogy képesek vagyunk figyelni és irányítani saját gondolkodásunkat és tanulásunkat. Észrevesszük, ha valamit nem értünk, megpróbáljuk kitalálni, hogyan juthatunk tovább, ellenőrizzük, hogy sikerült-e, és ha szükséges, változtatunk.

A kérdés az, hogy ezeket a képességeket meg kell-e tanítani?

A hagyományos pedagógiai gondolkodás könnyen azt feltételezi, hogy a gyereknek először meg kell tanulnia tervezni, ellenőrizni és értékelni saját munkáját, és csak ezután képes önállóan tanulni. Heinz Klippert német pedagógus például arra hívta fel a figyelmet, hogy a túl nagy szabadság bizonyos tanulók számára túlterhelő lehet, ha még nem rendelkeznek az önálló tanuláshoz szükséges módszerekkel.

Csakhogy ebből egyáltalán nem következik, hogy ezeket a képességeket külön meg kell tanítani.

Egy kisgyerek már jóval az iskola előtt folyamatosan tervezi, figyeli és értékeli saját tevékenységét. Ha egy játék nem működik, másképpen próbálkozik. Ha valamit nem ért, kérdez. Ha valami sikerül, megismétli. A tanulás természetes folyamatában tehát jelen van mindaz, amit később metakogníciónak nevezünk.

Falko Peschel gyakorlata azért érdekes, mert megmutatja, mi történik akkor, ha az iskola nem akarja ezeket a képességeket előzetesen „megtanítani”, hanem lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy használják őket. A tanulóknak van idejük saját tanulásukkal foglalkozni, döntéseket hozni, próbálkozni és hibázni. A gyakorlatban így fejlődik az önállóságuk és az önszabályozásuk.

Ez más megvilágításba helyezi Klippert problémáját is. Ha egy gyerek nem tud mit kezdeni egy teljesen nyitott feladathelyzettel, nem feltétlenül az a magyarázat, hogy „még nem tanulta meg az önállóságot”. Lehet, hogy egyszerűen túl kevés tapasztalata van az olyan helyzetekben, ahol valóban dönthet és felelősséget vállalhat saját tanulásáért.

Ezért szerintem érdemes különbséget tenni az önálló tanulás tanítása és az önálló tanulás lehetővé tétele között.

Természetesen szükség lehet segítségre, magyarázatra, útmutatásra. De nem biztos, hogy a gyereknek külön meg kell tanítani, hogyan tervezze, ellenőrizze és értékelje a tanulását. Sokkal fontosabb lehet, hogy legyen az iskolában rendszeresen olyan tanulási idő, amelyben ezt maga gyakorolhatja.

A kérdés tehát nem feltétlenül az, hogy: „Hogyan tanítsuk meg a gyereket önállóan tanulni?”

Hanem inkább: „Adunk-e neki elegendő lehetőséget arra, hogy önállóan tanuljon?”

Peschel gyakorlata arra utal, hogy az önszabályozás nem az iskola által létrehozandó képesség, hanem a gyerekben kezdettől jelen lévő adottság, amely megfelelő szabadság és tapasztalat mellett fejlődik.

Lehet, hogy a metakogníciót ezért nem elsősorban tanítani, hanem használni és fejlődni hagyni kell.

Hozzászólások

Mik azok a metakognitív képességek – és tanítani kell-e őket?

A pedagógiai szakirodalomban egyre gyakrabban találkozunk a „metakognitív képességek” kifejezéssel. A fogalom egyszerűen azt jelenti, hogy képesek vagyunk figyelni és irányítani saját gondolkodásunkat és tanulásunkat. Észrevesszük, ha valamit nem értünk, megpróbáljuk kitalálni, hogyan juthatunk tovább, ellenőrizzük, hogy sikerült-e, és ha szükséges, változtatunk.