Egy hatalmas, színes kocka – kívülről csak ennyit lehet látni a dániai Ørestad Gimnáziumból, ám a diákokban és a tanárokban alighanem ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg, amikor először lépnek be az épületbe: na de hol vannak a tantermek? A 2007-ben elkészült iskola tereit ugyanis az alapítók pedagógiai elképzelései alapján alakították ki: a gyerekek rengeteg csoport- és projektfeladatot kapnak, ezért főként a kerek, félig nyitott helyiségekben, a hatalmas közös térben, babzsákfotelekben és formatervezett, többfunkciós székeken ülve tanulnak. Az osztálytermeket üvegfalú, félig nyitott, folyamatosan alakítható terekre cserélték, az épület tervezői szerint egy jó iskolaépület ugyanis hozzájárul ahhoz, hogy megváltoztassa a diákok és a tanárok hozzáállását a tanuláshoz és a tanításhoz, a kerek és nyitott terek pedig többféle oktatási módszer és eszköz kipróbálására alkalmasak, mint a hagyományos termek.

Nem véletlen, hogy a technológiai újításokkal, tudományos hírekkel foglalkozó Inverse hírportál az Ørestad Gimnáziumot − még tíz évvel az átadása után is − a világ legfuturisztikusabb iskolaépületei közé sorolta. A listán a dániai gimnázium mellett több skandináv ország modern iskolaépülete, így például a tágas terekkel, beszélgető- és olvasókuckókkal rendelkező svédországi Vittra School, valamint az amerikai The Sidwell Friends Middle School is szerepel. Utóbbira − amellett, hogy ott tanult Barack Obama volt amerikai elnök két lánya − különleges csapadékvíz-újrahasznosító rendszere miatt figyelt fel a sajtó, a csapadékvízből ugyanis a hatalmas kertekbe is juttatnak. 

Mit üzen az iskola?

Nem véletlenül kísérleteznek világszerte különleges iskolai terekkel. Bár a magyarországi iskolák diákjainak zöme valószínűleg nem érzi a változás szelét, de a pedagógiai munka egyre jobban eltávolodik a hagyományos, tanárközpontú, frontális oktatástól, sokkal inkább a csoport- és páros munkára, az egyéni tanulásra és projektfeladatokra támaszkodik, a munkaerőpiac elvárásai ugyanis változnak. Egyre fontosabb cél a kritikai gondolkodás, a diákok problémamegoldó és együttműködési képességének erősítése.

Erre pedig a 19. század végén kialakult, szerkezetükben leginkább a kaszárnyákhoz hasonlító, hosszúkás termekből és folyosókból álló „iskolaépület-prototípusok” − amilyenekben a mai napig itthon is diákok százezrei tanulnak − jelen állapotukban nem alkalmasak. „Ne feledjük, hogy az akkori iskolák gyakorlatilag a hadseregre, a gyári és a hivatali munkára készítették fel a gyerekeket, a rend és fegyelem állt a középpontban, ehhez alkalmazkodtak az iskolaépületek is az üzemcsarnok jellegű termekkel” − mondja Tamáska Máté épületszociológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense, aki szerint az iskolaépület-reformnak nemcsak szűken vett pedagógiai okai vannak. „Nyugat-Európában többek között azért került előtérbe az a cél, hogy minél barátságosabbá tegyék az iskolaépületeket, mert a diákok egyre több időt töltenek ott, az iskola egyre több olyan funkciót kénytelen átvenni, amelyet korábban az otthon látott el” − magyarázza.

Ráadásul számos kutatás bebizonyította, hogy az iskolaépület nem pusztán díszlet, a tér komoly hatással van az iskolai munkára. „A tér nagyon erősen hat ránk, és nagyon sokat üzenünk azzal, hogyan néz ki az iskola. A tanító tér fogalma már a negyvenes-ötvenes években megjelent” − mondja az épületszociológus. Vagyis tényleg jobb egy barátságos, színes, otthonos, elvonulásra, pihenésre is alkalmas kuckókkal felszerelt iskolában tanulni, mint egy csupasz, egyentermekkel rendelkező épületben.

A tantermeknek annyi?

A mai magyar iskolákból ugyanis sok minden hiányzik: nincs például olyan kuckó, ahová a diákok (vagy akár a tanárok) pár percre elvonulhatnának, megpihenhetnének, az osztálytermekben nincs hely a csoportmunkához, a mozgáshoz vagy éppen a rajzoláshoz, de nincs találkozóhelye a gyerekekre váró szülőknek és a tanároknak sem. Tamáska Máté szerint az iskolai terekre valóban ráfér a „reform”, de kis lépésekben érdemes haladni, mert „a pedagógusok és a diákok nem mindig tudják jól kezelni a merőben más tereket”.

Ennek ellenére sokan egészen merész irányváltásban gondolkodnak. Michael Horn, az oktatási és egészségügyi kutatásokkal is foglalkozó, egyesült államokbeli Clayton Christensen Institute társalapítója szerint például a nem is olyan távoli jövőben tantermek helyett inkább afféle „tanulóstúdiók” lesznek az iskolákban, ahol a teret is az adott foglalkozáshoz lehet majd igazítani. A falak nélküli iskola gondolata Európa több országában is megmozgatta az építészek, iskolavezetők, oktatáskutatók és persze a tanárok fantáziáját, Berlinben például ötletversenyt szerveztek 2017-ben, a hagyományostól merőben eltérő iskolaépületek terveit várva.

„A célunk egy olyan nyitott és alakítható épület, amely erősíti a kreativitást, a kíváncsiságot és az önismeretet” − olvasható egy másik projekt, a School Without Classrooms oldalán, amelynek szakemberei iskolai „prototípust” is ajánl azoknak a reformra nyitott intézményeknek. De hogyan néz ki egy iskola falak nélkül? A legfontosabb: falakat azért itt-ott lehet találni. Bár a projekt vezetői szerint érdemes minimalizálni a fallal körülvett tereket, a csendet, elmélyülést igénylő helyeket, így példáult az egyéni tanulásra szánt szobákat, a laboratóriumot, a könyvtárat ők is elkülönítenék, igaz, elsősorban mozgatható falakkal. Az iskola szíve egy központi, természetes fénnyel megvilágított, teljesen mobil, többfunkciós bútorokkal berendezett közösségi tér lenne, amelyet a diákok és a tanárok nemcsak szünetekben használnának, ez lenne a helye a csoportmunkának, az interakciót igénylő foglalkozásoknak, a beszélgetéseknek, a pihenésnek is. Az iskola másik, „hangos” végében kapnának helyet a zenei, tánc- és sportfoglalkozásokra alkalmas terek, amelyeket szintén nem zárnának négy fal közé.

Egyetem, buborékban

Persze szakemberek szerint nemcsak az iskolák, hanem az egyetemi kampuszok is egészen más képet mutatnak majd néhány évtized múlva, mint ma. Az Arup brit mérnöki tanácsadó cég friss jelentésében felhívja a figyelmet arra, hogy az egyetemi épületeknek is sokkal nyitottabbá kell válniuk, ahol a tanszékeket és intézeteket nem választják el élesen, a hallgatók és az oktatók ehelyett közös kutatóközpontokban, egyéni tanulásra alkalmas „csendzónában”, laboratóriumokban és innovációs központokban dolgozhatnak. Az Arup szakemberei ugyanakkor azt is hozzáteszik, hogy a jövő kampuszai sokkal flexibilisebbek és a „külvilág felé” nyitottaak lesznek, hiszen − emelik ki − az üzleti és ipari szereplők és az egyetemek közötti kapcsolat egyre szorosabbá válik.

Több újságíró a világ vezető tech-cégeinek tényleg formabontó épületeit emlegetik követendő példaként − igaz, aligha tudnak mutatni olyan felsőoktatási intézményt, amely akkora összeget tudna szánni új kampuszára, mint az Apple vagy éppen a Facebook. A Google kaliforniai központjának futurisztikus, évekkel ezelőtt átírt terveit például sokan tartották irányadónak. A hatalmas, szappanbuborékoknak tűnő üvegbúrák alatt óriási közösségi tereket, könnyűszerkezetes irodákat alakítottak volna ki, a „buborékok” belsejét néhány óra alatt teljesen át lehetett volna alakítani az aktuális feladatoknak megfelelően, ráadásul − emelték ki a tervezők − mivel az épületeken belül is rengeteg növény kapott volna helyet, szinte elmosódott volna a határ a természet és az iroda között.

A cikk a HVG Campus Plusz 2018 kiadványában jelent meg.