Az idei felsőoktatási felvételin 2944-en jelölték meg a felvételi listájuk első helyén a gyógypedagógus képzést, ami így az első helyes jelentkezések száma alapján - beleértve az önköltséges és a levelező képzésre jelentkezőket is - a felvételi nyolcadik legnépszerűbb képzése lett.

A felvételi számok érdekessége, hogy a gyógypedagógia szakra első helyen jelentkezők közül összesen 2159 fő levelező munkarendben jelölte meg az egyetemi képzést. Ez azt jelenti, hogy a nappali tagozatosokkal ellentétben a levelező tagozatosok nem minden nap járnak be az óráikra, hanem azokat tömbösítve, általában kéthetente egy vagy két munkanapon, vagy hétvégente tartják meg nekik.

Ez azoknak az egyetemistáknak ideális, akik a tanulmányaik mellett teljes állásban dolgoznak, esetleg szülési szabadságon vannak és tanulnának valamit, amíg otthon vannak a kisbabájukkal vagy a kisgyerekeikkel.

Totyik Tamás, a pedagógusok Szakszervezetének elnöke ugyanakkor az Eduline-nak korábban azt mondta; a levelező képzésre járók között számos olyan szülő is van, aki a saját gyereke vagy gyerekeik érintettsége miatt vállalták, hogy elvégzik a gyógypedagógia szakot. Belőlük pedig sok esetben sosem lesz a közoktatásban praktizáló gyógypedagógus, így az, hogy elvégzik a képzést, sajnos nem fog enyhíteni a súlyos pedagógushiányon.

Tíz gyerek egy szakemberre

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2022/23-as tanévben fejlesztő nevelésben 453, pedagógiai szakszolgálatoknál 5155 szakember dolgozott, de számos gyógypedagógust foglalkoztatnak egységes gyógypedagógiai módszertani intézményekben (EGYMI), óvodákban, általános iskolákban és középiskolákban is.

Azt tehát nehéz megmondani, hogy összesen hány gyógypedagógus dolgozik országszerte. Általánosságban a pedagógusok túlterheltségéről azonban sok mindent elmond, hogy az egy főre jutó gyerekek száma az óvodákban 10,5, az alapfokú oktatásban 9,7, a középfokú oktatásban pedig 10,1 fő, autizmussal pedig 2023-ban 9737 gyereket diagnosztizáltak, ami háromszor több, mint tíz évvel ezelőtt, de ez még mindig csak körülbelül az érintett gyerekek fele.

Az érintett gyerekek másik felét pedagógushiány, nem megfelelő ellátás, esetleg egyéb okok (pl: magasan funkcionáló, jól "maszkoló" gyerekek) miatt talán sosem sikerül diagnosztizálni.

"Nem autista, csak nem tudja a színeket"

"Autizmus specifikus gyógypedagógust találni nehéz.

Nagyon kevés SNI-s gyereket befogadó többségi intézményben van ilyen pedagógus, ami azt is jelenti, hogy ilyen szakirányú végzettség nélküli gyógypedagógusok foglalkoznak ezekben az intézményekben az autizmussal élő gyerekekkel is"

- nyilatkozta az Eduline-nak Orsolya, akinek az öt gyereke közül többet is autizmus spektrum zavarral diagnosztizáltak, vagy mutatják jeleit az állapotnak.

Érintett szülőként úgy látja, ez azzal jár, hogy azok a gyógypedagógusok, akik egyébként nem autizmus spektrum zavarra specializálódtak, a magasan funkcionáló érintetteknél gyakran nem ismerik fel, hogy autizmusról van szó. Ilyenkor kapnak ahhoz hasonló mondatokat a szülők, hogy a gyerekük "nem autista, csak nem tudja a színeket", diagnózis pedig talán sosem születik, ami akár a gyerekük egész életére negatív hatással lehet.

"A legidősebb gyerekem, aki  23 éves, most indult el a abba az irányba, hogy diagnosztizáltassa magát. 2009-ben egy kéthetes, bentlakásos vizsgálat során nem került sor erre, helyette szorongónak minősítették. Erről ma már tudható, hogy erős tünet, főleg a lányoknál, akik rendkívül jól maszkolnak" - mondta, hozzátéve, hogy ez tipikus példája annak, amikor egy gyereket szembesítenek azzal, hogy "neurotipikusnak sem jó, de autistának sem."

Részben ez motiválta őt abban, hogy felvételizzen a lakóhelyéhez közeli egyetem gyógypedagógia alapszakjára. Orsolya ugyanakkor úgy véli, ő a gyerekeinek elsősorban az édesanyja, és szeretne is az maradni, ezért a fejlesztésükbe nem vonódna bele. Helyette szeretne tisztán látni és tudni, hogy a fejlesztés, amit kapnak, és a szakember, akitől kapják megfelelő-e. Óvodapedagógusként pedig a munkahelyén is hasznát veszi majd a tudásának, de a gyógypedagógiai diplomájával elhelyezkedni egyelőre nem tervez.

Szintén az autista kisfia, Ében miatt döntött az egri egyetem gyógypedagógia képzésének elvégzése mellett Renáta is, aki péntekenként és szombatonként gyakran az egész napot az intézmény jászberényi campusán tölti.

"Az első diagnózist 3,5 évesen kapta; ekkor kezdtünk el célirányosan szakembert keresni, addig csak rohangáltunk minden irányba, hiszen láthatóan el volt maradva kortársaihoz képest. Sajnos folyamatosan falakba ütköztünk, mindenhonnan elutasítottak szakemberhiányra hivatkozva. Nógrád megyében élünk, egy kis falucskában, ahol semmilyen fejlesztést nem sikerült intézni a kisfiunknak" - mesélte az Eduline-nak.

Renátáék végül találtak egy EGYMI-s óvodát, ahol fogadták Ébent. Hozzáteszi azonban, hogy "nem semmi menet" volt ide bekerülni, a jelentkezéskor ugyanis teltház volt, ahogy ez az ilyen intézmények esetében szinte általános. Emellett a kisfiút heti egy alkalommal Vácra hordták további fejlesztésre, ami viszont anyagilag és időben is megterhelő volt a család számára.

Ekkor merült fel benne, hogy beiratkozzon gyógypedagógiára, és jobban megismerje a fia állapotát, valamint "céltudatosabban" tudja őt segíteni a jövőben.

"Már eddig is rengeteg olyan információval bővült a személyes tudástáram, amit máshol nem kaptam volna meg. Ilyen többek között a szakszolgálati dokumentációk fellebbezésének lehetőségei, annak menete; hogy mikor melyik szakemberhez érdemes fordulni; mikor/miről érdemes naplót vezetni mielőtt orvoshoz visszük; viselkedés típusok beazonosítása és az arra való leginkább optimális reakció szülő részről" - tette hozzá.

Ő azok közé a szülők közé tartozik, akik szeretnének is elhelyezkedni a későbbi diplomájukkal, egyelőre azonban csak napi 4 órában gondolkodik.

"Ahol a fiam, ott én is"

Szintén személyes érintettség miatt az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, értelmileg akadályozottak gyógypedagógiája szakirányon szerzett diplomát Andrea, aki a levelező szakon folytatott tanulmányai előtt és közben szakoktatóként dolgozott egy Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben (EGYMI).

"Van egy középsúlyos értelmi fogyatékos fiam, aki kerekesszékes. Egyrészt miatta döntöttem a gyógypedagógia mellett, másrészt abban az intézményben dolgoztam én is, mint szakoktató (mert volt már pedagógiai diplomám), ahová a fiam jár, mert csak úgy tudtam dolgozni, hogy én is ott vagyok, ahol ő"

- mesélte.

Andi szerint a korábban megszerzett pedagógia diplomája nem volt elég az EGYMI-ben ellátott munkájához, ezért ahhoz, hogy ott dolgozhasson, szükség volt a gyógypedagógia szak elvégzésére is. A megszerzett tudását főként otthon a saját gyerekén, és a baráti társaságukon belül más fogyatékos gyerekeken hasznosítja.

Hozzátette: a csoportjában voltak más szülők is, akik szintén a saját gyerekeik miatt vállalkoztak a képzés elvégzésére. Azt viszont, hogy pontosan hány olyan gyógypedagógus hallgató van, aki hozzájuk hasonló okokból, saját érintettség miatt felvételizik a szakra, sajnos nem lehet tudni. A felvételizők motivációjára a magyar felsőoktatási felvételi rendszere nem tér ki, de talán még az egyetemeken se kérdezik.