Egy édesanyával beszélgettünk, akit saját kérésére Katának nevezünk. Autizmusspektrum-zavarral diagnosztizált gyereke a 2025/2026-os tanévben nyolcadikosként készült a középiskolai felvételire. Végül egy pénzügyi technikum angol két tanítási nyelvű, nyelvi előkészítős osztályába került be. Az út azonban hosszú volt: különórákkal, felvételi stratégiákkal, B, C és D tervekkel, rengeteg szülői segítséggel és sok stresszel járt.
Már évekkel korábban látszott, hogy nem lesz egyszerű
Az édesanya már a felső tagozat korábbi éveiben sejtette, hogy a középiskolai felvételi nem lesz egyszerű. Bár a fia jó képességű volt, az otthoni tanulás nehezen ment, sok noszogatásra és szülői segítségre volt szüksége.
Okos egyébként, de nem volt önálló. Nehéz volt az otthoni tanulásra rávenni, sok noszogatás kellett, segítség részemről, kijegyzetelés. Ha véletlenül beteg volt, és mondjuk hiányzott matekból a törteknél, akkor a hiányzó tudást görgettük magunk előtt
– mesélte az édesanya.
A fiú hetedikben tanulásmódszertani tanfolyamra is elment, ami valamennyit segített az önállósodásban. Édesanyja utólag mégis úgy látja, korábban kellett volna tudatosan elkezdeniük a hiányosságok pótlását. Ha újrakezdhetné, már hatodikban figyelne arra, hogy ne maradjanak betöltetlen tudásbeli rések, és magyarból is hamarabb keresne külön tanárt. Az általános iskola utolsó négy évében ugyanis három magyartanára volt a fiának, ami szerinte nem segítette a stabil alapok kialakulását.
Az iskolaváltás gondolata már hatodikban felmerült benne, de akkor gyorsan el is engedte. A tanulás önmagában is sok energiát igényelt, a fia ráadásul versenyszerűen úszott, így a sok edzés mellett nem látta reálisnak, hogy egy komolyabb felvételi folyamatra is felkészüljenek. Nyolcadikban azonban már nem volt választás: el kellett kezdeniük a középiskolai felvételit.
Sokáig az sem volt egyértelmű, hogy gimnázium vagy technikum
Kata eredetileg inkább gimnáziumban gondolkodott. Nem értett egyet azzal a gyakran hallható érvvel, hogy a gyerek „menjen technikumba, legalább lesz egy szakmája”, mert úgy gondolta, később a felsőfokú végzettség több ajtót nyithat ki. A saját elképzelését azonban nem akarta ráerőltetni a fiára.
Egy szakmákat bemutató könyv segítségével végignézték a különböző területeket, de a fiú kezdetben szinte mindegyiket kizárta. 2025 őszén aztán, részben az osztálytársai hatására, felmerült az informatika. Édesanyja nem volt biztos abban, hogy jó ötlet ilyen fiatalon egy konkrét pálya mellett elköteleződni, de hagyta, hogy a fia végiggondolja a lehetőséget, és elmentek egy informatikai nyílt napra is. Később újra változott az elképzelés, így végül gimnáziumokat és pénzügyi technikumokat is megnéztek. Összesen öt nyílt napon jártak, és Kata szerint szinte mindenhol hasonló benyomásaik voltak.
Végül nem az sikerült, de nem bánom. Távolságra is messze volt, és valójában inkább nekem passzolt volna, ha én lennék nyolcadikos. Neki lehet, hogy túl erős lett volna
– mondta.
A presztízs egyébként sem lehetett az elsődleges szempont. Az anya már nyolcadik elején látta, hogy a legmagasabb ponthatárú iskolák valószínűleg nem lesznek reálisak. A fiának négyes körüli átlaga volt, a próbafelvételi eredménye pedig nem sikerült kiemelkedően.
Gimnázium, technikum vagy más középiskola?
Nem mindegy, milyen képzést választ egy nyolcadikos: eltérhet a képzés hossza, az, hogy milyen végzettséget szerezhet, és a felvételi követelmény is.
Itt megnézhetitek, mi a különbség az egyes középiskolai képzések között.
A felvételi kedvéért a kosárlabdát is abbahagyta
A konkrét felkészülést már hetedik osztály második félévében elkezdték: a fiú matematikából korrepetálásra járt, 2025 novemberétől pedig magyarból, illetve nyelvtanból is külön segítséget kapott. A szövegértés szerencsére jól ment neki, az érvelő fogalmazás stratégiáját pedig az édesanyja tanította meg. Ennek később komoly jelentősége lett, ugyanis a szövegértésből és a fogalmazásból szerezte meg a magyar írásbelin elért pontjainak nagyjából 70 százalékát.
A felkészülést ugyanakkor össze kellett egyeztetni a nyolcadikos hétköznapokkal, az iskolai tananyaggal és a házi feladatokkal. „Nehéz volt, sok stresszel járt, és nehezen vette rá magát. Mindketten kikészültünk a végére” – foglalta össze az édesanya ezt az időszakot.
Végül a fiú még a versenyszerű kosárlabdát is abbahagyta, hogy több ideje legyen a tanulásra. A felszabaduló idő azonban nem jelentette automatikusan azt, hogy annyival többet is készült. Az édesanya akkor sokszor azt érezte, hogy a fia elméletileg többre is képes lenne, utólag azonban már árnyaltabban látja ezt. Szerinte a kamaszkor, a növekedés, a rendszeres sport hiánya és az online játékok együttesen is szerepet játszhattak abban, hogy a gyerek nem annyi időt töltött tanulással, mint amennyit ő elképzelt. Ma már úgy látja, valószínűleg az adott pillanatban ennyire volt képes.
„Próbálj meg egy nem neurotipikus gyereket kényszeríteni”
A felkészülés során többször előfordult, hogy az anya végül inkább ráhagyta a tanulást a fiára. Ez részben összefüggött azzal is, ahogyan a gyereke működik: korábban autizmus spektrumzavart, illetve figyelmi nehézséget állapítottak meg nála.
„Próbálj meg egy nem neurotipikus gyereket kényszeríteni… Nem igazán lehet” – mondta az anya. A család számára ezért a felkészülés nem egyszerűen arról szólt, hogy hány feladatlapot sikerült megoldani a vizsgáig. Folyamatosan mérlegelni kellett azt is, hogy mikor érdemes még erőltetni a gyakorlást, és mikor kell elfogadni, hogy aznap nem fog menni.
Az anya szerint éppen ezt a fajta eltérő működést nehéz összeegyeztetni a jelenlegi középiskolai felvételivel. Úgy érezte, a rendszer kevéssé tud mit kezdeni azokkal a gyerekekkel, akiknek a képességei és a teljesítménye között jelentős különbség lehet, vagy akiknek az önálló tanulás, a motiváció fenntartása és a hosszan tartó, egyenletes felkészülés nehezebben megy. Úgy fogalmazott:
Végig az volt az érzésem, hogy ez a felvételi neurotipikus és extrém szorgalmas, szabálykövető, szófogadó gyerekekre van kitalálva.
SNI-s vagy BTMN-es diák a középiskolai felvételin
Milyen kedvezmények járhatnak a központi írásbelin, mikor lehet hosszabb a vizsgaidő, és milyen speciális szabályokra kell figyelni?
Ebben a cikkünkben összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat az SNI-s és BTMN-es diákok középiskolai felvételijéről.
A szülőből közben tanár és továbbtanulási tanácsadó lett
A felvételi hónapjai alatt jelentős szervezési teher hárult az Katára is. A különórák, a nyílt napok, az iskolák feltérképezése és a jelentkezés mellett folyamatosan próbálta menedzselni a napi tanulást és a felvételi gyakorlást is.
Egyszer a pszichológusa arra kérte, írja össze, milyen különböző szerepeket tölt be a hétköznapokban. Ekkor szembesült azzal, hogy a munkája mellett a „továbbtanulási tanácsadó és tanár” szerep az egyik, amellyel a legtöbb időt tölti.
Közben ott volt az a nyomás is, hogy egyetlen írásbeli vizsga eredménye nagyon sokat számíthat a továbbtanulásnál. Kata ezt kifejezetten rossz rendszernek tartja. A felkészülés vége felé ráadásul már látta, hogy valószínűleg nem lesz kiugróan magas az írásbeli pontszám, ezért a Sulinavigátor segítségével különböző forgatókönyveket kezdett végignézni: mi történik akkor, ha egy adott eredmény születik, melyik iskola lehet reális, és mi legyen a B, C vagy akár D terv.
Végül hosszú iskolalistát adtak le, amelynek minden elemét előzetesen átbeszélték. A szóbelik után pedig a fiú saját benyomásai alapján változtattak is a sorrenden, vagyis fontos volt, hogy ne csak a szülő elképzelései döntsék el, melyik iskola kerüljön előrébb.
Nem rengeteg próbafelvételi, hanem tudatos vizsgastratégia
A felkészülés egyik nehézsége éppen az volt, hogy nem sikerült annyi teljes feladatsort időre megoldaniuk, amennyit az anya eredetileg szeretett volna. Ehelyett egyre inkább arra koncentráltak, hogy legyen egy olyan vizsgastratégiájuk, amely a fiú erősségeire épít.
Megbeszéltük a stratégiát, hogy magyarból az utolsó két feladattal kezd, mert az az erőssége. És tényleg bejött, jó pontokat kapott ezekre. Aztán még eltalált néhány nyelvtani megoldást is, így 28 pontja lett
– mesélte Kata.
Matematikából más taktikát választottak. Ott az volt a terv, hogy a fiú sorban kezdi el megoldani a feladatokat, de ha olyannal találkozik, amelynél elakad, kihagyja, majd később visszatér hozzá. A különórákon közben a különböző típusfeladatokat is gyakorolták, így nagyjából tisztában volt azzal, melyek azok, amelyek jobban mennek neki.
Az autizmus az iskolaválasztást is befolyásolta
A családnak közben egy másik, kifejezetten az autizmushoz kapcsolódó kérdéssel is foglalkoznia kellett. A fiúnak körülbelül tíz éve volt sajátos nevelési igényt jelző státusza az autizmus, illetve figyelmi nehézségei miatt. A szakvéleményében nem szerepelt időhosszabbítás, mert erre az iskolai évek alatt sem volt szüksége, így a központi írásbelin sem kértek többletidőt.
Az anya számára sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy az SNI-státusz tapasztalata szerint jelentősen leszűkítette volna azoknak a középiskoláknak a körét, amelyek közül választhatnak. Emiatt kezdeményezték a státusz felülvizsgálatát, ami még a felvételi időszak előtt lezárult, és ezzel – az anya megfogalmazása szerint – egy komoly stresszforrás is megszűnt.
Azt mondja, a fia a hétköznapokban sokszor annyira jól működik, hogy időnként ő maga is elbizonytalanodott a korábbi autizmusdiagnózissal kapcsolatban. A felvételire készülés során azonban voltak olyan helyzetek, amelyek ismét láthatóvá tették számára az eltérő működését.
Mit jelenthet az autizmus a felvételire készülés során?
Az autizmus nagyon különbözően befolyásolhatja az egyes diákok mindennapi működését, és önmagában nem jelenti azt, hogy egy tanulónak gyengébbek lennének a képességei. Egyes autista diákoknál ugyanakkor nehézséget jelenthet a tervezés, az időbeosztás, a feladatok elkezdése vagy a figyelem fenntartása, míg mások számára az ismeretlen vizsgahelyzet, a változások vagy az érzékszervi ingerek lehetnek megterhelők. Emiatt a felvételire való felkészülés során is fontos lehet, hogy a támogatás az adott diák egyéni erősségeihez és szükségleteihez igazodjon.
„A tudását megmutatta, a képességeit nem”
Az anya szerint fia írásbeli eredménye végül nagyjából reálisan megmutatta, milyen tudással rendelkezett akkor, a képességeiről azonban már nem adott teljes képet. Korábbi vizsgálatok során 118 körüli IQ-értéket mértek nála, és az édesanyja mindig is jó képességű gyereknek tartotta, ez azonban az iskolai teljesítményében nagyon egyenetlenül jelent meg. Ötödikben például az akkori matematikatanára még az egyik legjobb matekosnak tartotta, hetedikben és nyolcadikban viszont már a hármasért küzdött.
A tudását elég precízen mutatta az írásbeli, a képességeit nem
– foglalta össze az anya.
A szóbeliken ugyanakkor jó eredményeket ért el, végül pedig a jelentkezési listáján második helyen szereplő pénzügyi technikumba vették fel, ahol az első tapasztalataik alapján gyerekbarát hozzáállással találkoztak. A fiú angol két tanítási nyelvű, nyelvi előkészítős osztályban kezdte meg a középiskolát, édesanyja pedig most abban bízik, hogy az iskola valóban illik majd hozzá.
A jelenlegi középiskolai felvételi rendszer nem minden sajátos nevelési igényű diák számára biztosítja ugyanazokat az esélyeket a tudása bizonyítására – erre hívja fel a figyelmet a Népszava oktatási sorozatának legfrissebb része. Borbás Kata pedagógus egy olyan tanuló történetét mutatja be, aki egész évben számítógép és felolvasóprogram segítségével tanul, a központi felvételin azonban papíralapú dolgozatot kell írnia.
