A pedagógus szerint a Szőlő utcában nagyon sok elhivatott szakember dolgozott, de rendszer nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is felőrölte. Ő maga a vizuális kultúra eszközeinek segítségével a matekon, az informatikán és az idegen nyelveken kívül mindent tanított.
A pedagógus a Szavonnak kiemelte, hogy a Szőlő utcával nem az a gond, ami történt, hanem az, hogy mindez megtörténhetett, majd megjegyezte is azt is, hogy a médiamegjelenések alapján úgy tűnt, mintha „csupa szenvtelen barom dolgozna ezeken a helyeken”, és az intézmények kizárólag bántalmazásról szólnának. Szerinte a Szőlő utcában „nagyon sok elhivatott szakember dolgozott, amíg bírta.”
Spontán jelenség vagy rendszerszintű probléma, ha jobb körülmények között élő tanulókat a szülők olyan iskolába viszik, ahol alig vagy nincsenek hátrányos helyzetű diákok? Mit lehet ez ellen tenni, és ha minden így marad, annak milyen következményei lehetnek? Nahalka István oktatáskutatóval beszélgettünk.
A rendszer ugyanis nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is felőrölte. „Rajtunk, tanárokon kívül egyetlen dolgozó sem kapott semmilyen mentális segítséget” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy így könnyen észrevétlen maradt, ha valaki „épp megroppanni készül”, ezért „ennek a rendszernek jócskán vannak felnőtt áldozatai is”.
Annak idején azért jelentkezett az állásra, mert „azt szerette volna megtudni, hogy milyen tanár valójában”. Egy ideig ez valódi önismereti folyamat volt, hiszen „minden nap megtudott magáról valamit”. Később azonban ez sötétebb tartalmat kapott: eljött az a pont, amikor már olyasmit tanult meg nap mint nap, „amit tulajdonképpen soha nem szeretett volna megtudni”.
A rendszer szétesését jól mutatja a fluktuáció: volt arra is példa, hogy több mint húsz új nevelő kezdett egyszerre, majd „egy hónap múlva… minden új dolgozó felmondott”. Közben az oktatás is abszurd irányt vett: parancsba kapták, hogy az órákon kizárólag frontális módszerrel lehet tanítani. Ezután pedig szerinte nem is volt meglepő, hogy föl is állt majdnem a komplett tanári kar”.
Nem bűnözők közé lépsz be. Olyan gyerekek közé, akik nem udvariaskodnak veled. Olyan tükröt tartanak eléd, amibe esetleg kényelmetlen belenézni
- fejtette ki.
A mindennapok működése kemény szabályokon alapult.
Ott bent nincs demokrácia. Vagy hierarchia van, vagy anarchia
– fogalmazott, majd kiemelte azt is, hogy a tanár nem engedhetett el semmit, nem fáradhatott el, és mindig irányítania kell a helyzetet. A bizalom pedig törékeny volt odabent: „hónapokig tart felépíteni, de egy perc alatt el lehet veszíteni”.
Mindezek ellenére szerinte valódi pedagógiai munka zajlott. Projektek, versenyek, kreatív foglalkozások egy olyan közegben, ahol minden esemény megszervezése komoly logisztikai kihívás volt.
Mégis, ennek szinte semmi nyoma nem maradt. Ami megmaradt, az a gyerekek rajzaiban él tovább. Akikről az alkotásaikon keresztül többet lehet megérteni róluk, mint bármilyen hivatalos narratívából.
A pedagógus eredetileg vizuális kultúra tanárként érkezett az intézetbe, de gyorsan kiderült, hogy ez csak kiindulópont volt, hiszen később „a matematikán, informatikán és idegen nyelven kívül… minden tantárgyat” tanított. Igaz, sokszor csak átmenetileg és kényszerből.
Ebben a helyzetben a túlélés egyik kulcsa az lett, hogy a saját eszköztárát minden tantárgyra kiterjesztette. „Nagyon sokat használtam a vizuális kultúra eszközeit” – emelte ki, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy „rajzoltunk magyarórán, és rajzoltunk történelemórán is”. A tanítás így nem tantárgyak mentén, hanem módszerek mentén szerveződött.
A filmek is fontos szerepet kaptak. Bár ritkán jutott idő hosszabb művekre, mégis akadtak kivételek: például Pályamunkások, amelynek „teljesen jól érezték a ritmusát”, vagy a jóval komplexebb Ruben Brandt, a gyűjtő, amelyet „végigrágtak” néhány osztállyal, sőt vizsgakérdések is készültek belőle.
A tananyag összeállítása improvizáció és szelekció volt egyszerre. A pedagógus „a NAT kínálatában szörfözve” próbálta megtalálni azokat a pontokat, amelyek működhetnek ebben a közegben. Fontos szempont volt, hogy a feladat „átélhető, érdekes, technikailag kivitelezhető legyen”. Gyakran a diákok érdeklődése döntött: amikor például felmerült a pop-art, egyszerűen az lett a következő téma.
A tanítás egyik alapelve az volt, hogy a tartalomnak személyesnek kellett lennie.
„Lényeges, hogy érdekeljen, máskülönben nem lesz személyes a feladat, én meg nem leszek hiteles” – írta. Az őskor és az ókor például kifejezetten működött: „mumifikálás, barlangrajzok, istenek, piramisok” – ezekhez még volt kapaszkodójuk a gyerekeknek.
A rajz mint módszer külön világot nyitott. A másolás például természetes és népszerű technika volt: a diákok „pillanatok alatt besatírozták a hátoldalt”, és indigóként használták a mintát. A pedagógus ezt nem tiltotta, inkább finoman terelte: nem „üldözte különösebben ezt az ötletes technikát”.
A vetített képekből való rajzolás is sajátos tanulási formává vált. Itt derült ki, hogy a diákok nem feltétlenül másolni akartak, hanem inspirációt kerestek: „csak egyes – számukra fontos – elemeket emeltek ki az eredeti rajzból”. Így született meg például a „betyár” rajzsorozat, amely – bár irodalomórán indult, a ballada felé kanyarodva – végül vizuálisan lett igazán erős.
A diákok szívesen rajzolták a tetoválások, szimbólumok és mottók világát: „nyilak, szívek, láncok, vércseppek és könnyek”. Ezekhez szövegek is társultak, mint például: „A vér kötelez”, vagy „Ha az élet térdre kényszerít, a legjobb pozícióban vagy az imához.” A tanár szerint ezek „vírusszerűen terjedtek”, és egyszerre jelentettek identitáskeresést és mintakövetést.
A Szőlő utcai gyerekek munkáit itt tudjátok megnézni.
Az interjúban a szakember úgy fogalmazott, hogy az egyiknek a fiúkat vitték, a másiknak a lányokat a gyermekotthonból.
Az egyetemi hallgatók egy jelentős részének a munkavállalás nem választás kérdése vagy kiegészítő jövedelemforrás, hanem a felsőoktatási rendszerben való bennmaradás és a tanulmányok folytathatóságának kőkemény feltétele.
Hrabóczki Dániel 'Gundalf' története a volt helyettes államtitkár szerint arról is szól, hogy az iskola még mindig egy olyan világra készít fel, ami már nem létezik. Odrobina László szerint az oktatás legnagyobb hibája, hogy nem tud kilépni a politikai ciklusok logikájából, miközben a diákok már régen más szabályok szerint gondolkodnak.
Összeszedtük, hogy milyen témákból kellett rövid és hosszú esszéket írni az elmúlt években a középszintű töriérettségin.
Újabb videóban szólalt meg Pankotai Lili: a kormány fiataloknak szóló üzeneteire reagált, és közben felidézte a könnygázzal oszlatott diáktüntetések legmegrázóbb pillanatait is.
A műsorvezető egyre aktívabban vállal szerepet közéleti eseményeken, és már a jövőjét is részben a politikában képzeli el. Bár nem tartja magát politikusnak, nyitott arra, hogy idővel komolyabban is elköteleződjön ezen a területen, és ezért még hajlandó lenne az iskolapadba is visszaülni.
A pedagógusok közül sokan 2022-ben a sztrájkjog korlátozása után sokan polgári engedetlenséggel fejezték ki elégedetlenségüket, amely kirúgásokhoz és munkaügyi perekhez vezetett. A státusztörvény bevezetése, a béremelések és a pedagógusok teljesítményértékelési rendszere pedig újabb feszültségeket szült a közoktatásban.
A legokosabb fizikusok, matematikusok, biológusok az alacsony ösztöndíj miatt vagy külföldre mennek vagy pedig munkába állnak - írta Németh Hanna, a Hannamatek oldal készítője.
