Eduline: Magyar-angol szakos tanárként végzett. Tanított is?
Szűcs Dóra: Igen. 1996-ban végeztem Szegeden, akkor még JATE-nak hívták a Szegedi Tudományegyetemet. Magyar-angol szakos tanárként diplomáztam. Tanítottam, bár nem közoktatási intézményben, hanem magántanárként, illetve cégeknél angoltanárként dolgoztam. A tanítás végigkísérte az egész életemet, még akkor is, amikor a szakmai pályám más irányba indult.
Már a kilencvenes évek végén részt vettem az első magyar Nemzeti alaptanterv angol nyelvű fordításában. Később nemzetközi szervezeteknél dolgoztam, főként a fenntarthatóság területén, de ott is képzéseket tartottam, tudásátadással foglalkoztam. Az oktatás valamilyen formában mindig jelen volt az életemben.
Mennyire kísérte figyelemmel a magyar közoktatást?
Folyamatosan. Egyrészt a három gyermekem fejlődésén keresztül, másrészt azért, mert tanítottam is. Nekem mindig fontos volt a tudásátadás, a gyerekek fejlesztése, ezért folyamatosan figyeltem, mi történik az oktatásban. Mindig ott voltam az oktatás mezsgyéjén, a 2010 utáni időszakban pedig már kifejezetten digitális oktatási platformok, tartalmak és oktatási és készségfejlesztő programok fejlesztésével foglalkoztam.
Először egy gyermek kulturális portálnál dolgoztam, majd ennek módszertanából alakult ki az az irány, hogy oktatási tartalmakat és platformokat kezdjünk fejleszteni. Így jött létre az Okos Doboz.
Mi volt a céljuk a projekttel?
A gondolat nagyon egyszerű volt: hogyan lehetne játékos formában fejleszteni a gyerekek tudását, készségeit és képességeit. Először alsó tagozatos feladatok készültek, kezdetben még CD-n és pendrive-on terjesztve. Az online világba 2016-ban léptünk be igazán. Az ingyenes online felületen jelenleg 20 ezer feladat van, amiket mind gyakorló tanárok közreműködésével készítettünk el.
Szűcs Dóra az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke a parlamentben
Tisza-frakció
A digitális oktatást sokszor innovatív vagy alternatív megoldásként emlegetik, miközben sok pedagógus szerint ennek alapnak kellene lennie.
Azt gondolom, hogy 2026-ban alapelvárás kellene legyen, hogy a pedagógusok tudják használni a digitális eszközöket a munkájukban. Azonban szerintem a probléma nem az, hogy a pedagógusok nem nyitottak vagy nincsenek kompetenciáik. Sokkal inkább az, hogy nincs elég idő, nincs megfelelő infrastruktúra, és nincs elég támogatás.
Az elmúlt tíz évben jártam az országot, rengeteg iskolában megfordultam (csak az elmúlt öt évben közel 30 ezer gyerekkel foglalkoztam személyesen) és nagyon sokat tudnék mesélni arról, milyen infrastrukturális és mentális állapotban vannak az intézmények és a bennünk feladatot vállalók. Ebbe pedig nem mindig fér bele az, hogy előkapjanak a pedagógusok egy digitális taneszözt.
Mit ért támogatás alatt?
Nem elég elvárásokat megfogalmazni. Ha egy oktatásirányítás azt mondja, hogy digitális eszközöket kell használni, akkor mellé kell tenni a képzést, a továbbképzést, az infrastruktúrát és az eszközrendszert is. A tanároknak nem újabb elvárásokra, hanem támogatásra van szükségük.
Az oktatás fókuszában a gyerek kell, hogy legyen: hogy fejlessze őt, és felkészítse az életre és arra, hogy majd kilépjen a 21. századi munkaerőpiacra. Olyan kompetenciákkal kell felvértezni a diákokat, hogy ezen a munkaerőpiacon a saját képességeik szerint megtalálják a helyüket.
Nem attól lesz digitális egy tanóra, hogy ugyanúgy frontális oktatás zajlik, csak éppen egy projektoron jelenik meg egy feladat. Nem elég kipipálni, hogy tartottunk egy digitális órát. Kivetítünk egy feladatot, és azt mondjuk, hogy „rendben gyerekek, hova kattintsunk?”. Megvan, kész.
A digitális oktatás ennél sokkal többet jelent: nem a digitális eszközök használata a cél. A digitális eszközöknek és a digitális kompetenciáknak a pedagógus eszköztárának részévé kell válniuk, de nem helyettesíthetik a pedagógiai munkát.
A valódi digitális oktatás mennyire tölt be fontos szerepet az új kormány oktatáspolitikájában? 16 év után most lett újra önálló oktatási bizottság az Országgyűlésben.
Szerintem ez önmagában is jelzésértékű, mert korábban az oktatás és a kultúra egy bizottságban szerepelt. A bizottság az oktatás teljes területével foglalkozik, a kisgyermekkortól egészen a felnőttképzésig. Emellett a tudománypolitika is hozzánk tartozik. A feladatunk természetesen a jogalkotási munka támogatása, a törvényjavaslatok tárgyalása, módosító indítványok megvitatása, de én ennél tágabban szeretném értelmezni a bizottság szerepét.
Együtt kell dolgoznunk az ellenzéki képviselőkkel is a bizottságban, és én nagyon szeretném, hogy valódi szakmai párbeszéd valósuljon meg közöttünk. Pontosan azért, mert ha egy társadalom jövőképéről gondolkodunk, akkor annak az alapja az oktatás ügye. Nem lehet döntéseket hozni pusztán pártpolitikai vonalakon, én nagyon szeretném, hogy abba az irányba menjünk, hogy egy jövőálló oktatási rendszert alakítsunk ki mindannyiunk számára, olyat, amelyben minden egyes szereplő jóléte nagyon fontos.
Egészséges, tettrekész és boldog tanulókra és oktatókra lenne szükségünk, ettől még messze vagyunk.
Mekkora beleszólása volt abba, hogy kik kerüljenek a bizottságba?
Ez frakciószinten dőlt el. Nagyon fontosnak tartom, hogy a TISZA oktatási bizottságában dolgozó képviselők pedagógiai háttérrel rendelkeznek. A bizottságunkban a TISZA által delegált tagok mind pedagógusok. Ez tudatos döntés volt, mert azt szerettük volna, hogy valódi szakmai tapasztalat jelenjen meg a munkában.
A sokszínűségnek is örülök. Más nézőpontotot hoznak azok, akik most végeztek az egyetemen, és mást azok, akik évtizedek óta dolgoznak az oktatásban. Például egy fiatal képviselő, mint Kincse Csongor első kézből tud beszélni a felsőoktatás problémáiról, és ez rendkívül értékes tudás.
Szűcs Dóra az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke a parlamentben
Tisza-frakció
Mit tudott átvenni az előző kormánytól?
Dokumentumokat, folyamatokat természetesen igen, de az elmúlt időszakban – ahogy itt a titkárságon is hallottam – nagyon ritkán volt oktatási és kulturális bizottsági ülés. Olyan törvényjavaslat sem nagyon volt, amelyet a házelnök a bizottsági elnöknek dedikált volna. Ilyen értelemben tehát nem volt egy folyamatos, intenzív működés, amelyhez egyszerűen lehetett volna csatlakozni. Gyakorlatilag újra kell kezdeni felépíteni a bizottság megbecsülését.
Mit szeretne másként csinálni?
Szeretném, ha a bizottság rendszeresebben ülésezne. Hosszabb távon akár heti rendszerességgel, illetve azt, ha valódi szakmai műhelyként működne. A parlamentnek ugyanis nemcsak törvényalkotó, hanem – az elmúlt tizenhat év alatt elfeledett – a szó legnemesebb értelmében “ellenőrző” szerepe is van, hisz mi képviseljük a társadalmat.
Találkozott már pedagógus-szakszervezetekkel is.
Találkoztam a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével, a Pedagógusok Szakszervezetével és a Tanítanék Mozgalom képviselőivel is.
Nagyon fontos gesztusértéke van annak, hogy őket a parlamentben közvetlenül is meghallgatják. Fontosnak tartom, hogy nyitottak legyünk a különböző szereplők véleményére. Nem békéltetésről van szó. Ha nyitott parlamentről beszélünk, akkor a bizottság ajtajának is nyitva kell lennie.
Én egy kicsit úgy tekintek erre, mint egy görög agórára: legyen nyitva az ajtó, jöhessenek a különböző szempontok, hallgassuk meg az érintetteket, és alakuljon ki valódi szakmai párbeszéd. Ez sem volt az elmúlt 16 évben, pedig nagy szükség lett volna rá.
Milyen témákat szeretne a következő időszakban napirendre tűzni?
A pedagógusképzés és továbbképzés kérdését, a Nemzeti alaptantervet, a pedagógusok jogállását, a teljesítményértékelési rendszert, az oktatási rendszer minden egyes tagjának a jólétét (ez egy hosszabb folyamat), valamint természetesen a digitalizációt is. Ezt a témát nem szeretném elengedni, mert továbbra is kulcsfontosságúnak tartom. Emmellett aktívan követjük és segítjük a kormány szakpolitikai törekvéseit.
Mennyire változott meg az élete az új pozícióval?
Nagyon sűrű lett minden. Nagycsaládos édesanya vagyok, három gyerekkel, és most azt tanulom, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a család és a munka között. A hét eleje különösen intenzív a parlamenti munka miatt. Sokszor még arra sincs idő, hogy nyugodtan végigolvassak egy-egy e-mailt. Utána jönnek a bizottsági ülések és az egyéni képviselői feladatok. Amit szeretnék megőrizni, az a gondolkodásra szánt idő és a sportolás. Az olvasásra, a tanulásra, arra, hogy az ember egy kicsit elcsendesedjen. Erre szerintem ebben a munkában is szükség van. Szeretnék „jót és jól” csinálni.
Miniszterként első nagyinterjúját Lannert Judit a Balzac diákmédiának adta. A beszélgetésben a diákok túlterheltségéről, az érettségi és a gimnáziumi felvételi rendszer lehetséges reformjáról, a mesterséges intelligencia oktatásban betöltött szerepéről, valamint az iskolai szegregáció és az elitképzés problémáiról is beszélt. Az interjúból az is kiderült, hogy pályafutása elején két évig egy gyermekotthonban dolgozott nevelőtanárként.
