Összeszedtük, mit veszítene a BME a gazdasági kar kiválásával.
Tegnap az Index írta meg, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara - vagy annak egy része - az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez kerülne.
Az idei rendes felvételi eljárásban a BME-re összesen 5246 hallgatót vettek fel, ebből 1566-ot a gazdasági kar valamely képzésére. A kar esetleges elcsatolásával tehát több mint harmadával kevesebb gólya maradna az egyetemen.
A GTK volt az a kar, ami a BME-ről egyedüliként került fel a legtöbb hallgatót felvett karok 10-es listájára. Ez a hetedik legtöbb hallgatót felvett kar az egész hazai felsőoktatásban.
Idén 415 volt a BME-re felvettek átlagponthatára. A GTK-n államilag támogatott gazdálkodás és menedzsment szakhoz 448 pontot kellett minimálisan teljesíteni (igaz, itt központi ponthatár volt, de ez országosan a legnépszerűbb szak), kommunikáció- és médiatudományhoz 461-et, nemzetközi gazdálkodás szakra pedig 460 (szintén központilag meghatározott) pont volt a küszöb. Önköltséges szakokra sem volt olyan egyszerű bejutni, azokhoz is bőven 300 pont fölött kellett teljesíteni. A ponthatárokat itt találjátok.
Ilyen magas ponthatárokra az egyetem semelyik másik karánál nem volt szükség. A mérnöki karok közül a legnehezebben a gépészmérnökire lehetett bekerülni, oda 458 pont kellett egy leendő mechatronikai mérnöknek, és 400 egy energetikai mérnöknek.
Bár a GTK magas ponthatárai részben a központi ponthatárok miatt alakultak úgy, ahogy, így is rengeteg diákot vettek fel. Ráadásul hiába vágta meg a kormány évekkel ezelőtt a gazdasági szakokra államin felvehető hallgatók számát, idén is 10 százalékot meghaladó mértékben nőtt a számuk országosan. Nem véletlen, hogy tavaly is több mint félmilliárd forintos bevételre tett szert az egyetem a gazdasági kar tandíjaiból, amiből látszik, sok diák hajlandó fizetni is, hogy gazdasági diplomát szerezhessen.
Az ELTE pedig idén is több mint 8000 gólyát vett fel, ami magasan a legtöbb az országban, a BME gazdasági karának esetleges odacsatolsával már az évi 10 ezer új hallgató sem lenne lehetetlen.
Milyen fenntartói rendszer képes biztosítani a magyar közoktatás fejlődését a következő húsz-harminc évben? Miért lenne érdemes újragondolni a tankerületi tanács intézményét és ebben hogyan vehetnének részt az önkormányzatok? Pukli István írása.
A Corvinuson egy tanársegéd havi bruttó 600-900 ezer forintot, egy egyetemi tanár pedig akár 2,1 millió forintot is kereshet. A vezetői fizetések ennél is magasabbak: a rektor alapbére jelenleg közel 5,8 millió forint. Az intézmény szerint a cél az átláthatóbb bérezés és a bértranszparencia erősítése, miközben a lépéssel a hazai felsőoktatásban is úttörő szerepet vállalnak.
A szakképzésben dolgozók közalkalmazotti jogállásának visszaállítását, a tanítási évre vetített munkaidőkeret megszüntetését és átláthatóbb bérrendszer kialakítását is sürgeti a Pedagógusok Szakszervezetének szakképzési és felnőttképzési tagozata. A szervezet egy 24 pontból álló javaslatcsomagban foglalta össze azokat a problémákat, amelyek szerintük azonnali intézkedést igényelnek a szakképzésben.
Újabb diákok fejezték be általános iskolai tanulmányaikat a miskolci Dr. Ámbédkar Iskolában, amely olyan fiataloknak kínál második esélyt, akik korábban lemorzsolódtak az oktatásból vagy végzettség nélkül hagyták el az iskolarendszert.
A nevelést, oktatást közvetlenül segítő dolgozók közül sokak nettó fizetése még mindig „kettessel kezdődik” – mondta Tóth Tünde, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke a szervezet tanévzáró sajtótájékoztatóján. A PSZ elfogadná, hogy július 1-jétől megvalósuljon a korábban ígért 25 százalékos béremelés, de szerintük ez csak szükséges, nem elégséges lépés lenne.
Ugyanannyi érettségi szünetet kapjanak a technikumban érettségiző diákok, mint a gimnazisták, hogy az írásbeli és a szóbeli között ne kelljen szakmai órákra járniuk, és akár szakmai vizsga nélkül is kaphassanak érettségi bizonyítványt.
A benyújtott törvényjavaslat célja a tankerületi fenntartású intézmények szakmai önállóságának növelése, az igazgatók jogköreinek bővítése, illetve a pedagógusok és más köznevelésben dolgozók kollektív jogainak helyreállítása. A javaslatok több olyan szabályt is módosítanának vagy hatályon kívül helyeznének, amelyeket a szakmai szervezetek évek óta napirenden tartanak.
