Az Oktatási Hivatal honlapján - rögtön a főoldalon - van egy hosszú, letölthető lista, melynek tankönyvjegyzék a neve. Ezen a listán azok a könyvek szerepelnek, melyek átmentek az akkreditációs eljáráson, és hivatalosan tankönyvvé lettek nyilvánítva. A jegyzékből kiderül, hogy a könyvet melyik iskolatipusba szánták, illetve hányadik osztályosoknak. Megtudhatjuk azt is továbbá, hogy mekkora a súlya, és hogy az adott könyvnek mikor jár le a szavatossági ideje - vagyis amikortól már nem számít tankönyvnek. És természetesen azt is megtudjuk, hogy mennyi az ára.
Nem könnyű a választás
A felsorolás az angol nyelvű könyvekkel és munkafüzetekkel kezdődik, ezekből megszámlálhatatlanul sok van - bőven száz fölött. Ember legyen a talpán, aki ennyi könyvből ki tudja választani a legmegfelelőbbet. "Sajnos a tanárok nagy része nem fordít kellő energiát a tankönyvpiac megismerésére, van aki tizenöt évig ugyanabból az egyből tanít" - panaszkodik Aranka, akinek mindkét gyermeke a Németvölgyi Általános Iskolába jár. "Nem tartom jónak, hogy a második fiammal is ugyanazt a könyvet vetette meg az angoltanár, amiből annak idején még én is tanultam. Tudom, hogy sok a tanárok dolga, éppen ezért felülről is megkönnyíthetnék a dolgukat, mondjuk úgy, hogy kapnak leírást minden új tankönyvről."
Ha személyreszóló lerást nem is kapnak, a tanároknak van lehetőségük tájékozódni a tankönyvpiac aktuális állapotáról. A Tankönyvi-Adatbázis kezelő rendszerben találnak leírásokat, illetve egyes estekben komplett fejezeteket is a tankönyvekből. Az megint más lapra tartozik, hogy ki milyen szinten él ezzel a lehetőséggel. A választást számos dolog befolyásolhatja. Ilyenek például a személyes preferenciák, (ki melyik kiadóval van megelégedve), de az is sokat nyomhat a latban - és ezt az egymással versengő kiadók is nagyon jól tudják - hogy az adott tanári közösséget melyik kiadó tudja elérni, megszólítani a maga marketing módszereivel. Ezen felül a tankönyvek kiválasztását ennél jóval prózaibb szempontok is befolyásolják, mint például azok súlya (rendelet szabályozza, hogy az alsós tagozatos tankönyvek összsúlya nem haladhatja meg a 3 kilogrammot.), leginkább pedig az áruk. Az átlagos magyar tankönyv ma 400-600 forint között van, ezért ebben az ársávban találjuk a legnagyobb választékot is. Általánoságban elmondható egyébként, hogy a tankönyv árak a gyerekek életkorával együtt növekednek - mert míg az idei tanévben az alsótagozaton 5-7 ezer forint között mozog egy csomag, addig a felsősök könyveinek ára elérheti a 20 ezer forintot is.
A tankönyv attól lesz tankönyv, hogy azzá nyilvánítják, idegen szóval akkreditálják. Az akkreditáció során számos külső-belső tulajdonságot vizsgálnak, ezek között elkülönítik a tudományos, a pedagógiai és a technológiai szempontokat. A tudományos szempontok közül a legfontosabb a tartalom szakmai hitelessége és szemlélete, a naprakészség, illetve a strukturáltság. A pedagógiai szempontokból pedig a következőket érdemes kiemelni: hogyan elemzi az adott tankönyv a problémákat, milyen tanulásmódszertant használ, hogyan biztosítja az ismeretek megértését és alkalmazását? De ide tartozik a szociális magatartásformák tanulása, a nemzeti és etnikai kisebbségek jelenlétének szerepe, és nem utolsósorban a nyelvhelyesség és a helyesírás is. Fontos tulajdonságokat kérnek számon a technológiai kritériumok között is, amennyiben vizsgálják a könyvek méretét és súlyát, a felhasznált papír minőségét, a tipográfiát (milyenek a betűk és kiemelések), illetve a nyomás minőségét és a színhasználatot is.
Kik a tankönyvcsinálók?
Fentieken túl szerettük volna kideríteni azt is, hogy hogyan zajlik a tankönyvvé nyilvánítás folyamata, jelesül kik azok a személyek, akik jogosultak kimondani az áment. Ebben a kérdésben az Oktatási Hivatal a Nemzeti Erőforrás Minisztériumba irányította az Eduline-t, mondván ők minisztériumi jóváhagyás nélkül nem nyilatkozhatnak a témában, igaz később a minisztériumban sem adtak erre választ.
A vonatkozó törvényben az alábbi passzus olvasható: "a könyv tankönyvvé nyilvánításáról és annak megszűntetéséről a művelődési és közoktatási miniszter az Országos Köznevelési Tanács javaslata alapján dönt." Utóbbi a Nemzeti Erőforrás Minisztériumába tagozódó szervezet, melynek tagjait egyfelől a pedagógus szakmai szervezetek, másfelől pedig a pedagógus képző intézmények delegálják. A tagok tehát jó eséllyel hozzáértő szakemberek, akik kellő rálátással bírnak a közoktatásban használt tananyag egészére. Mindebből az következik, hogy az Országos Köznevelési Tanács kompetenciája eldönteni, miből lehet tankönyv és miből nem. Ennek fényében érdekes lehet az az adat, melyet egy 2009-es keltezésű tanulmányban olvashatunk. "A négy legnagyobb magyar tankönyvkiadó közül háromnak komoly fenntartásai vannak a tanköny-jóváhagyási és tankönyvválasztási folyamattal szemben" - írja Müller András a Tankönyvpiac alakulásának főbb tendenciái című cikkében.
A kételyek és kifogások között olyan vélemények fogalmazódnak meg például, hogy az utóbbi évtizedben a tankönyv-piac robbanás szerű megugrása következtében silány minőségű könyvek tucatjait nyilvánították tankönyvvé. Ennek okán valószínűleg jó lenne még egy kontrollt beépíteni a rendszerbe, mert az amúgy is túlterhelt pedagógusoktól nem várható el, hogy ők hozzák meg a tankönyvek színvonalát érintő döntést. Ezen felül problémás terület az is, hogy kik lesznek a szakmai bírálók. Amennyiben a szakma legjobbjai kerülnek ebbe a pozícióba, fennállhat az a veszély, hogy ők már valamelyik kiadóhoz elkötelezettek, és így sérül a pártatlanság. Ha viszont kevésbé neves szakemberek bírálnak, a kiadók fognak fellázadni.
Kanaki Anna
eduline