A tanóra sosem csupán a tanmenet szerint halad – mondja Fenyő D. György magyartanár, aki szerint a valódi tanulás ott kezdődik, ahol a diákok kérdései és gondolatai új irányt adnak a tanításnak. Hangsúlyozta: az oktatási rendszer „túlterhelt, centralizált és adminisztratív”, de a tanárok igyekeznek megtalálni az egyensúlyt.
Csoda, ha minden úgy történne, ahogy azt a tanár előre eltervezi
Fenyő szerint egy tanóra soha nem ismételhető meg pontosan ugyanúgy. Egy eleredő orrvérzés, egy elromló projektor vagy egy diák váratlan kérdése azonnali döntést követel.
Harminchat embernek kell együtt dolgoznia, gondolkodnia: az lenne a csoda, ha minden úgy történne, ahogy azt a tanár előre eltervezi”
– fogalmaz a Kultura.hu interjújában. A pedagógus feladata, hogy megkülönböztesse a tartalmi kérdéseket a félreértésekből született gondolatoktól, és közben ne veszítse el az óra fókuszát. A döntés tehát nemcsak didaktikai, hanem etikai kérdés is: mit érdemes megbeszélni, és mit kell elengedni?
Nem minden óra lehet eufórikus
Egy irodalomóra akkor „él”, amikor egyszerre mozdul meg az értelem és az érzelem – vallja Fenyő. Az érzelmi bevonódás, a humor és a szellemi kíváncsiság teszik valóban emlékezetessé az órát.
Ha van lendülete az órának, ha megérinti őket valami, akkor már jó úton járunk”
– mondja és hozzáteszi: nem minden óra lehet euforikus, de a jó tanári figyelem mindig lehetőség az élményszerű tanulásra.
Ha szigorúan követik a kerettantervet, akkor a tanítás kapkodássá válik
Fenyő D. György szerint a magyar irodalomtanítás egyik legnagyobb gondja, hogy a jelenlegi kerettanterv egyszerre túlterhelt és életszerűtlen. Mint fogalmazott:
Jelenleg van egy teljesen irreálisan túltervezett, teljesíthetetlen és emberidegen kerettantervünk, egy olyan műlistánk, ami csak kapkodáshoz, felületességhez és érdektelenséghez vezethet."
Szerinte ha a pedagógusok mindezt szó szerint próbálnák teljesíteni, „meghalna az irodalomtanítás”. Ugyanakkor szerencsére sok tanár felismerte, hogy nem kell mindent mindig teljesíteni:
Akinek van bátorsága a felsorolt művek jelentős részét – iskolától, diákcsoporttól, életkortól vagy továbbtanulási aspirációktól függően – akár felét, kétharmadát kihagyni, összevonni, helyettesíteni, annak az egyes órákon már nem kell rohannia.”
Fenyő szerint a legjobb pedagógusok nem a tantervi elvárások kipipálására törekednek, hanem arra, hogy valódi élményt és gondolkodásra késztető tanulási folyamatot teremtsenek. „A jó tanítás nem az, ami mindent teljesít, hanem az, ami hat” – tette hozzá.
