Tíz: „Nem tudtam részt venni az órán, esetleg valami fontos dologról is szó esett, amiről érdemes tudnom?” (Persze, hogy nem hangzott el semmi fontos, csak álltam a kivetítőnél, és mozgattam a szám. Ahogyan mindig is szoktam.)

Kilenc: „Elvesztettem a tematikát, és a követelményeket tartalmazó lapot is. El tudná küldeni e-mailen?” (Természetesen, a munkakörömhöz tartozik a kutatás, tanítás, és a személyre szabott asszisztencia.)

Nyolc: „Átnézhetnénk a zárthelyi dolgozatomat?” (Nem gondolja a kedves hallgató, hogy egyszer bőven elég volt elolvasnom?)

Hét: „Borzasztóan sajnálom, hogy nem adtam le időben a házi dolgozatomat. A kutyám megette a nyomtatómat.” (Itt az ideje hogy alaposan rendre tanítsuk – no, nem a kutyát, hanem a diákot.)

Hat: „Együtt csináltuk a házi dolgozatunkat a csoporttársammal, mégis hogyan lehet az, hogy ő jobb jegyet kapott?” (Nem csak jobban néz ki, mint a kedves hallgató, hanem még okosabb is.)

Öt: „Muszáj, hogy ötöst kapjak ebből a tárgyból.” (Értem én, hogy az ötös a legjobb jegy. Ezért is adtam minden bukásra állónak, nekik nagyobb szükségük van rá, mint személy szerint önnek.)

Négy: „Elfogadhatatlan a kettes számomra. Legalább ötösre tudtam az anyagot.” (Ez nem a Facebook, hogy a ’poke’ után nyomhatsz egy ’remove poke’-ot!)

Három: „Korábban kezdem meg a vakációt, mert repülőjegyem van, ezért előrehozott vizsgát szeretnék.” (Visszautasíthatatlan ajánlat: én dolgozzam kétszer, hogy a hallgatónak minél hosszabb legyen a szünideje.)

Kettő: „Mindent megteszek az ötösért.” (Nos, valójában, akad olyan tanár, aki szereti ezt hallani...)

És a legelső dolog, amit egy tanár sosem akar hallani:

Egy: „Hogyhogy kettes? Tudja milyen sokat fizettem érte???”