szerző:
Tarnay Kristóf Ábel
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A tengerentúlon elég komoly watchdog-szereppel működnek egyetemi újságok, így nem most fordul elő először, hogy következménye van annak, amit a diákújságírók megírnak.

E sorok szerzője is írt annak idején diáklapokat, például gimnáziumi suliújságot, amit az igazgatóhelyettes irodájában nyomtattak ki, ennek megfelelően is volt cenzúrázva, az iskolát közvetlenül érintő oktatásügyi döntésekről sem mindig lehetett írni, mert az már „túl politikus” lett volna. Aztán a szegedi egyetem alatt a hallgatói önkormányzat online lapjába – amelynek sajnos mára már az archívumát sem tartják fenn. Ez utóbbi nem fizetett túl jól, cserébe elég szabad volt, még Török Márkot is bírálhattam benne, ami már majdnem olyan, mint amikor Puzsér simicskázott a Hír Tévében.

Elég sok különböző diákújság működik idehaza az általános iskoláktól az egyetemekig. A Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete (DUE) mintegy kétszáz lapot és négyszáznál is több iskolarádiót tart nyilván, nekik díjakat is osztogatnak. Az én régi újságom is kapott annak idején, aztán megromlott a kapcsolatunk, amikor nehezményeztem, hogy a szervezet vezetője miközben diákújságírókat mentorál, kormányközeli blogra ír lejárató cikkeket, többek között diákaktivistákról is, de ez már egy másik történet. Ettől függetlenül a DUE díjazottai közt időről-időre megjelennek politikai témákról is beszámoló diákmédiumok is – ami egyébként általában kevéssé jellemző –, akkor is, ha történetesen éppen kritikusak a kormányzattal.

Néhány tengerentúli egyetemen azonban olyan komoly szinten űzik a diáksajtót, hogy rendszeresen előfordul, hogy egy-egy botrányt is ők robbantanak ki. Például idén februárban tenesse-i Vanderbilt Egyetem hallgatói körében komoly felzúdulást keltett, hogy a ChatGPT-t hívta segítségül iskolájuk, hogy körlevelet küldjenek egy Michigan állambeli, három halálos áldozatot követelő iskolai lövöldözésről, erről először az iskola diáklapja, a Vanderbilt Hustler számolt be. A minap a New York Times két olyan esetet idézett fel, ahol ennél is jelentősebb port kavart egy-egy egyetemi lap cikke: konkrétan belebukott a Stanford elnöke és a Northwestern vezető edzője.

Egy elszúrt kutatás

A múlt héten jelentette be a Stanford Egyetem elnöke, hogy lemond, miután egy független vizsgálat szerint komoly hiányosságok voltak egy általa felügyelt kutatásban. Ami egyébként még az előtt zajlott, hogy Marc Tessier-Lavigne az egyetemhez került, de úgy érezték, az intézmény integritásának rosszat tesz. Bár a vele szemben felhozott legsúlyosabb állítást, mely szerint az Alzheimer-kórról szóló 2009-es kutatásban, melyet egy általa vezetett cég készített, hamisított adatok szerepeltek volna és ő ezt eltitkolta volna, cáfolták, összesen 12 publikációban találtak problémás pontokat, melyek közül hétben társszerző volt az egyetemi vezető.

A vizsgálatok szerint az általa vezetett laborok helytelenül módosították az adatokat és a hiányos tudományos megoldások jelentős hibákat eredményeztek összesen öt olyan publikációban, ahol pedig Tessier-Lavigne volt a fő szerző. Az egyetem vizsgálóbizottsága szerint utólag korrekciókat kellett volna kérnie az említett 2009-es és egy másik, szintén a Nature-ben megjelent tanulmánya kapcsán. Ez előbbit azonban nem tette meg, noha a későbbi tanulmányok szerint annak a fő állítása téves volt. Ezt is felrótták neki és általánosságban azt, hogy nem tett eleget a hibái korrigálására. Azóta lemondása mellett egyébként azt is bejelentette, hogy egy 1999-es és két 2001-es anyagának a visszavonását kéri.

A vele szemben megfogalmazott vádak már évekkel ezelőtt elkezdtek terjedni a PubPeer nevű crowdsourcing oldalon, ahol a felhasználók tudományos munkákat tesznek közzé és vitatnak meg. De igazán akkor kerültek reflektorfénybe, amikor a The Stanford Daily nevű egyetemi diáklap cikksorozatot közölt, amely megkérdőjelezte az intézményvezető felügyelte laborok munkáját. Az újság oknyomozással foglalkozó szerkesztője, Theo Baker szerint a cikkeik nélkül nem született volna meg az egyetem jelentése.

Matthew Schrag, a Vanderbilt Egyetem neurológiai adjunktusa – aki már korábban jelezte a problémáit a kutatással – a Timesnak azért hozzátette, ettől még Tessier-Lavigne számos más kutatásának hitelessége igazolt, fontos szerepe van az idegtudományban és bár felelőssége van az ügyben, nem hiszi, hogy rosszhiszeműen cselekedett volna. A 18 éves újságíró egyébként nem esett messze a fájától: a New York Times vezető fehér házi tudósítójának és a New Yorker szerzőjének fiáról van szó, aki ezért az oknyomozásért a George Polk Awards amerikai újságíró-díj legfiatalabb kitüntetettje lett. Szerinte az eset fel kell hívja a figyelmet a diákújságírás fontosságára.

Durva beavatások

Egy másik esetben a Northwestern Egyetem rögbicsapatának tagjaira erőltetett meztelenséget és szexuális aktusokat is tartalmazó beavatási szertartásokról jelent meg cikk a Daily Northwestern diáklapban. Illetve arról, hogy az egyetem az ezzel kapcsolatos vádakra való reakcióként mindössze kéthetes felfüggesztésre büntette Pat Fitzgerald vezetőedzőt. Két napra rá az intézmény futballklubjában uralkodó rasszizmusról is írtak.

Fitzgeraldot végül elküldték, ami után egyébként meglepetésének adott hangot. A diáklap oknyomozása után a csapat egy korábbi játékosa pert is indított, mert elmondása alapján a beavatásoknak, fizikai bántalmazásnak és rasszista kirekesztésnek is részese volt. A lap szerint mindkét ügy arra világít rá, mekkora szerepe lehet a diákújságírásnak az intézmény vezetőinek ellenőrzésében.