Huszonegy tanártól válik meg az ELTE bölcsészkara a forráskivonások miatt, az érintett tanárok többségének azonban van másodállása, vagy nyugdíjra jogosult - írja az Index. Több népszerű oktató, köztük Nádasdy Ádám és Kálmán László veszítette el az állását. Dezső Tamás dékán szerint más felsőoktatási intézményekben is elbocsátásokra kell számítani.
A kar a költségvetésének 97-98 százalékát az oktatók munkabérére fizeti ki, havi körülbelül 20 millió forintot pedig egy ppp-konstrukció keretében üzemeltetésre fordítanak, ezért nem tudott máshonnan elvenni - mondta a dékán.
Két választása volt: elküldeni a kar 62 év feletti oktatóinak negyven százalékát, vagy elbocsátani 50 tanársegédet vagy 40 adjunktust (az ő fizetésük fele-harmada a vezető oktatók bérének) az elbocsátások által felszabaduló körülbelül 130 millió forint ugyanis az ő fizetésük rendezésére lenne elég. A kirúgott tanárok a tavaszi félévben még megtartják a kurzusaikat, illetve a nyolc hónapos felmentési idő alatt fizetést is kapnak az egyetemtől.
A kar oktatóinak 43 százaléka vezető oktató, az ő státuszukkal járó magasabb fizetés finanszírozása pedig az eredetileg 600 millió forintos, de még a kiigazítás után is „több száz milliós” forráselvonás után lehetetlenné vált. A bölcsészkaron egy oktatóra 13-14 tanár jut. Ez a rendszer nem biztos, hogy fenntartható: a kormányzat felől ígéretek vannak arra, hogy lesz egy évközi kiigazítás, de ennek részletei egyelőre ismeretlenek - mondta a dékán.
Dezső Tamás szerint „mindenki tudta, hogy ez el fog jönni”, és más intézményekre is hasonló kényszerintézkedések várnak. A kiemelt figyelem szerinte az egyetemfoglalóknak köszönhető, akikkel egyébként rendszeres kapcsolatban van. A céljaik egyeznek, csak a módszereik különböznek - mondta. Kedden élőlánccal tiltakoztak oktatók és hallgatók a kirúgások ellen, este pedig termeket "neveztek át" az elbocsátott tanárok tiszteletére.
A dékán szerint nem fenntartható, hogy az ország mind a 168 kara a Magyar Rektori Konferencia irányítása alatt van. A túlméretezett, túl általános megközelítéseket alkalmazó rendszerben senki nem hajlandó önmérsékletet gyakorolni, ezért most élet-halál harc dúl az intézmények között. Úgy érzi, hogy az ELTE bölcsészkara a megszorítások dacára is talpon fog maradni az egyre kiéleződő versenyben.
