A tudományos vizsgálatok szerint a kézirat a Kr.u. 3-4. században keletkezett, azaz több évszázaddal idősebb, mint korábban gondolták. Ez azt jelenti, hogy az ősi indiai matematikai kéziratban található zérusjel korábbi, mint az eddig elsőnek ismert zérusjel, amely egy kőbe vésett feliraton jelenik meg az indiai Gvailor egyik templomában 876-os keltezéssel. 

A felfedezés létfontosságú jelentőségű a matematikatörténetben - idézte a BBC NEWS honlapja Richard Ovendent, a Bodleian Könyvtár munkatársát. A nulla megjelenése a matematikában az egyik legnagyobb áttörést jelentette - tette hozzá Marcus Du Sautoy professzor.

A zérusjel az ősi Indiában használt súnjaszthánából származik, amelyet egy ponttal jelöltek. 

A korábbi kutatások a Bakhsálí kéziratot a 8. és 12. század közöttre datálták. A könyvtár szakembereinek azért nem sikerült pontosan megállapítani a korát, mert a kézirat 70 nyírfakéreg lapon maradt fenn három különböző időszakból. 

A kéziratot egy földművelő találta meg a mai Pakisztán területén lévő Bakhsáli falu mellett 1881-ben. Rudolf Hörnle indológus közvetítésével érkezett Európába, az indológus az Oxfordi Egyetem könyvtárának ajándékozta. Hörnle a maga annak idején a kéziratot keletkezését az Kr.u. 3.4. századra becsülte. A kézirata alapvető aritmetikával foglalkozik, és megjelenik benne a tízes alapú helyi értékes számábrázolás a nullával.