Elképesztő verseny alakult ki a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körül, főleg Budapesten. Lannert Juditnak igaza van abban, hogy az elit gyerekei járnak ezekbe az iskolákba, nem csak a gyereknek, de a szülőknek is akarni kell
– erről beszélt Horn Dániel, a Corvinus Egyetem professzora, a Közgazdaságtan Intézet intézetvezetője, oktatás-gazdaságtan kutató a G7 Dirik című podcastjában. Az egyetemi tanár ugyanakkor nem tudja kijelenteni, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok ellen van, ugyanis
saját kutatásaiból az látszik, hogy az itt tanulók átlagosan mintegy 10%-kal nagyobb fejlődést érnek el, mint a négyosztályos gimnáziumba járó, hasonló képességű és társadalmi hátterű társaik.
Ezt olyan statisztikai modellek alapján állapította meg, amelyek a diákok kezdeti és későbbi kompetenciaméréseit hasonlítják össze, figyelembe véve többek között a családi hátteret.
Mi állhat a különbség mögött?
Azonban ezek az eredmények számos további kérdést felvetnek. Szerinte például részben az állhat a különbség mögött, hogy a jó képességű gyerekek felfelé húzzák egymást a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban. Az is szerepet játszhat, hogy a legjobb gyerekek mellé a jobb tanárok kerülnek, ez szintén egy olyan tényező, ami az iskolarendszer szelektivitását erősíti. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a 6+6 osztályos struktúra pedagógiai, neveléstudományi szempontból jobb, mint a 8+4-es struktúra.
A professzor szerint különböző módokon lehetne arra kísérletet tenni, hogy a felső- és felső-középosztály ne elitgimnáziumokba járassa a gyerekét, és ezáltal a szelekció szerepét erősítse a magyar iskolarendszerben.
Egyfelől teljes struktúrát át lehetne alakítani, például úgy, hogy mostantól a 6+6 osztályos rendszer lenne az alapvetés, másfelől pedig különböző ösztönzőket kellene kitalálni. Példaként említette ez utóbbira, hogy a sima gimnáziumok több forrást kaphatnának, ami arra ösztönözné a jó képességű gyerekek szüleit, hogy ne vigyék el őket hatosztályos iskolákba.
Jó példa lehet a professzor szerint Magyarország számára Portugália, ahol egyrészt kormányokon átívelően fontos ügy az oktatás évtizedek óta, másrészt az oktatási rendszer átalakítását az adatközpontúságra, a mérésekre, és az iskolák autonómiájára alapozták.
Fontos lenne a transzparencia
– ezt pedig arra a kérdésre válaszolta, hogy milyen elvet adna még hozzá a Lannert Judit által hangsúlyozott gyermekközpontúság, párbeszéd és adatközpontúság hármasához, amiket egyébként alapvetően helyes irányelveknek tart.
A tankönyvpiac átalakításának első kézzelfogható lépéseiről számolt be az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium. A tárca szerint több mint 800 kiadvány érkezett a tankönyvkínálat bővítését célzó pályázatra, emellett felülvizsgálták a KELLO és az Alföldi Nyomda között kötött, 45 milliárd forintos keretmegállapodást is. A minisztérium szerint mindez a pedagógusok szabad tankönyvválasztásának visszaállítását készíti elő.
Nyitókép: Németh László Gimnázium Facebook
