„A szabad tankönyvválasztás felé vezető útnak még nagyon az elején járunk, de bizakodunk” – mondta a Népszavának Romankovics András, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (Tanosz) alelnöke.
A szakember szerint az új oktatásirányítás nehéz és összetett helyzetet örökölt, ezért a jelenlegi tankönyvrendszert nem lehet egyik hónapról a másikra átalakítani. Ugyanakkor biztatónak tartja, hogy a Lannert Judit vezette Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium elkötelezett a szabad tankönyvválasztás mellett.
A hazai tankönyvpiac átalakítása 2013-ban kezdődött: az akkori kormány központosította a tankönyvek kiadását és terjesztését, a beszerzésben pedig központi szerepet kapott a Könyvtárellátó (KELLO). A független kiadók tankönyvei fokozatosan kiszorultak a hivatalos kínálatból.
A Tanosz összesítése szerint a közismereti tankönyvek között a magánkiadók köteteinek megrendelési aránya 5 százalék alá csökkent, miközben az állami, az Oktatási Hivatal által fejlesztett tankönyveké meghaladta a 95 százalékot.
„A tankönyvek propagandaeszközzé váltak” – Radó Péter a szabad tankönyvválasztás felszámolásáról
Az új kormány már választási programjában is a szabad tankönyvválasztás visszaállítását ígérte. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium nyáron pályázatot hirdetett a tankönyvkínálat bővítésére, amelyre több mint nyolcszáz kiadvány érkezett. A pályázaton ugyanakkor egyelőre nem hagyományos tankönyvekkel lehetett indulni, hanem többek között gyakorló- és munkafüzetekkel, szöveg- és feladatgyűjteményekkel, atlaszokkal, szótárakkal, digitális tananyagokkal és speciális tanulástámogató tartalmakkal.
Romankovics András szerint a pályázat fontos lépés, de egyelőre csak korlátozott változást jelent: az új kiadványok közül néhány a pótrendelési időszakban kerülhet be a kínálatba.
A Nemzeti alaptantervhez is hozzá kell nyúlni
A Tanosz alelnöke szerint a valódi szabad tankönyvválasztáshoz ennél jóval átfogóbb változtatásokra lesz szükség. Felül kellene vizsgálni a tankönyvellátás és -rendelés jelenlegi rendszerét, az engedélyezési eljárásokat és magát a tankönyvjegyzéket is.
Az új tankönyvek megjelenéséhez ráadásul a Nemzeti alaptanterv (NAT) felülvizsgálatára, vagy akár egy új alaptanterv kidolgozására is szükség lehet, hiszen a később megjelenő tankönyveknek ehhez kell majd igazodniuk.
Romankovics problémásnak tartja azt is, hogy az Oktatási Hivatal jelenleg egyszerre vesz részt tankönyvek fejlesztésében, miközben hatósági szerepet is betölt a tankönyvvé nyilvánítási eljárásokban.
Hosszú az út, de türelmesek vagyunk, és támogatjuk a mostani oktatásirányítás eddigi elképzeléseit. Bízunk benne, hogy a továbbiakban is a hozzáértő, szakmai hangok érvényesülnek majd. Ha lesz kínálat és valódi verseny a kiadók között, az a minőségnek fog kedvezni
– fogalmazott.
Miközben a skandináv országokban a tankönyv már nem egy papíralapú tárgy, hanem egy mesterséges intelligenciával támogatott, dinamikus EdTech-platform, addig Magyarországon még mindig 1998 logikája szerint vitatkozunk az oktatásról. A hazai tankönyvpiac 2010-es évekbeli államosítása és centralizációja nemcsak a választás szabadságát vette el a pedagógusoktól, hanem hosszú távon a hazai oktatási innovációt is gúzsba kötötte. Pukli István írása.
