Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Daniel Jackson, egy 20 éves brit–ausztrál fiú a Duna partján fekvő, lakatlan területet Verdis Szabad Köztársaságaként próbálta meg bejegyezni. Több száz „verdisi állampolgárt” gyűjtött maga köré, ám a horvát hatóságok nem hagyták, hogy a mikronemlék szuverén állammá váljon.
A világ legfiatalabb államfője lehetne az a 20 éves brit-ausztrál fiú, aki önálló államként próbált bejegyezetnetni egy 124 hektáros területet, ami egyetlen országhoz sem tartozik - számolt be róla a CNN.
A nemzetközi jogban "terra nullius"-nak nevezett területeket egyetlen ország sem birtokolja. Mivel a világ szinte minden pontját feltérképezték már, ezért az ilyen helyek ritkák. Daniel Jackson viszont létrehozta a saját mikronemzetét a Duna partján, a Pocket 3 nevű, 124 hektáros, lakatlan területen.
Ez a Vatikánnál csak egy kicsit nagyobb, és Jackson szerint már 400 „verdisi állampolgár” áll a zászlaja mögött. Célja, hogy a kis köztársaságot szuverén állammá alakítsa, ezt viszont sem a közeli Horvátország, sem Szerbia nem díjazza. Olyannyira, hogy Verdis területén 2023. október 12‑én a horvát rendőrség rendőri akcióval lépett fel. A vezetője, Daniel Jackson és több „telepes” próbálkozott a területre visszatérni, ekkor viszont letartóztatták és kitoloncolták őket. Jackson állítása szerint emiatt élethosszig tartó belépési tilalmat kapott Horvátországba. A horvát külügyminisztérium ugyanis úgy véli, hogy Jackson akciója „provokatív, jogalap nélküli cselekedet” volt, és a határ védelmére hivatkozva nem engedélyezték a terület elfoglalását.
De Szerbia is elutasította a terra nullius koncepcióját: a folyó menti vitás területet egyik ország sem hagyta teljesen szabadon a harmadik fél számára. A horvát külügyminisztérium azt közölte, hogy "mindkét ország tiszteletben tartja az alapvető nemzetközi jogi elvet: egy folyamatban lévő határ-meghatározás nem tesz semelyik területet sem terra nullius-sá (‘senki földjévé’), amelyet egy harmadik fél elfoglalhatna.
e‑Rezidencia és jelképes útlevél
Verdis hivatalos weboldala szerint működik egy „e‑Residency” program, amely lehetővé teszi az érdeklődők számára, hogy digitális státuszt szerezzenek az online mikronemzetben. Az e‑Residentek e‑Resident kártyát kapnak, hozzáférnek a fórumokhoz, részt vehetnek Verdis online és offline eseményein és igényelhetnek kedvezményes domén‑ vagy vállalkozás-regisztrációt. A program két szintből áll: a Basic és a Plus csomagból, ahol a Plus csomag után 11 hónap e‑rezidencia után akár állampolgársági kérelmet is lehet benyújtani.
Verdis továbbá kiad „útlevél‑jellegű” dokumentumokat, valamint e‑Resident dokumentum‑bookleteket, amelyek inkább jelképes státuszúak: a Times of India és a Verdis hivatalos oldalai szerint ezek nem használhatók nemzetközi utazásra. Ezek csak belső azonosító funkcióval bírnak a mikronemzeten belül.
Az úgynevezett terra nulliusra az egyik legismertebb példa egyébként a Bir Tawil a Szudán–Egyiptom határán. Ezt egyik ország sem akarja, mert a nagyobb, értékesebb területeket tartják fontosnak. Az ilyen „senki földje” vonzza az úgynevezett mikronemzetépítőket, akik saját kis országot szeretnének létrehozni.
,,Nem hivatalos „senki földjére” nemzetközi jog szerint lehetséges igényt tartani, ám ez mindig erő és politika kérdése"
- magyarázza Noam Leshem, a durhami egyetem szakértője a CNN cikkében.
A Duna menti vitás területek története 1947-re nyúlik vissza, és a ’90-es években ismét felerősödött. Szerbia és Horvátország eltérően határozza meg a folyó menti határt: Szerbia a folyó közepét, Horvátország a 19. századi térképeket veszi alapul. Így a folyó nyugati partján néhány földdarabot egyik ország sem tart a magáénak.