Bár a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnáziumot még augusztus végén, a tanévkezdés előtt pár nappal zárták be, „van, aki már azóta a harmadik iskolával próbálkozik, és van, aki kényszerből maradt valamelyik intézményben, mert nincs hova mennie” – derült ki a Népszava interjújából.
Ahogy arról mi is beszámoltunk, tartozásokra hivatkozva a tanévkezdés előtt néhány nappal két budapesti és egy szegedi Wesley János Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium működési engedélyét vonták vissza a kormányhivatalok. Az intézményekbe főként hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű, többek között autista gyerekek jártak.
A szülők és diákok keresete nyomán, a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy a Budapesti Kormányhivatal törvénysértő módon járt el a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnázium hirtelen bezárása után.
A perben képviseletet vállaló Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) két munkatársával beszélgetett a Népszava, amiben elmondták, hogy az iskola bezárása után volt, hogy több gyereknek hónapokig nem találtak megfelelő iskolát, míg mások csak kényszerből maradtak egy olyan intézményben, amely nem tudta biztosítani számukra a szükséges feltételeket.
Előfordult, hogy egy gyereket egy hónap után ki kellett venni az új iskolából, de olyan érintett családról is tudni, akik már a harmadik iskolával próbálkoznak, míg mások máig nem találtak megfelelő intézményt.
Autista diákok fogadására alkalmatlan iskolákban helyezték el a korábbi wesley-s gyerekeket.
A TASZ munkatársai azt is elmondták, hogy az állam felelőssége lett volna biztosítani a gyerekek számára az oktatáshoz való hozzáférést. Azonban itt a szülők csak egy listát kaptak az elvileg választható iskolákról, de semmilyen garancia nem volt arra, hogy az intézmények valóban fel is tudják venni a gyerekeket, különösen az SNI-s tanulók esetében.
„Ha törvény nem is írja elő, hogy egy iskolát mikor szabad megszüntetni, a gyerekek érdeke és a józan ész azt diktálja, hogy nem pár nappal az iskolakezdés előtt.”
- mondta Zeller Judit, a TASZ munkatársa.
Emellett a kormányhivatalnak minden diák esetében konzultálnia kellett volna az illetékes pedagógiai szakszolgálattal, hogy olyan iskolát jelöljenek ki számára, amely nemcsak, hogy nem utasíthatja el a felvételét, hanem valóban megfelel a szükségleteinek, és nem jelent aránytalan terhet sem számára, sem a családjának.
Zeller Judit szerint a súlyos beavatkozás miatt pedig már a kártérítési peren is gondolkodnak: „Annyira súlyos beavatkozás érte a családok, a gyerekek életét, hogy igazán fizethetne sérelemdíjat az, aki ezt okozta.”
