Míg a nappali tagozatos egyetemisták diákszövetkezeteken keresztül vállalhatnak munkát, addig a levelező munkarendben tanulók erre jellemzően nem jogosultak – még akkor sem, ha ugyanarra a képzésre járnak, ugyanazt a diplomát szerzik meg, és ugyanúgy szakmai gyakorlatot kell teljesíteniük.
Miért nem dolgozhatnak diákszövetkezeten keresztül a levelezősök?
A különbség nem a diákszövetkezetek saját döntése. Az iskolaszövetkezetek működését szabályozó jogszabály szerint a diákszövetkezetek által nyújtott úgynevezett külső szolgáltatás keretében kizárólag nappali tagozatos tanulók és hallgatók végezhetnek munkát.
A témában megkerestük a Meló-Diák Iskolaszövetkezetet is, amely megerősítette: a korlátozás valóban a jogszabályból következik. Mint írták, a köznyelvben „diákszövetkezeti munkának” nevezett speciális foglalkoztatási forma kizárólag nappali munkarendű hallgatók számára érhető el, ezt a szövetkezetekről szóló törvény írja elő.
A szabály azonban ennél valamivel árnyaltabb. Nemcsak az aktív nappali hallgatók dolgozhatnak ebben a konstrukcióban: azok is vállalhatnak iskolaszövetkezeti munkát, akik szüneteltetik nappali hallgatói jogviszonyukat, amennyiben még nem töltötték be a 25. életévüket. Emellett a lehetőség a tanulmányok befejezése után is fennmaradhat addig, amíg a diákigazolványra való jogosultság tart.
Lenne munka és jelentkező is
A levelezős hallgatók természetesen nincsenek kizárva a munkavállalásból. Dolgozhatnak hagyományos munkaviszonyban, megbízási szerződéssel vagy más jogszerű foglalkoztatási formában. A korlátozás kizárólag az iskolaszövetkezeteken keresztül, külső szolgáltatás keretében végzett munkára vonatkozik.
A Meló-Diák tapasztalatai szerint ugyanakkor rendszeresen előfordul, hogy levelező munkarendben tanuló hallgatók jelentkeznek meghirdetett diákmunkákra. Az általában csak a regisztráció vagy a hallgatói jogviszony ellenőrzése során derül ki, hogy a jogszabály miatt nem vállalhatják el az adott munkát.
Hasonló tapasztalatokról számolt be lapunknak egy másik iskolaszövetkezet munkatársa is, aki munkája során napi szinten találkozik a problémával.
Rengeteg levelezős jön be hozzánk abban bízva, hogy tudunk nekik munkát adni. Dolgozni szeretnének, de az egyetem mellett nem feltétlenül heti 40 órában
– írta.
Tapasztalata szerint mindeközben a cégek gyakran olyan diákokat keresnek, akik több műszakot vagy több teljes munkanapot is tudnak vállalni egy héten. Ezt kötött hétköznapi órarend mellett a nappalisok nem mindig tudják megoldani, ezért sok ilyen pozíciónál éppen a passzív féléves hallgatók jelentik a megoldást.
„Egy levelező tagozatos például simán tudná ezeket vállalni, és szeretnék is” – tette hozzá. Úgy látja, mind a hallgatóknak, mind az iskolaszövetkezeteknek és a munkaerőt kereső cégeknek előnyös lenne, ha a levelezősök számára is elérhető lenne ez a foglalkoztatási forma.
A hagyományos álláskeresés sem feltétlenül egyszerű
Attól azonban, hogy a levelezős hallgatók hagyományos munkaviszonyban dolgozhatnak, még nem feltétlenül könnyű olyan állást találniuk, amely összeegyeztethető az egyetemmel. Több, lapunknak nyilatkozó levelezős hallgató is arról számolt be, hogy az állásinterjúkon hátrányt jelentett, amikor kiderült, hogy egyetemre járnak.
Szinte bárhol voltam állásinterjún, mikor megtudták, hogy levelező tagozatos hallgató vagyok, egyből húzni kezdték a szájukat. Vagy sosem kerestek többet, vagy meg is mondták, hogy nincs arra kapacitásuk, hogy néhány hetente pénteken elengedjenek órákra
– mesélte egyikük.
Szerinte ebben van egy komoly ellentmondás: a levelező képzést sokan éppen azért választják, mert nem tehetik meg, hogy a tanulmányaik mellett ne dolgozzanak. Miközben egy nappali tagozatos hallgató diákszövetkezeten keresztül akár heti egy-két napra is találhat munkát, egy levelezősnek a hagyományos munkaerőpiacon kell olyan állást keresnie, amely mellett az egyetemre is el tud járni.
Egy másik hallgató elsőévesként veszítette el a munkáját, és elmondása szerint ekkor szembesült azzal, hogy a folyamatban lévő tanulmányok akár nehezíthetik is az elhelyezkedést.
Volt, ahol kerek perec megmondták, hogy nem szeretnének így alkalmazni, mert ha megvan a diploma, utána úgyis elmegyek
– írta. Olyan állásra is jelentkezett, amely éppen ahhoz a szociális területhez kapcsolódott, amelyet az egyetemen tanul. A munkáltató azonban ott is problémának látta, hogy időnként az egyetemi elfoglaltságai miatt ki kellene maradnia a munkából. Végül nem vették fel.
Több mint százezer hallgatót érinthet a szabály
A 2025/2026-os tanév Felsőoktatási Információs Rendszer Országos Statisztikai Adatfelvételi Program (FIR–OSAP) adatai szerint Magyarországon 110 196 hallgató tanul levelező munkarendben, ami a teljes felsőoktatási hallgatói létszám 31,4 százalékát jelenti.
A Meló-Diák ugyanakkor kiemelte: ez nem jelenti azt, hogy mind a több mint százezer hallgató szeretne iskolaszövetkezeten keresztül dolgozni. A levelezősök több mint 60 százaléka már elmúlt 30 éves, sokan pedig eleve teljes vagy részmunkaidőben dolgoznak a tanulmányaik mellett. Arról nincs országos adat, hogy közülük ténylegesen hányan keresnének diákszövetkezeti munkát.
A hozzánk érkezett visszajelzésekből ugyanakkor az is látszik, hogy a levelezős hallgatók egy része nem kizárólag a diákszövetkezeti munkavállalás hiányát érzi problémának. Többen az utazási kedvezményeket, az ösztöndíj-lehetőségeket és a társadalombiztosítási szabályokat is szóba hozták.
Ugyanúgy tanulunk, mint a nappalisok, ugyanúgy teljesítenünk kell a követelményeket. Csak sokunknak dolgoznia kell, vagy családunk van, ezért nem tudunk nappal bejárni
– fogalmazott az egyik levelezős hallgató.
Egy másik hozzászóló azt hangsúlyozta, hogy nem a nappali tagozatosoktól venné el a jelenlegi lehetőségeket, hanem bizonyos kedvezményeket a levelezős hallgatókra is kiterjesztene.
Miért különbözteti meg a jogszabály a nappali és a levelezős hallgatókat?
A törvény indokolása erre nem ad külön magyarázatot. A szabályozás logikája alapján ugyanakkor az iskolaszövetkezeti modellt eredetileg azoknak a hallgatóknak alakították ki, akiknek elsődleges elfoglaltsága a teljes idejű tanulás, a munkavégzés pedig ezt egészíti ki. A levelező képzés ezzel szemben részidős képzési forma, amelyet hagyományosan sok esetben már dolgozó emberek választanak.
A különbség mögött társadalombiztosítási szabályok is állnak. Míg a nappali tagozatos hallgatók hallgatói jogviszonyuk alapján jogosultak egészségügyi ellátásra, addig a levelező hallgatóknál ez önmagában nem biztosított. Emiatt a nappali hallgatók számára kialakított kedvezményes közteherfizetési szabályokat sem lehet automatikusan a levelezősökre alkalmazni.
Érdemes lenne újragondolni a szabályozást?
A hallgatói tapasztalatok alapján a képzés munkarendje ma már nem feltétlenül tükrözi a hallgatók valós élethelyzetét. Egy aktív levelező hallgatónak ugyanúgy szüksége lehet rugalmas munkavégzésre és olyan szakmai tapasztalatra, amely kapcsolódik a tanulmányaihoz.
Az általunk megkérdezett iskolaszövetkezeti munkatárs szerint a jelenlegi különbségtétel azért is nehezen érthető, mert a levelezős hallgatók ugyanúgy tanulnak, miközben sokan közülük kifejezetten olyan részmunkaidős lehetőségeket keresnek, amelyeket az iskolaszövetkezetek kínálnak.
A Meló-Diák ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lenne célszerű a nappali hallgatókra vonatkozó kedvezményes közteher- és társadalombiztosítási szabályokat változtatás nélkül kiterjeszteni a levelezős hallgatókra. Ez szerintük visszaélésekhez vezethetne, illetve egyes esetekben a társadalombiztosítási jogosultságot is érinthetné.
A szövetkezet szerint inkább olyan célzott szabályozásra lenne szükség, amely az aktív levelező hallgatók számára is elérhetővé teszi az iskolaszövetkezeti foglalkoztatás előnyeit, miközben rendezi a közteher- és társadalombiztosítási kérdéseket, valamint kizárja a visszaélések lehetőségét. Ehhez szerintük átfogó hatásvizsgálatra, valamint az állam, a hallgatói érdekképviseletek és az iskolaszövetkezeti szektor közötti egyeztetésre lenne szükség.
A petíciót kezdeményező szerint a levelező képzésben tanulók jelentős része teljes munkaidő mellett, családot nevelve vagy más kötelezettségek mellett végzi tanulmányait, miközben rendszeresen kell utazniuk konzultációkra, vizsgákra, kötelező jelenléti órákra, laborfoglalkozásokra és szakmai gyakorlatokra is. Ezért kéri arra a kormányzatot, hogy gondolja újra a szabályozást.