Már most azon dolgoznak, hogy ne főzze meg a robot a macskát

Hogyan gondolkodnak a robotok? Megfőznék a macskát, ha elfogyna otthon a hús? Na és mit tenne az önműködő autó, ha egy gyerek esne elég egy alagútban? Lehet-e a gépeket emberi viselkedésre tanítani? Nem tűnnek még időszerű kérdéseknek, de valójában minél előbb válaszokat kell találni rájuk.

  • Eduline
Wikipedia

Alan Turing 1950-ben kifejlesztett egy eljárást, mivel szerette volna kétséget kizáróan eldönteni, hogy egy gép képes-e emberként viselkedni. Így alkotta meg a Turing-tesztet, amiben egy embert és robotot kérdezgetnek, és ha a kérdező 5 percig nem tudja megállapítani, hogy melyik a gép és melyik az ember, akkor a robot bizony intelligenciával bír.

Nos, 64 évet kellett rá várni, de 2014-ben egy program a University of Readingen sikerrel hitette el a kérdezőkkel, hogy ő egy intelligens lény. Ez arra ösztökélheti a világ tudósait, hogy komolyan foglalkozzanak a mesterséges intelligenciával, és mindazzal a rengeteg kérdéssel, amit ez felvethet.

A washingtoni Pew Research Center rengeteg tudóst kérdezett meg arról, mire számíthatunk 10 éven belül a robotokkal kapcsolatban. Még a visszafogott válaszadók is egyetértenek abban, hogy a társadalmunkba 2025-ig teljesen beágyazódnak a robotok. Ezek a gépek már most megkerülhetetlenek egy csomó iparágban, de Japánban már időseket is gondoznak.

Ha ez megvalósul, úgy előbb vagy utóbb foglalkoznunk kell a robotok, mesterséges intelligenciák és emberek közti viszony etikájával. Ez persze most még borzasztóan időszerűtlennek tűnik, de a legnagyobb koponyák, mint például Stephen Hawking egyetértenek abban, hogy a kérdésre még azelőtt érdemes megtalálni a választ, hogy a konkrét problémával szembesülnénk.

A mesterséges intelligenciák elvben már tudnak a mi értékrendünk szerint viselkedni. A University of California két professzora hozta létre a módszert, melynek a fordított megerősítéses tanulás (IRL) nevet adták. Ennek lényege, hogy úgy kódolják a robotokat, hogy képesek legyen betartani bizonyos normákat. Ez azért lehet jó – egyikük példájával-, hogy ha a jövőben kifogyunk otthon a húsból, akkor a háztartási robot ne főzze meg a macskát.

Na és mi lesz a már létező önvezető autókkal? Jason Millar mérnök-filozófus állt elő a dilemmával: mi lesz, ha az önvezető autónk elé egy gyerek esik, miközben egy alagútban haladunk? A gyereket üti el a kocsi, vagy inkább elrántja a kormányt, és nekimegy a falnak?

Még jó, hogy ilyen sokan gondolkodnak a robotika etikáján, így elkerülhető lesz a Szárnyas Fejvadász negatív utópiája, amiben az emberiség a „föld alá” kényszeríti, és teljesen kizsákmányolja a csak néhány évi működésre képes robotokat, akik mégsem annyira lelketlen gépek, mert időnként fellázadnak, jókora galibát okozva.

Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is, és nem fogsz lemaradni a fontos hírekről!

Hozzászólások

Könnyebb bejutás, ösztöndíj, nagyobb lemaradás: így kerül a hátrányos helyzetű diákok 89 százaléka a szakképzésbe

Tízből kilenc hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű diák szakképzésben, vagyis technikumban, szakgimnáziumban vagy szakképző iskolában tanul. Közülük valamivel többen járnak szakképző iskolába, ahol három év alatt szerezhetnek szakmát. Az ösztöndíjak és az egyszerűbb bejutás vonzóvá tehetik ezeket a képzéseket, miközben a 2025-ös PISA-mérés szerint a szakképző iskolákban tanuló 15 évesek jelentős része súlyos kompetenciahiánnyal küzd.

Először mértek számítógépes problémamegoldást a PISA-n: mit tud valójában egy jól teljesítő 15 éves?

A PISA 2025-ben először mérte a 15 évesek számítógépes problémamegoldását. A diákoknak többek között adatokat kellett elemezniük, kísérletezniük, valamint számítógépes produktumokat létrehozniuk és javítaniuk. A magyar tanulók ezen az új területen valamivel az OECD-átlag alatt teljesítettek, az egyes iskolatípusok között pedig hatalmas különbségek vannak.

@eduline.hu Mehringer Marci megosztotta a véleményét, tapasztalatait az oktatásról @Mehringer #mehringer #eduline #magyar #fy #magyartiktok ♬ eredeti hang - eduline.hu

Lépjünk ki a tesztmánia bűvköréből: a három lépés, amivel a tanárok megváltoztathatják a világot

Négyévente, amikor nyilvánosságra hozzák a PISA-tesztek legújabb eredményeit, menetrendszerűen beindul a reflexszerű szirénahang. Politikusok, szakértők és a sajtó képviselői egymást túlkiabálva vonják le az „elkerülhetetlen" következtetéseket: szigorítani kell, következetesebbnek kell lenni, több tananyagot kell lenyomni a gyerekek torkán, s több időt kell az iskolapadban kötelező feladatokkal tölteniük. Mindezt úgy tálalják, mintha a PISA-teszt valóban bármi lényegeset megmutatna arról, mi történik az iskolában, vagy hogy mi is az a tanulás valójában. Vélemény.