A gólyatáborok fontos részei az egyetemi kultúrának, ám egy kilenc évvel ezelőtti súlyos botrány, amikor is megerőszakoltak egy 19 éves lányt ELTE Tanító- és Óvóképző Kar táborában, máig beárnyékolja azt. Azóta ilyen durva eset nem történt, de később is felbukkantak a sajtóban beszámolók megalázott gólyákról vagy éppen pucérra vetkőztetett fiatalokról.

Mára gyakran eleve át kell gondolni, belefér-e az, ami korábban elfogadottnak számított (vagy legalábbis igyekeztek úgy beállítani), ugyanakkor úgy tűnik, a gólyatáborok szervezői jobbára el is végezték ezt a munkát. „Az akkori megbocsáthatatlan eset után minden szinten azonnali beavatkozás történt, a szervezetünk is elkészített egy etikai chartát, rengeteg képzést tartottunk, hogy egy gólyatábort hogy kell kulturáltan megszervezni és olyan programokkal feltölteni, ahol mindenki jól érzi magát, megismerik az egyetemet és egymást, de nem kell mindenképpen berúgni és olyan helyzetet teremteni, amiben valaki nem érzi jól magát” – mondja Budai Marcell, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) sajtófőnöke.

Hozzátéve: akadémiai és törvényi szinten is beavatkoztak, le is kell okéztatni a konkrét programokat az egyetemek vezetésével és előírás, hogy az egyetemi dolgozók is ott legyenek felügyelni.

Angyalom, ragyogóm, szeretem a bort

Időnként persze az is port tud kavarni bizonyos körökben, ha mondjuk egy szülő szembesül a gólyatáborok gyakorta szexről és piálásról szóló, sokszor vulgáris rigmusaival – ez történt öt éve, amikor „egy aggódó szülő” küldte el egy szegedi lapnak a pedagógusképzősökét, vagy amikor állatorvosisok szövegei kerültek ki a Facebookra. Ez utóbbi azért volt durvább az átlagnál, mert valamelyik állatszexet is emlegetett, ezek éneklését később az egyetem rektora be is tiltotta.

A durván ízléstelen példákon kívül azonban már önmagában azon is fennakadni, hogy egy gólyatáborban isznak, álságos, ha az ember járt egyetemre – vagy csak egy átlag ünneplésen bárhol. Ahogyan a részeg skandálások is ritkán szoktak irodalmi igényességűek lenni, persze érthetően más, ha valaki a kocsmában gajdol, mintha egy egyetemi rendezvényen.

Az egyik legfontosabb határ azonban, amit mára vélhetően mindenütt meghúztak, hogy ne itassák azokat, akiknek ez kellemetlen.

A 2018-as szegedi sztorinál is az édesapa azon is kifakadt, hogy elmondása alapján „futószalagon itatták” a résztvevőket.

„Azt elvárni, hogy egy gólyatáborban a fiatalok egyáltalán ne fogyasszanak alkoholt, nettó prűdség. Bulizni mennek oda, elmúltak 18 évesek és bármilyen szörnyű dolgok is történtek közel tíz éve, bármelyik gólyatábor sokkal biztonságosabb, mintha elmegy az ember egy átlagos szórakozóhelyre” – fogalmaz Budai Marcell. Szerinte az is rendben van, ha bizonyos játékok keretében isznak. „Viszont, ha valaki azt mondja, hogy ő nem akar inni és erre a szervezőktől az a válasz, hogy de, igyál, az a para szint, ezt a határt nem szabad átlépni” – teszi hozzá. Úgy látja, ez utóbbi mára nagyrészt el is tűnt.

Nincsenek szexjátékok

E sorok írója nem sokkal a fent felidézett botrány után volt gólya, abban az évben nem csak abban látszott meg, hogy nagyon óvatosak lettek a szervezők az ország másik felében is, hogy jelzetten nem tukmálták senkire a piát.

Hanem azt is hangsúlyozták, hogy a gólyatáborok szervezői nem fekhetnek le a résztvevőkkel és nincsenek „nudista”, vagyis erotikus jellegű játékok, feladatok sem többé.

„A kétezres évek második felében organikusan is elkezdődött ez a folyamat, amikor én voltam gólyatáborban, jóval az ELTE-s balhé előtt, már akkor is természetes volt, hogy semmilyen ilyen játék vagy program nem megengedett, szerintem sok egyetemen így volt. Az ELTE-s botrány után pedig mindenhol máshol is kialakult, ma már egyértelmű és nyilvánvaló, hogy szexualitást tartalmazó program, játék nem megengedett” – összegez Budai Marcell. Ha valaki ezt megsérti, akkor annak szokott következménye lenni.

Hozzátéve, ide tartozik az is, hogy határt húztak, hogy a szervezők nem szexelhetnek a résztvevőkkel. „Ez mára alap mindenhol, valahol már 2009-ben is az volt. Nyilván itt nem a korkülönbségről szól a kérdés, hanem az alá-fölérendeltségről. Van egy szervező, aki tudja, mi van az egyetemen és akihez lehet kérdéssel fordulni és van valaki, aki életében először találkozik a felsőoktatással. Ezzel visszaélni az ő kihasználása lenne” – summázza a HÖOK-sajtófőnök.

Megoldás introvertáltaknak is

A határok meghúzása azért is fontos, mert mára egyfelől szerencsére már az élet legtöbb területén jóval kevésbé kell a nőknek, a fiatalabbaknak, az alacsonyabb beosztásúaknak eltűrnie a megalázó helyzeteket, egy-egy komolyabb botrány el is söpörhet, szalonképtelenné is tehet intézményeket sokak szemében. Akár olyanokat is, amelyek egyébként fontos kulturális jelentőséggel bírnak. Budai szerint a kilenc évvel ezelőtti erőszak hatása még érezhető, vannak olyan szülők, akik amiatt féltik gyereküket az ilyen rendezvénytől vagy emiatt érzékenyek például arra, mennyit isznak ott a résztvevők.

Ám nem csak a botrányok elkerülése érdekében lehet szükség az ilyen beavatási szertartások újragondolására. „Egy jó példa az ELTE egyik karjáról, hogy mivel a gólyatábor egy pörgős, egész napos, bulizós esemény, azoknak, akik nem szeretik az ilyesmit, mert nem túlzottan extrovertáltak, azoknak szerveznek egy egynapos gólyanapot” – teszi hozzá Budai Marcell. Ez egy olyan találkozó, ahol ugyanúgy megismerhetik egymást és az intézményt a fiatalok.

A hallgatói szervezet munkatársa szerint a kulcs, hogy aki nem akar valamiben részt venni, ne erőltessék, ezzel a gólyatábori kultúra fenntartható. „Hogy a következő generációk mit fognak igényelni, az majd kiderül, a késői Z-generáción nem látszik, hogy ne szeretne gólyatáborozni” – summázza.

Vagy valami egészen más

„A Selmecbányáról Sopronba az egyetemisták által áthozott hagyományokat a mai napig tartjuk, így nálunk ez teljesen máshogy épül fel, nem is gólyatábort tartanak, hanem bALEK-hetet” – mondja Varga Viktória, a Soproni Egyetem hallgatója.

„Teljesen más a kettő. Hallottam, hogy Debrecenben elmentek wellnessbe egy napra, mi közben túráztunk a Lőverekben és cipeltük a rekesz Sopronit”

– érzékelteti. Ettől persze vannak hasonlóságok, például cél, hogy az egyes karok hallgatói is találkozzanak és megismerjék az egyetemet. A név egyébként onnan ered – magyarázza –, hogy egy ranglétrát kell megmászniuk az egyetemi éveik alatt. Elsőéves hallgatóként mind „pogányok” és ha járnak a hagyománnyal kapcsolatos oktatásra, jön a „balekvizsga”, majd a „soha napján” felkeresztelik őket „balekokká”. Ami a hagyományőrzés első lépcsőfoka, ami a „firmákkal” zárul, akik a végzős diákok.

Magázódni kell, nincs visszabeszélés

„Minket elvisznek erdészeti múzeumba, túrázunk, volt közös főzés, az egész arra épül, hogy egy csapattá kovácsoljanak minket” – osztja meg élményeit. Hozzátéve: az első napokban keményen éreztetik velük a végzősök, hogy ők „firmák”. „Ott magázódni kell velük, nincs olyan, hogy valaki visszabeszél nekik, kötött az egész. De, ahogyan haladunk a napokban, ez gyengül és a csütörtök már teljesen a szórakozásról szól” – mondja Varga Viktória.

Szerinte ennek a saját megfogalmazásuk szerint olyan funkciója is van, hogy az érettségizőknek „letörjék a szarvát”.

Kérdésünkre azt feleli, nem érzi ezt bántónak, sőt, „lát benne realitást”. Azt mondja, a rendezvényen kifejezetten megalázó pont nincsen, és szerinte ezt „mindenki poénra veszi” és sokkal különlegesebb az átlag gólyatábornál. „Teljesen mi döntjük el, mennyi alkoholt iszunk, bár mi kaptunk tüskéket, de aki azt mondja, hogy nem iszik, azt is teljesen megértik, nem erőltetik” – teszi hozzá kérdésünkre. Szexuális téren azt említi, hogy nem koedukált szobákban aludtak és nem hallotta, hogy történt volna bármilyen zaklatás.

Szerinte a szervezésen nem kell és nem is igazán érdemes változtatni, mert annak a hagyományőrzés a lényege és nem is volt náluk botrány. Úgy véli, az egyetem történetéről jó, ha tudnak a frissen felvett hallgatók, de nem lehet mindenhol hasonló jellegű gólyaavatást tartani. „Nekünk van egy ilyen múltunk, viszont nagyon sok egyetem – nem tudom máshogy megfogalmazni – csak úgy megalakult. Ott sok mindent nem tudnak átadni hagyományőrzés terén, de nálunk ez működik és néhány egyetemen bevezethető lenne hasonló” – foglalja össze Varga.

(Kiemelt kép: Debreceni Egyetem MÉK, Facebook)