Pont 200 éve ezen a napon született nemesi, értelmiségi család sarjaként, Komáromban Jókay Móricz, akit később a világ és a műkedvelő társadalom Jókai Mór ként ismert meg. Születésének napja később a magyar széppróza napja lett, munkássága nyomán.

Az iskolai évek során számos művével kell a diákoknak ma is megismerkednie. Többek között Az arany ember és A kőszívű ember fiai már évek óta kötelező olvasmányként jelen van az irodalomórákon. De nem szabad megfeledkezni az olyan műveiről sem, mint a Kárpáthy Zoltán, az Egy magyar nábob, az Öregember nem vénember vagy a Névtelen vár.

Így kezdődött minden

A legtöbbet az életéről első életrajzírójától, a szintén neves írótól, Mikszáth Kálmántól tudunk. Többek között azt is, hogy gyerekként kifejezetten félénk volt, magányos, inkább szemlélődött, de mindennek ellenére boldog gyerekkora volt.

Tehetsége és képzelőereje hamar megmutatkozott. Kilenc éves volt, amikor két verse nyomtatásban is megjelent. De igazán az írás és az irodalom szeretete csak később, az iskolái vége felé találta meg.

1831-ben kezdte az iskoláit Komáromban, utána elküldték 1835-től Pozsonyba tanulni, ahol a német mellett megtanult latinul és egy kicsit görögül is. Apja 1837-es halála után – akkor Jókai még csak 12 éves volt – visszakerült Komáromba, ahol 1837-39 között retorika és poétika osztályba járt. Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett, így három év alatt megtanult franciául, angolul és olaszul is.

A fordulópont az életében 1841-ben következett, ugyanis édesanyja elküldte a pápai református iskolába, ahol megismerkedett többek között Petőfi Sándorral is. Egészen idáig inkább a festészet érdekelte, és volt tehetsége is hozzá, viszont Petőfi és a tanárai is olyan hatást tettek rá, hogy elkezdte érdekelni az írás és az irodalom. Elkezdett verseket és novellákat írni, amikkel sikereket is aratott a különböző pályázatokon.

Miután leérettségizett Pápán, 1842-ben elkerült Kecskemétre jogot tanulni. Elhunyt édesapja jogász volt, így nem okozott nagy meglepetést senkinek sem, hogy erre a pályára adná a fejét. Talán csak a visszahúzódó természete miatt nem állt jól neki ez a szakma. Nem is csoda, hogy karrierje nem volt hosszú életű. Összesen egy pert nyert meg, utána fel is hagyott a jogászsággal egy életre.

Az íróvá válás útja

A fővárosba kerülése után nem sokkal Petőfi Sándor bevezette Jókait a fiatal írók társaságába. Naphosszat el tudott csevegni velük az irodalomról a Pilvax-kávéház irodalmi asztalánál. Novelláit hamar felkapták az irodalmi lapok és rendszeresen közöltek is tőle. Első nagyobb sikerét a Hétköznapok című regényével érte el és innentől kezdve nem volt megállás. Ő lett a későbbiekben az első író, aki képes volt nagypolgári életet élni pusztán a művei után kapott honoráriumokból.

Petőfivel elválaszthatatlanok lettek. Az első sikereik után közösen szerkeszettek újságot is, egy időben együtt is laktak és szinte mindent együtt csináltak. A barátságuk az 1848-49-es forradalom után kezdett el megromlani. A szakítás mind a két fél felől indikált volt, mivel Jókai rossz néven vette Petőfi Vörösmarty ellen irányuló költeményét, illetve Petőfi ellenezte Jókai Laborfalvi Rózával kötött házasságát.

Első házassága nem csak a barátját vadította el magától, hanem a családjából is ellenkezést váltott ki. Ugyanis Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház művésznője sokkal idősebb volt, mint Jókai és már született egy gyereke is más férfitól. Jókai édesanyja akarata ellenére vette nőül Rózát, a vége pedig az lett, hogy az írót kitagadták a családból, így muszáj volt a tollából megélnie. Mint ahogy azt korábban említettük is, sikerült neki.

A szabadságharcok után – amikor a felesége menlevél szerzésének köszönhetően nem hurcolták meg Világosnál a harcokban való aktív részvétele miatt – visszavonultan élt és minden idejét az írásnak szentelte. Bár többet nem lehetett lapszerkesztő, azért rengeteg frissen, az ötvenes években induló szépirodalmi újság munkatársa lett. Illetve ontotta magából a műveket, így nagyon hamar hatalmas rajongótáborra tett szert.

Szokása volt korán kelni és hajnali hattól reggel tízig az aznapi írói munkáját el is végezte.

Édesanyja haragja nem tartott sokáig. Úgy tartják, Róza kedvessége és bókjai még az özvegy Jókaynét is sikeresen megpuhították, így Jókai és az anyja között újra jó viszony alakult ki.

Rózának arra is gondja volt, hogy a férjének ne kelljen mással foglalkoznia, csak az alkotással. Mindent előkészített neki, táplálta az ambícióját és múzsaként szolgált, ami miatt rengeteg Rózára hasonlító nőalak jelent meg a regényeiben.

1858-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 60-tól pedig a Kisfaludy Társaság is a köreiben üdvözölhette őt.

Egészen odáig minden jól ment, míg végül 1886-ban be nem következett imádott felesége halála. Innentől kezdve fogadott lánya, Jókai Róza (később Feszty Árpádné) viselte gondját és igyekezett mindenben a kedvére tenni. Még az Epreskert vidékén (a Bajza utcában) épített házuk legfelső szintjét is teljesen az öreg ízlésének megfelelően alakították.

Élete alkonyán

Munkáit nemcsak hazánkban ismerték el, hanem külföldön is jó kritikákat kapott. Elismerően írtak azokról a műveiről, amelyek a népéletet és a társadalmat festették le. Illetve sokan megjegyezték, hogy milyen jó humorral ír.

A levelező tagság után 1892-ben az MTA igazgató tagjává vált, 94-ben pedig munkásságának ötvenedik évfordulójára az eddig összes megjelent kötetét díszkiadásban is megjelentették, illetve tekintélyes összeggel jutalmazták. Elhalmozták kitüntetésekkel is, illetve rengeteg város választotta díszpolgárává.

Az elismerések után viszont olyasmi történt, amit az emberek nem tudtak szó nélkül hagyni. 1899-ben, 74 évesen, ugyanis elvette feleségül a 20 éves Grosz Bella színésznőt. A színházi világ őt Nagy Bellaként ismerhette meg.

A történet szerint a fiatal lány azért kereste fel az idős írót, hogy az segítsen neki nagy színésznővé válni. Jókai felkarolta, de a karrierjének az egyengetése mellett elkezdett gyengéd érzelmeket táplálni a csinos fiatal lány iránt. Az eljegyzésük, majd a házasságuk híre nagy botrányt keltett a társaságban. Hiszen közel 55 év volt kettejük között, ez pedig mai szemmel nézve is hatalmas korkülönbség.

A Mikszáth által írt életrajzi könyv szerint az ezt következő években olyan botrányos dolgok történtek, hogy fájdalmas lenne még feleleveníteni is. A dolgok vége pedig az lett, hogy Jókai korábbi családját teljesen kizárta az életéből, fogadott lánya nagy bánatára, és visszavonult újdonsült felesége és rokonai körébe.

Az utolsó éveiben Magyarországon egyre több keserűség érte. A cselekedetei miatt elkezdte elveszíteni a népszerűségét, egyre kevesebben olvasták a könyveit és még az újságok sem tartottak igényt a munkálataira. Az 1900-as Párizsi világkiállításon az ottani francia írók és művészek viszont kifejezetten meleg fogadtatásban részesítették. Elképzelhető, hogy odáig nem jutott el a botrányainak híre, vagy csak keveseket foglalkozatott.

Négy évvel később 1904 május 5-én Nizzából hazatérve, tüdőgyulladás szövődményei okán örökre elaludt. Az a történet kering, hogy halála estéjén ágyban fekve zsebóráját hozzáigazította a lakásban található többihez, majd azt mondta: Aludni akarok – s valóban meghalt.

Nagy pompával temették el, küldöttségek tömkelege jelent meg a ravatalánál. Még I. Ferenc József király is képviseltette magát a temetésén.