Az Abel- és Wolf-díjas matematikus arról beszélt a Válasz Online-nak adott interúban, hogy a magyar közoktatás túlságosan a korai szelekcióra épül.
Ami nagyon nem tetszik, az az, hogy az egész rendszer elcsúszott abba az irányba, hogy minél előbb be kell kerülni egy jó iskolába – talán már ötödik osztálytól. Ezzel egyáltalán nem értek egyet, ezt rendezni kellene
– fogalmazott.
Szerinte vannak olyan területek, ahol valóban indokolt a korai tehetséggondozás. Ilyen például a zene, a sport vagy a matematika, ahol bizonyos képességek már gyerekkorban jól felismerhetők. A legtöbb hivatás esetében azonban ez nem igaz. „Rengeteg pályához általános tehetség kell, ami tizenkét-tizennégy évesen nem mérhető: hogy valakiből jó orvos lesz-e, az sokféle képességen múlik” – mondta.
Úgy véli, nem a jó gimnáziumok megszüntetésére vagy színvonaluk csökkentésére lenne szükség, hanem arra, hogy a jelenlegi felvételi kényszer enyhüljön. „Nem gondolom, hogy le kellene rontani a jó gimnáziumokat – de attól félek, hogy a gyerekek életét tönkreteszi, hogy folyamatosan felvételire készülnek.” Hozzátette, saját unokáin is azt látta, hogy nem álltak bele ebbe a versenybe, mégis sikeresen boldogulnak.
A tehetségeket nem csak felvételikkel lehet megtalálni
Arra a kérdésre, hogyan lehetne felismerni a tehetséges diákokat, Lovász László azt válaszolta, hogy ehhez elsősorban jó pedagógusokra és az iskolai órákon kívüli lehetőségekre van szükség. Szerinte a szakköröknek, a tanulmányi versenyeknek, valamint a zenei és más közösségi foglalkozásoknak sokkal nagyobb szerepet kellene kapniuk a tehetséggondozásban.
Úgy fogalmazott, sokkal több gyerek tudná megszeretni a matematikát, ha nem csupán a kötelező tananyaggal találkozna, hanem lehetősége lenne játékosabb, kreatívabb formában is foglalkozni vele. Ehhez azonban szerinte csökkenteni kellene az általános iskolai leterheltséget.
„Maradjon idejük gyereknek lenni!” – fogalmazott. Úgy véli az alapoktatás terhelésének mérséklése nélkül nehéz időt találni a szakkörökre, az énekkarra vagy más olyan foglalkozásokra, amelyek hosszú távon legalább annyira fontosak lehetnek, mint a tanórai munka.
Az iskolarendszer ma leginkább azokat a gyerekeket ismeri fel tehetségként, akik jól teljesítenek a versenyeken, gyorsan alkalmazkodnak az elvárásokhoz, és abban kiválóak, amit a rendszer eleve értékesnek tart. Kaderják Anita oktatáskutató szerint ezzel éppen azok a gyerekek veszhetnek el, akik másképp gondolkodnak, kérdeznek, alkotnak vagy egyszerűen csak nem férnek bele a tananyagvezérelt oktatás szűk kereteibe.
A mesterséges intelligencia már a matematikaversenyek feladatait is megoldja
A mesterséges intelligencia oktatásra gyakorolt hatásáról is szó esett. Lovász László szerint az AI olyan gyors fejlődésen ment keresztül, amely már a matematikai tehetséggondozást is érinti. Példaként a Középiskolai Matematikai Lapokat (KöMaL) említette, amely több mint száz éve a magyar matematikai tehetséggondozás egyik legfontosabb fóruma. A diákok nehéz feladatokat oldanak meg otthon, majd beküldik megoldásaikat.
„Ezeket ma már a mesterséges intelligencia is meg tudja oldani, és ezt nagyon nehéz ellenőrizni” – mondta. Szerinte egy ügyes diák könnyen átfogalmazhatja az AI által készített megoldást úgy, hogy abból már ne derüljön ki, milyen eszközt használt. A matematikus szerint ez egyelőre megoldatlan probléma, és a következő évek egyik legnagyobb kihívása lehet a matematikaoktatásban és a versenyeken.
Már a matematikai kutatásokban is megjelent az AI
Lovász László arról is beszélt, hogy a mesterséges intelligencia már nemcsak a feladatmegoldásban, hanem a kutatásban is egyre nagyobb szerepet kap. Mint mondta, már születtek olyan matematikai publikációk, amelyek elkészítésében AI-t is használtak, sőt egy Erdős Pál által évtizedekkel ezelőtt felvetett híres matematikai probléma megoldásában is szerepet játszott. Bár ezt tudományos szempontból fontos eredménynek tartja, úgy véli, a matematika lényege nem pusztán a végső megoldás megtalálása.
A legtöbb esetben a probléma megoldása nem a legfontosabb – azok a gondolatok, fogalmak az igazán fontosak, amiket a megoldáshoz kidolgozunk. Ha ezt mind kikapcsolja a gép, mi marad nekünk?
– vetette fel.
Szerinte a mesterséges intelligencia várhatóan alapjaiban alakítja át a matematikai kutatást is, ugyanakkor továbbra is szükség lesz olyan kutatókra, akik képesek új kérdéseket feltenni, nem csupán válaszokat adni rájuk.
„A hagyományos dolgozat olyan, mintha mindenkinek ugyanazt a cipőt kellene hordania" – vallja Barbarics Márta, aki ahelyett, hogy sztenderdizált dolgozatokat íratna, mindenkit saját magához képes értékel. Az év végi jegy nem az osztályzatok átlagától, hanem az év folyamán szerzett pontoktól függ.
