A megszűnés határára sodródott a Szabó Lőrinc-emlékszoba

A vezetőség nyílt levélben a nyilvánosság segítségét kéri, hogy 70 éves múltra visszatekintő emlékszoba ne szűnjön meg létezni.

  • Rodler Lili

„A Szabó Lőrinc-emlékszoba 1957 óta áll fenn. A Volkmann utca 8. számú házba, ahol a jelenlegi privát lakásmúzeum található, Szabó Lőrinc 1935-ben költözött. Most, a MEGSZŰNÉS határára sodródott a Szabó Lőrinc-emlékszoba. A költő unokája, Gáborjáni-Szabó Réka a tegnap közzétett nyílt levelében a nyilvánosság segítségét kéri” – olvasható a facebook posztban, amit szeptember 14-én tett közzé a Pasaréti Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium. A nyílt levélben Gáborjáni-Szabó Réka, a költő unokája és a Szabó Lőrinc Alapítvány és Emlékszoba elnöke arra kéri az embereket, hogy segítsenek, mielőtt a privát lakásmúzeum végleg megszűnik létezni.

Az épület történetével kapcsolatos időbeli távlatok

  • 90 évvel ezelőtt költözött be Szabó Lőrinc a Volkmann utca 9. számú ház lakásába
  • 70 évvel ezelőtt jött létre az Emlékszoba, amely a költő halála óta érintetlen maradt
  • 30 évvel ezeőlt hozta létre a költő fia, az Alapítványt

Szabó Lőrinc 90 évvel ezelőtt költözött a Volkmann utca 9. szám alá a második kerületbe. Halála után az Emlékszobát a költő felesége Szabó Lőrincné Mikes Klára őrizgette érintetlen formájában. A feladat generációról generációra szállt és a versekből ismert Lóci után most a költő unokája őrzi a hatalmas kincsnek számító lakásmúzeumot. Eddig a már 30 éve létező, Lóci által létrehozott, Alapítvány sikeresen fenn tudta tartani az épületet, idén viszont mélyponthoz érkezett a törekvés. Gáborjáni-Szabó Réka nyílt levelében tömören megfogalmazta a fennálló problémákat:

  • Részben az elmúlt 2 évi építményadó megemelt összege, részben pedig a Ház váratlan felújítási költségei (pl. teljes csatornafelújítás) lenullázták az Alapítvány számláját – fizetésképtelenné váltak.
  • Az Alapítvány hosszabbtávú sorsa is veszélyben van, valójában fenntartót is keresnek.

Az alapítvány elnöke azt is leírta, hogy bár minden lehetséges irányba elindultak segítséget kérve, érdemi választ és lehetséges megoldást sehonnan sem kaptak. Jelenleg a legnagyobb segítség a pénzbeli támogatásban lelhető, amivel a tartozásokat és a számlákat ki tudnák egyenlíteni, és lehetőleg időt nyerhessenek a további mélyreható problémák megoldásával kapcsolatban. Azt is megfogalmazta, hogy nagy segítség lehet a hírrel kapcsolatos megosztás is, hiszen bárhonnan érkezhet segítség, és-vagy jó ötlet az adott helyzet megoldására.

„Elkeserítő! Felfoghatatlan, hogy egy ilyen nemzeti kincs ENNYI év után visszafordíthatatlanul megszűnjön és a 21. század sok tekintetben kétes, új értékeinek forgatagában észrevétlen eltűnjön! Kérem, ha fontos Önöknek, hogy esélyesen az iskolás koruk óta ismert és szeretett versek megszületésének a helyszíne továbbra is, talán még az Önök gyerekeik és utódjaik számára is megtekinthető legyen: segítsenek!” – kérte nyílt levele végén Gáborjáni-Szabó Réka.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Szó sem volt a mindennapos testnevelés megszüntetéséről – Lannert Judit szerint a jelenlegi rendszert kell átgondolni

Sok iskolában folyosón, udvaron vagy akár tanteremben tartják a testnevelésórákat, gyakran megfelelő infrastruktúra és átöltözési lehetőség nélkül – erről is beszélt Lannert Judit az Országgyűlés keddi ülésén. A miniszter szerint nem a mindennapos testnevelés megszüntetéséről van szó, hanem arról, hogy a jelenlegi rendszert át kell gondolni.