Az iskola legyen a közösség szíve – tanácsolja Sir Cyril Taylor, a brit születésű Harvardon végzett szakember, aki a Richmond-i Amerikai Nemzetközi Egyetem alapítója. „A városi térségek iskolái váljanak életünk központi elemévé, amelyet felnőttek és gyerekek egyformán használhatnak.”

Az elképzelések szerint, az így kialakuló közösségi iskolákban rendelkezésre álló sportolási lehetőségek és könyvtárak révén többek között a vallási vagy rasszista alapú szegregációt is orvosolhatnák. Példaként Oldham város 2001-es faji zavargásait említette, amely során több száz randalírozó ázsiai fiatal vívott ádáz csatát a kivezényelt rohamrendőrökkel. A helyi közösségek vezetői szerint a fiatalok erőszakos magatartását főként a megkülönböztetés szította, mivel a munkanélküliek aránya a fiatalok, különösen az ázsiaiak körében úgy nőtt, hogy közben országos szinten csökkent.

Taylor meglátása az, hogy a városban a helyi keresztény, zsidó és muszlim szervezetek támogatásával multi-vallású tanintézeteket lehetne kialakítani. Az újonnan létrejövő három intézmény pedig felválthatná a jelenlegi öt iskolát, ezzel megnőne a vonzáskörzet, valamint kiegyensúlyozottabbá válna a diákok eloszlása.

A szakember úgy véli: a közösségi iskolákban meghosszabbíthatnák a nyitva tartást, és kiterjeszthetnék a szabadnapokra is. „Ez egy nagyon izgalmas ötlet. Minimális ráfordítással elérhetővé válna a hosszabb nyitva tartás, amely révén az iskolák a közösségek központjává válnának.”

Taylor nem csinál problémát az extra személyzet kérdéséből sem: „az oktatási költségvetésből futná.” Az oktatásba pedig olyan cégeket vonna, mint a Cisco vagy a Microsoft, amelyek együttműködésével a fiatalok IT képzését valósítaná meg.

A nagyjából napközinek megfelelő közösségi iskola ötlete nem új találmány: az 1920-as években Cambridgeshire oktatásért felelős politikusa, Henry Morris alapított egy olyan intézményt, amellyel a vidéki oktatást kívánta átalakítani. Az óvoda, az általános iskola, a középiskola és a felnőttoktatás egy helyszínre történő integrálásával azt próbálta elérni, hogy ne csak a megélhetés művészetét oktassák egy helyen, hanem magát az életet.