Nincs teljesítménykényszer, nincsenek bajnoki tabellák, a gyerekeket pedig nem osztják „tehetségesekre” és „tehetségtelenekre”. Akkor hogy lehet, hogy a norvég gyereksport-modell mégis olyan futballistákat nevel, akik ma a világ legjobbjai között szerepelnek?
Lassan véget ér a labdarúgó-világbajnokság, melynek során az elmúlt időszakban hatalmas figyelmet kaptak a norvég válogatott tagjai, illetve a csapat kiemelkedő eredményei. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szerint azonban érdemes górcső alá venni azt is, milyen másfajta, a megszokottnál jóval emberibb szemlélet jellemzi azt a rendszert, amelyből ezek a játékosok kinőttek.
Az alapítvány által közzétett Facebook-bejegyzés kitér arra a futótűzként elterjedt videóra is, amelyben egy oslói általános iskola diákjai közösen, kivetítőn követték végig a norvég válogatott Szenegál elleni mérkőzését, majd a lefújás után ők is csatlakoztak a játékosok azóta ikonikussá vált „evezős” ünnepléséhez. Az alapítvány azt írja, a norvég futball sikerei mögött nem az áll, hogy a rendszer már egészen fiatal korban nagy teljesítménykényszert helyez a gyerekekre. Éppen ellenkezőleg: a játék örömét, a sport szeretetét, a közösségi élményt és a gyermekjogok érvényesülését helyezi előtérbe. Az alapítvány pontosan ezért emeli ki a norvég modellt követendő példaként.
Norvégiában továbbá nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyermekkor felhőtlenül teljen mindenki számára, így a legkisebbeknél nincsenek bajnoki tabellák, trófeák, valamint országos versenyeztetés – a hosszú távú cél ugyanis, hogy a gyerekek minél tovább örömüket leljék a mozgásban.
A modell másik fontos eleme, hogy a hangsúly nem a versenyen, hanem a készségfejlesztésen, a közösségi élményeken és a sport szeretetén van. A gyerekeknek lehetőségük van kipróbálni magukat, hibázni és fejlődni anélkül, hogy folyamatos teljesítménykényszer nehezedne rájuk.
Ennek része az is, hogy kisiskolás korban nem választják szét a gyerekeket „tehetséges” és „kevésbé tehetséges” csoportokra. A rendszer abból indul ki, hogy a gyerekek eltérő ütemben fejlődnek, ezért a később érő sportolóknak is esélyt kell adni. Az alapítvány szerint ez a szemlélet hosszú távon nemcsak a gyerekek jóllétét szolgálja, hanem a sporteredményekre is pozitív hatással lehet.
„Ebben a rendszerben nem a korai kiválasztás a cél, hanem az, hogy minél több gyerek maradjon a sportban. Bármilyen sportban. Nem kell kilencévesen focistának lenned, hogy majd húszévesen foci világbajnokságon rúgd a gólokat. Csak sportolnod kell, még csak nem is versenyszerűen, hanem magáért a sport öröméért. Végtelenül felszabadító és örömteli azt látni és tapasztalni, hogy ez a szemlélet nem csak emberileg működik, hanem ilyen nagyon eredményes is. Még több ilyen példát magunknak és a világnak” – olvasható a posztban.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány a norvég példa kapcsán saját Nemecsek Sport programjára is felhívta a figyelmet. A kezdeményezés célja, hogy a magyar sportegyesületekben is erősödjön a gyermekvédelem, és olyan környezet alakuljon ki, ahol a fiatal sportolók biztonságban érezhetik magukat.
Az alapítvány szerint a sportnak nemcsak a teljesítményről kell szólnia: legalább ennyire fontos, hogy a gyerekek pozitív élményekkel gazdagodjanak, közösséget találjanak, és hosszú távon is megőrizzék a mozgás iránti motivációjukat.
Térítésmentesen látogathatnák a 16 év alatti gyerekek a látvány-csapatsportágak első osztályú bajnoki mérkőzéseit egy új belügyminisztériumi jogszabálytervezet szerint. Az ingyenes belépő nemcsak a gyerekeknek, hanem egy kísérőjüknek is járna.
A klímaváltozás következménye már egyértelműen látható a magyarországi mérési adatokban is: a nyarak és a telek melegszenek, a hőhullámok pedig egyre gyakoribbak, hosszabbak és intenzívebbek. A csapadék eloszlása is szélsőségessé válhat, ami együtt jár a nyári aszálykockázat növekedésével.
A kormány szerint a közoktatásban kötelezővé tett rendszer körül úgy szorították ki a versenyt, hogy végül egyetlen szereplő maradt a piacon.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) felmérésének részeredményeiből az is kiderült, hogy a legtöbben a túlzott adminisztrációt, a magas munkaterhelést és a létszámhiányt tartják a rendszer legnagyobb problémáinak.
Nyelvvizsgáért vagy emelt szintű érettségiért járó pluszpontokra valószínűleg minden felvételiző számít, arra azonban már jóval kevesebben, hogy egyes szakokon például hangszerismeretért vagy az Educatio Kiállításon való részvételért is kaphat többletpontot.
Bár a béremeléseknek köszönhetően nőtt a pedagóguspálya vonzereje, és ismét emelkedett a köznevelésben dolgozó tanárok száma, a szakma problémái korántsem oldódtak meg. Egy friss kutatás szerint a pedagógusok fele elképzelhetőnek tartja, hogy öt éven belül elhagyja a pályát.
