Az uniós tagállamokban átlagosan 185 tanítási napból áll egy tanév, de országonként lehet pár hét eltérés. Dániában, Olaszországban és Hollandiában majdnem 200 napig járnak a diákok iskolába, míg Litvániában, Lettországban és Bulgáriában 155 naptól 195 napig, Magyarországon pedig 180 napot töltenek a padokban a tanulók.
A hazai tanév hosszát és a tanéveket elválasztó tanítási szüneteket először 1777-ben határozták meg, amikor Mária Terézia kiadta a Ratio Educationist. A királynő ebben előírta, hogy szeptemberben és októberben legyen szünet, ekkor azonban még nem volt tankötelezettség, azaz nem volt kötelező iskolába járni.
II. József már négyéves tankötelezettséget írt elő, ami 1868-tól hat évre bővült, vagyis hat és tizenkét éves kora között mindenkinek iskolában volt a helye. Ő vezette be a nyári szünetet is, aminek az lehetett az oka, hogy az aratás idején a gyerekeknek dolgozniuk kellett. Faluhelyen minimum nyolc hónapos volt a tanév, míg a városokban legalább kilenc.
Az őszi szünetet viszont csak 2000-ben vezették be Magyarországon. Ekkor gondolta úgy az Oktatási Minisztérium, hogy a szeptembertől karácsonyig tartó tanítási időszak rendkívül hosszú a tanév második feléhez képest. A legtöbb ünnep és munkaszüneti nap ugyanis a tavaszi időszakban van, míg ősszel nem nagyon vannak ilyenek, ezért szükségesnek találták egy néhány napos szünet beiktatását. Mivel az október 23-i nemzeti ünnep és a Mindenszentek is munkaszüneti napok, ezért célszerűnek tűnt az említett két nap közé betenni az iskolai szünetet, de pedagógiai érvek is szólnak amellett, hogy a gyakoribb szünetek segítik a diákok regenerálódását és az eredményesebb munkavégzést.
Pokorni Zoltán, az akkori oktatási miniszter az először bevezetett őszi szünetről szólva azt mondta;
fontos lépés ez, mert az iskola átalakulását jelzi, hogy az újra gyermekközpontú, barátságos intézmény legyen. A minőségfejlesztési program, a kerettantervek bevezetése, az érettségi vizsga és a felvételi rendszer átalakítása, valamint a pedagógusképzés korszerűsítése révén az oktatás olyan rendszerként működhet, amely nyitott a társadalmi, gazdasági változásokra.
Pokorni az őszi szünetek előfordulásával kapcsolatban az is megjegyezte, hogy az Európai Unió legtöbb tagállamában a tanév lényegesen tagoltabb, mint Magyarországon. Az uniós tagállamok közül csak Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Ausztriában nem tartanak őszi tanítási szünetet. Magyarországhoz hasonló gyakorlat pedig, ami szerint a nyári szünidőn kívül csupán két tanítási szünet volt, mindössze Görögországban és Olaszországban fordult elő.
Sokan viszont még most is megkérdőjelezik az őszi szünet szükségét és annak hosszát. Ezzel kapcsolatban a HVG egy korábbi cikkében Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke elmondta:
„Köztudott, hogy a magyar gyerekek világméretben rekordot döntögetnek a végigült tanítási órák számában. Az elsős gyerekeknek is napi 5-6 órájuk van, ez nagyon megterhelő számukra. Nagyon is indokolt, hogy pihenési szakaszok lépjenek be”.
Lannert Judit oktatáskutató is azt látja, hogy októberre „ki van nyúlva mindenki: a tanár és a diák is”. A túlzott iskolában töltött idő mennyisége ráadásul nem csak szellemileg, de fizikálisan is megterheli a gyerekeket, akiknek órák hosszat az iskolapadban kell ülniük, amin nem segítenek a magas óraszámok sem.
