A Trefort egykori tanárai megszólaltak: így élték meg a 2022-es polgári engedetlenséget

A Trefort igazgatója fideszes politikusoktól kért segítséget a tanári engedetlenség idején 2022-ben cikk kapcsán szeretnénk néhány kiegészítést és pontosítást tenni mint az akkori polgári engedetlenség tanári résztvevői.

Abban az időben súlyos nyomás alatt dolgoztunk, és a polgári engedetlenséggel kapcsolatos események többünknél részben vagy egészben hozzájárultak ahhoz, hogy sokan már nem dolgozunk az intézményben. A levelünknek a célja, hogy a saját nézőpontunkból is megvilágíthassuk a történéseket remélve, hogy így teljesebb képet kaphat mindenki arról, hogyan is folyt a Trefortban a polgári engedetlenség.

1. A polgári engedetlenséget több más iskolához (pl. a másik két ELTE-gyakorlóhoz) kapcsolódva 2022. február 23-ra, szerda délelőttre időzítettük. A vezetőséggel előző csütörtökön közöltük ebbéli szándékunkat, illetve egyeztettünk velük több alkalommal, hogy minél konfliktusmentesebben megszervezhessük a csatlakozásunkat, valamint a helyettesítés ellátása is gördülékenyebb legyen. Ezenkívül e-mailben felhívtuk a kollégák figyelmét minden ehhez kapcsolódó jogi következményre.
2. Csapodi Zoltán igazgató február 21. hétfőre valóban rendkívüli értekezletet hívott össze, melyben sokunk számára fenyegető hangnemben szólította meg a tantestületet, kijelentette, hogy következményei lesznek, ha a megmozduláshoz bárki annak ellenére csatlakozik, hogy ő azt mondja, ne tegyük. Emiatt az eredetileg a kezdeményezés iránt érdeklődők száma valóban lecsökkent 40-ről 23-ra talán annak is köszönhetően, hogy az értekezlet végén kézfeltartásra kötelezte azokat, akik még az elmondottak után is részt kívánnak venni a megmozdulásban. Az igazgató úr a megmaradtakat még kedd délelőtt is igyekezett egyesével irodájában meggyőzni és nyomás alá helyezni, valamint egy nyilatkozatot próbált aláírattatni a résztvevőkkel, melyben kijelentjük, hogy vállaljuk a munkajogi következményeket.
3. Az igazgató úr fő indoka egyébként a cikk tartalmával szemben nem az volt, hogy a fizetésemelésekért lobbizott, hanem hogy tudomásunk szerint a kormány részéről be volt ígérve egy nagyszabású iskolafelújítás, melyet az igazgató szívügyének és személyes sikerének tekintett, és melyet az eseményektől függetlenül később a kormányzat több egyéb budapesti építkezéssel együtt meghiúsított. Amikor egy szintén hétfői szűk körű egyeztetésen elhangzott a kérdés, hogy akkor ha nem valósul meg a felújítás, az engedetlenkedők lesznek-e a bűnbakok, az igazgató úr azt válaszolta, hogy igen, miattunk nem valósul majd meg az építkezés, és viseljük a tetteink következményeit.
4. A hivatkozott Mandiner-interjú szerdán, február 23-án délután, a „polgári engedetlenség" után jött ki, arra már nem volt alkalmas, hogy megakadályozza az ehhez való csatlakozást. Az előzetes sikertelen egyeztetések végén az igazgató úgy fogalmazott, „elkezdi a kármentést”, ennek része volt az interjú. Viszont a tantestület egy részét valósággal sokkolta ez a szintű árulás, illetve az interjúban megfogalmazott csúsztatások (például, hogy a szervezők közül bárki el akarta volna lehetetleníteni a szerda délutáni rendezvényt, melyet az iskola iránt érdeklődők számára tartottunk, lévén hogy az engedetlenkedésben részt vevők jelentős része épp hogy hozzájárult a délutáni program sikeréhez). Különösen rosszul élték meg sokan, hogy miközben az iskola érdekeit szem előtt tartva tartottuk a délutáni foglalkozásokat, élesedett az interjú. A tantestület egy része aznap este informális keretek között találkozott, többen az azonnali felmondásukat fontolgatták.
5. Az interjú utáni bocsánatkérés legfőképp annak köszönhető, hogy február 25-én pénteken a tantestület a kialakult krízisre való tekintettel egy napközbeni rendkívüli értekezlet keretében heves érzelmek kíséretében tárgyalta a héten történteket, illetve számos tanár felszólította az igazgatót lemondásra. Többen azt is hangsúlyozták, hogy ők hagyják el az iskolát, amennyiben ez nem történik meg, illetve néhány munkaközösség-vezető lemondott mondván, hogy nem tudnak a továbbiakban együttműködni a vezetőséggel.
6. A tanév hátralévő részében az igazgató úr próbálta ellehetetleníteni a kommunikációt, illetve próbálta megakadályozni, hogy iskolaszéket hozzunk létre a szülők, tanárok és diákok részvételével. A KT – t (Közalkalmazotti Tanács) nem hívta össze.
7. Az az állítás, miszerint az igazgató úr a polgári engedetlenség miatt nem rúgott ki senkit, igaz. Azonban érdemes megjegyezni, hogy az akkori 24 engedetlenkedő pedagógus közül mára 13-an távoztak az iskolából (közülük ketten nyugdíjazás okán). Többen azért és annak következményei miatt, ami ebben a tanévben történt. A tanév vége és még a következő tanév is rendkívül rossz légkörben és hangulatban telt, olyannyira ellehetetlenült a tantestületi munka.

Biztosak vagyunk abban, hogy nagyon sokféleképpen éltük meg az akkori helyzetet, és a mi nézőpontunkon túl még számos nézőpont lehet érvényes. Voltak a polgári engedetlenkedőkön kívül olyanok, akik nyilatkozatot kívántak kiadni, voltak, akik a helyettesítésben igyekeztek segíteni, és olyanok is, akik távolmaradtak az efféle kezdeményezésektől.

Meggyőződésünk, hogy a konfliktusok forrása nem az volt, hogy különbözőképpen szemléljük a világot, és más-más megoldásokat tartottunk célravezetőnek az adott körülmények között, hanem az, ahogy az igazgató úr viselkedett ebben a helyzetben.

Tanítanék: a tankerületek és az igazgatók még mindig nem merik alkalmazni a láthatatlan tiltólistán lévő pedagógusokat

Hiába dolgozna újra a közoktatásban a pályaelhagyó pedagógusok többsége, a Tanítanék Mozgalom szerint egyesek korábbi közéleti szerepvállalásuk miatt hátrányba kerülhetnek az álláskeresés során.