Ettől a mémtől hangosak az osztálytermek, a tanárok egyik szeme sír, a másik nevet

Új mémhullám árasztotta a brit tantermeket: gyerekek országszerte kiabálják a „six-seven” szavakat órák közben. A tanárok egy része nem érti, mások már taktikát dolgoztak ki a jelenség kezelésére.

Az Egyesült Királyságban mostanra szinte nincs olyan iskola, ahol ne szólt volna be valaki váratlanul egy hangos „six-seven”-t óra közben. A jelenség eredete homályos még a tanárok számára is. A gyerekek szerint csak „menő”, egyfajta összekacsintás, közös titok a közösségi médiából. A Guardiannek nyilatkozó tanároknak komoly fejtörést okoz, miként kezeljék az új mémkultúra térhódítását a tanórákon.

Mi az a „six-seven”?

Eredetileg egy 2024-es dalban tűnt fel: Doot Doot (6 7) címmel, amelyet a Skrilla nevű rapper adott ki, és amelyben a „6-7” sor is szerepel. A szám a közösségi médián, TikTokon és Instagram Reelsen keresztül terjedt el, gyakran sport- vagy ritmusvágások kíséretében, például olyan videókban, ahol az LaMelo Ball nevű kosárlabdázó szerepelt, aki 6′7″ (kb. 2,01 m) magas.

Sok pedagógus számára az is világossá vált, hogy nincs egyértelmű jelentése. Egyszerűen egyfajta „belső vicc”, amelyet a diákok használnak, hogy jelezzék: „én is benne vagyok a buliban”.

 

Azt hitték, valami illetlent mondtak

Egy észak-londoni középiskolai tanár még szeptemberben szembesült először a különös nevetéssel, amikor osztálya a jegyekről beszélgetett. A „hat, hét” szavaknál az egész terem kitört.

„Őszintén szólva azután sem értettem, amikor elmagyarázták” – meséli James. Azóta igyekszik megelőzni a poént: minél többet mondja ő maga, annál kevésbé vicces a diákoknak.

Connor történelmet tanít egy londoni szakközépben. Szerinte az internetes trendek mindig próbára teszik a pedagógusokat.

„A 9 + 10 = 21 korszak sem tartott sokáig. A hat–hét is pont ilyen. Ha nem reagálunk túl, nem visz el órákat az egész.”

Ő az alkalmi szemöldökrándítást és a nyugodt visszaterelést tartja működő megoldásnak.

Az Óbudai Egyetemen tartott előadást Hide the Pain Harold

A gyerekekkel együtt nevet

Harriet, egy nyelviskola fiatal angoltanára, a humorra esküszik.

„Látom rajtuk, hogy csak közösségi élmény. Ha véletlenül én mondom ki, néha velük nevetek.”

A korábbi trendekhez, például a “Skibidi toilet”-hez hasonlóan ez is gyorsan cserélődik.

Paul, harminc év tapasztalattal bíró tanár szerint a diákok szemében semmi sem öli meg gyorsabban a trendet, mint amikor egy felnőtt beáll a buliba.

„Kézjelekkel együtt kiáltottam rájuk: six-seven! Elég volt pár alkalom. Ma már inkább csak forgatják a szemüket.”

Mikor múlik el?

A tanárok szerint hetek kérdése az egész. A trendek gyorsan jönnek, még gyorsabban mennek. A „six-seven” valószínűleg addig él, amíg a fiatalabb testvérek át nem veszik. Attól kezdve már ciki lesz.

Hozzászólások

Pukli István: „A pedagógus sok mindenre jó, ezért minden rá is marad”

„A magyar tanárok kevesebbet dolgoznak, mint a németek.” „Kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, mint Nyugat-Európában.” „A minőségbiztosítás a szakmai színvonalat szolgálja.” Az elmúlt másfél évtizedben a magyar oktatáspolitikát kísérő kormányzati kommunikáció visszatérően ilyen állításokra épült. A mondatok mögött valóban vannak statisztikák, összehasonlítások és mérhető mutatók. A probléma inkább az, hogy ezek önmagukban nagyon keveset mondanak el arról, hogyan működik valójában egy iskola, és milyen terhek nehezednek ma a pedagógusokra.

A Rubovszky Rita által korábban vezetett iskolát ért bántalmazási vádakra reagált a fenntartó: „Ajtónk nyitva áll azok előtt, akiket sérelem ért”

Közleményben reagált a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontot ért vádakra a fenntartó Boldogasszony Iskolanővérek magyar tartományának főnöknője. Lobmayer M. Judit azt írta, hogy nyitottak a párbeszédre azokkal a volt diákokkal, akik sérelmekről és bántalmazó iskolai légkörről számoltak be az elmúlt hetekben.

Mozgáskorlátozott embereknek fejlesztett videójáték-kontrollert egy magyar diák – fődíjat nyert vele egy rangos amerikai versenyen

Sokan természetesnek veszik, hogy egy videójáték elindításához csak kézbe kell venni a kontrollert. Mozgáskorlátozott emberek milliói számára azonban ez sokszor egyáltalán nem magától értetődő. Ezen változtatna Vida Ákos, aki olyan speciális, kontrollerre csatlakoztatható eszközt fejlesztett, amellyel akár egy kézzel vagy fejmozgással is lehet játszani. Találmányával az egyik legrangosabb amerikai innovációs versenyen is elindult, ahol végül a 15 ezer dolláros fődíjat is elnyerte.