„Állami támogatásban részesülnek az állami és Magyarországon elismert egyházi felsőoktatási intézmények. Az alapítványi és magán felsőoktatási intézmények a kifutó évfolyamok kivételével csak állami megrendelés esetén részesülnek költségvetési támogatásban” – ez a két mondat verte ki a biztosítékot a magán- és alapítványi kézben lévő főiskolák vezetőinél. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a jövőben kizárólag a hallgatóktól szedett tandíjakból, pályázati pénzekből és más saját forrásokból kellene fenntartaniuk magukat.

A rektorok lobbiján múlik, hogy hány helyet kap a főiskola?

Hacsak nem kapnak állami megbízást – az „intézményekre szabott” keretszámok azonban az Eduline-nak név nélkül nyilatkozó oktatási szakember szerint veszélyesek, mert félő, hogy sok múlik majd az adott főiskola és a szaktárca kapcsolatán, illetve a rektorok lobbitevékenységén. 2007 óta ugyanis a minisztérium csak azt határozza meg, hogy egy-egy képzési területre összesen hány főt lehet felvenni, azt már maguk a jelentkezők döntöthetik el, hogy állami fenntartású, magánkézben lévő vagy egyházi főiskola, egyetem államilag finanszírozott képzését választják. Vagyis a legtöbb államilag támogatott hallgató, így a létszámalapú finanszírozás miatt a legtöbb normatíva oda kerül, ahová a legtöbb jó teljesítményű hallgató jelentkezett első helyen.

„Nem értjük, miért tesz különbséget a törvénytervezet állami és nem állami intézmények között, hiszen ugyanolyan minőségű képzéseket kell nyújtaniuk, ráadásul az akkreditációs eljárás is teljesen egyforma, sőt a magánfőiskoláknál egy picit talán még szigorúbb is” – mondja Zárda Sarolta, a budapesti Gábor Dénes Főiskola rektora. A mérnök-informatikus, műszaki menedzser és gazdálkodási menedzsment alapszakokat indító főiskola hallgatóinak körülbelül fele jár államilag finanszírozott képzésre. „Ha a következő években eltűnnek azok a hallgatók, akik után állami normatívát kapunk, alaposan megcsappannak a bevételeink” – teszi hozzá.

Az Eduline információi szerint a rektorok december 2-án egyeztetnek újra a finanszírozás kérdéseiről, ugyanis az új szabályozás részleteiet egyelőre ők sem ismerik. „Van, aki aggódik, de olyan magánintézmény-vezető is van, aki örül a finanszírozási rendszer módosításának” – így jellemzi a jelenlegi helyzetet Szabó Péter, az alapítványi tulajdonban lévő Kodolányi János Főiskola rektora. „Ha az állam megrendeli egy adott intézmény képzését, akkor az a főiskola végre ugyanannyi költségvetési támogatást fog kapni, mint az állami fenntartásúak. Ez jelenleg nem így van” – magyarázza.

Jó üzlet az államnak a magán-felsőoktatás

A magánfőiskolák ugyanis jókora anyagi terhet levesznek az állam válláról, éppen ezért  érthetetlen, hogy miért döntött az oktatási államtitkárság a magánintézmények számára nem feltétlenül előnyös finanszírozási rendszer mellett. Ha ugyanis egy hallgató magánkézben lévő intézmény képzését választja, az oktatása az államnak körülbelül harminc-negyven százalékkal kevesebb pénzébe kerül, mint ha állami fenntartásúba járna. „Képzési, kutatási, hallgatói, sport- és tankönyvtámogatást kapunk, fenntartói támogatást azonban nem” – magyarázza Zárda Sarolta.

Kimaradt a törvénytervezetből az élethosszig tartó tanulás?

A két emelt szintű érettségi kötelezővé tétele azokat a magánintézményeket is nehéz helyzetbe hozhatja, amelyek elsősorban költségtérítéses képzéseket ajánlanak, vagy eddig sem kaptak állami normatívát. A 2006-ban alapított Wekerle Sándor Főiskolára például legnagyobb számban nem tizennyolc-tizenkilenc éves, frissen érettségizett diákok jelentkeznek, hanem azok a húszas-harmincas éveikben járó fiatalok, akik munka mellett szeretnének tanulni, általában esti vagy levelező tagozaton. Borbély Attila rektor attól tart, ők nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudnak majd felkészülni a két emelt szintű érettségire, így a szigorodó felvételi rendszer miatt visszaeshet a költségtérítéses képzésre jelentkezők száma.

„Az új felsőoktatási törvény tervezetéből teljes egészében kimaradt az élethosszig tartó tanulás, pedig a felsőoktatásba nem csupán tizennyolc éves diákok jelentkeznek, hanem idősebbek is” – tette hozzá a főiskola vezetője. „Nem kellene kötelezővé tenni a két emelt szintű érettségit azok számára, akik esti vagy levelező képzésen tanulnak tovább” – mondta Borbély Attila, aki szerint a minősített oktatók számára és az oktatói-hallgató arányra vonatkozó előírások szintén gondot okozhatnak a felsőoktatási intézményeknek, méghozzá nem csupán a néhány száz hallgatót oktató magánfőiskoláknak, hanem a tudományegyetemeknek is.

Szabó Fruzsina
eduline