Tényéleg mindent meghatároz?

A diákok számára azért is ennyire megviselő ez a megmérettetés, mert mindenhonnan azt hallják, ez az, ami meghatározza a jövőjüket. A továbbtanulási, így egzisztenciális és életviteli alapjukként azonosítják az érettségi dolgozatot, ahogy ezt Milla is írta nekünk:

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nagyon izgulok így az érettségi előtt. Néha nem tudom eldönteni, hogy még szeretnék egy hónapot vagy már csak túl akarok rajta lenni. Előrehozott érettségit teszek két tárgyól. Az angoltól nem félek annyira, a francia az ami aggaszt. Talán azért is félek ezektől jobban, mint szoktam egy rendes vizsgától, mert pontosan tudom, hogy ez már meghatározó lehet a jövőmben.

Van, aki középiskolai versenyeredményei és teljesítménye miatt már előre megalapozta a jövőjét, így egyáltalán nem tekint kihívásként az érettségire, legalábbis Dorka ezt meséli nekünk:

Idén kettő előrehozott középszintű érettségit fogok letenni, angolból és olaszból. Az angol érettségitől kicsit tartok, mert arra nem tudtam külön készülni, mivel olasz OKTV-re gyakoroltam, ami meghozta a gyümölcsét. Bekerültem az első tíz helyezett közé, ami azt jelenti, hogy a maximálisan pluszba szerezhető pontszámot elértem. Emiatt az egyetemi felvételivel kapcsolatban valamivel nyugodtabb vagyok, hiszen így nem kell emeltszintű érettségit tennem semmiből sem (egy emeltszintű érettségi plusz 50 pontot ér), de ettől függetlenül minden középszintű érettségit nagyon jól kell megírnom, hogy esélyem legyen bekerülni a Corvinus Kereskedel és Marketing vagy HR szakára. Ezért döntöttem így, hogy már 11.-ben előre dolgozom, hogy végzősként már csak a fő tantárgyakra kelljen összpontosítanom. Viszont, mivel minden időmet az OKTV-re való felkészülésre fordítottam az angolra kevésbé tudtam koncentrálni, így maximum, ha rosszul sikerülne az írásbeli, nem megyek el szóbelizni, ami azt jelent, hogy megbukom, szerencsére semmi következménye nem lesz, ráadásul jövőre újra is próbálhatom.
Az olasz középszintű érettségitől az OKTV után már nem tartok.

Dorottya, aki végzősként minden tantárgyból idén érettségizik, már nem nyilatkozott nekünk olyan lelkesen, mint az előtte szólók:

Érettségi... meghallom ezt a szót és komolyan a falra mászok. Ez az időszak hozzásegített a kávéfüggőségem kialakulásához, és általános jellemvonásom részévé váltak a fáradtság, motivációtlanság. Elégiák sorát tudnám írni a sok feleslegesen lefoglalt helyhez az agyamban, amit jelenleg az erre való tanulásra fordítok. Egyébként nem félek tőle egyáltalán, gondolom majd ott helyben fogok eleget izgulni. Meg utána. Akkor főleg. Legszívesebben túlesnék már az egészen és kimennék egy játszótérre hintázni a virágillatban.