Ingyen taxi, tablet és elfogadás – mit tud a norvég oktatási rendszer, amit a magyar nem?

Az óvodában a gyerekek az ENSZ-ről, a másságról és a saját jogaikról tanulnak, ha túl messze laknak, rosszak az utak vagy fogyatékossággal élnek, akkor az önkormányzat által fizetett taxi viszi őket iskolába. Tikos Péter másodszorra költözött ki családjával Norvégia fővárosába, Oslóba, mert a magyar rendszerben nem találták a helyüket.

„A norvég (illetve skandináv) óvodákról rengeteget lehet olvasni a neten. Igen, hóban-fagyban is kint játszanak. Igen, sok az óvó bácsi, és a befogadó közegnek meg a bevándorlásnak köszönhetően rendkívül sokszínű a gyereksereg. Igen, központi, államilag finanszírozott meleg étkeztetés általában nincs (a szülők fizetik a kosztpénzt vagy viszik az uzsonnás dobozt, a matpakkét), és az altatás is gyakran a szabad levegőn, babakocsikban történik. Nem, nem műtik át őket ellenkező neműekké, muszlimokká vagy űrlényekké” – írja Péter egy bejegyzésében. A poszt kapcsán beszélgettünk vele részletesebben arról, mit tapasztalt családjával Norvégiában az óvodában és az iskolában – és miért döntöttek végül úgy, hogy visszaköltöznek Oslóba.

Péter ott értette meg igazán, mit jelent az, amikor egy rendszer a gyerekre van szabva – és mit jelent az, amikor nincs.

„Kinézel az ablakon, és ott az óvoda”

Péter szerint az első kulturális különbség már a legelején mellbevágó volt. Mikor felmerült, hogy hova írassák be a fiukat oviba, azt javasolták nekik, hogy nézzenek rá a térképre, válasszák a legközelebbit és menjenek be oda.

Norvégiában nem rangsorok vagy presztízs alapján döntenek, mert szinte nincsen színvonalbeli különbség az intézmények között, sőt a magánóvodák is ugyanazt az állami támogatást kapják, mint az önkormányzati óvodák, tehát nem kerül többe a magánintézmény.

Az óvoda fizetős, az iskola ingyenes
Norvégiában az óvoda (barnehage) nem teljesen ingyenes, de erősen államilag támogatott. Az óvodai térítési díjat az úgynevezett makspris szabályozza, ami egy országosan meghatározott maximális havi összeget jelent (2000–3000 norvég korona havonta), ennél többet sem az önkormányzati, sem a magánfenntartású óvodák nem kérhetnek a szülőktől egy teljes férőhelyért.

Mivel a magánóvodák is ugyanúgy állami és önkormányzati támogatásból működnek, és ugyanazoknak a szakmai előírásoknak kell megfelelniük, nem árazhatnak szabadpiaci alapon, így a szülők számára általában nem kerülnek többe, mint az állami intézmények.

Az állami iskola – az általános iskola és a középiskola is – ezzel szemben tandíjmentes, a tankönyveket és a szükséges taneszközöket az intézmény biztosítja, így a szülőknek alapvetően nem kell fizetniük az oktatásért.

Kellemes meglepetés volt az is, hogy az óvodában van elég felnőtt és ők „nem csak ülnek a teraszon, és onnan nézik a gyerekeket, hanem folyamatosan velük vannak.” Az óvodapedagógusok nem felügyelőként vannak jelen, hanem játszanak, kirándulnak és főznek is a gyerekekkel.

A csoportok sem voltak mereven elkülönítve: az 1-6 évesek sok időt töltöttek együtt. A nagyobb gyerekek segítettek a kisebbeknek, ami az apa szerint erősítette az önbizalmukat: „a fiam háromévesen ment óvodába és büszkén jött haza, hogy ő vigyázott a kicsire.”

Péter kiemelte, a norvég társadalmat átjárja egyfajta őszinte elfogadás, aminek itthon nyomát sem érezték. Amikor egyik kisfiának éppen a Jégvarázs volt a kedvenc meséje, és a rózsaszín kulacsával járt óvodába, vagy amikor a testvérével megnövesztették a hajukat, senkinek eszébe sem jutott, hogy megemlítse. Hazalátogatások alkalmával ment a beszólogatás a „kislányos” hosszú hajra.

Az sem volt soha téma, hogy az egyik osztálytárs szülei azonos neműek. Nem sulykolják, hogy legyél más, egyszerűen, ha van valaki, aki másképp működik, azt elfogadják.

A jogaikról is tanítják az óvodásokat, játékosan akár egy-egy kirándulás keretében. Péter kisfiának a csoportja például ellátogatott Eidsvollba, ahol 1814-ben aláírták a norvég alkotmányt, ami akkor a világ egyik legdemokratikusabb alkotmányának számított.

Oslo, Norvégia
Tikos Péter

„Önkormányzati taxi viszi iskolába a messze lakó gyerekeket”

Az óvodai évek után az iskolakezdés teljesen zökkenőmentes. Péter megjegyezte, hogy nincs felvételi procedúra, nincs stressz vagy bonyolult ügyintézés: amikor eljön az ideje, a gyermek automatikusan a lakóhely szerint illetékes iskolába kerül. Azt, hogy az iskola milyen távol lehet a lakóhelytől egy külön törvény szabályozza. Ha túl messze van az iskola otthonról vagy a gyerekek súlyos fogyatékossággal élnek, az önkormányzat taxit biztosít számukra.

Ingyenes szállítás egy bizonyos távolság felett
Norvégia közoktatási szabályozása garantálja, hogy a tanulók biztonságosan és ingyenesen jussanak el az iskolába: az első osztályosok 2 km, a 2–10. évfolyamosok 4 km, a középiskolások pedig 6 km feletti távolság esetén jogosultak térítésmentes iskolai szállításra. A jogosultság a távolságtól függetlenül is fennáll, ha az út különösen veszélyes vagy nehezen járható. A szállítást a helyi önkormányzat szervezi és finanszírozza, így minden gyermek számára biztosított az iskolába jutás feltétele.

Amikor Péterék kisebbik fia, Bálint nyelvi okokból felzárkóztató osztályba került – két metrómegállóval távolabb –, az iskolában rögtön elkezdték számolgatni, hogy a távolság alapján jogosult lenne-e iskolai szállításra. Az édesapa kiemelte: „nem mi kértük, ők nézték meg, hogy járna-e.” Végül Bálint önállóan járt metróval, de az ingyenes bérlet automatikusan járt neki.

Péter elmesélte azt is, hogy a fogyatékkal élő vagy autista gyerekek nem külön intézménybe járnak, hanem a „rendes” osztályba, megfelelő támogatással.

„A szomszédban volt két súlyos fogyatékkal élő kisfiú, akiknek valószínűleg egy olyan intézménybe kellett járniuk, ami messzebb esett otthonról és ezért minden reggel ott állt a két taxi a ház előtt.”

„Amint megkapják a tabletet, rögtön rászabadulnak”

Iskolakezdéskor a gyerekek iPad-et vagy Chromebookot kapnak, teljesen ingyen. A digitális oktatás annyira magától értetődő, hogy harmadik osztályosok már prezentációkat állítanak össze házi feladat gyanánt.

„Amint megkapják a tabletet, rögtön rászabadulnak” – mondta Péter és hozzátette, hogy az iskola vezetése erre reagálva letiltotta a mozifilmeket és a YouTube-ot, azért így is előfordult, hogy gyerekek játékra használták az eszközt.

Kutatások is alátámasztják, hogy a norvég oktatás (a finnhez hasonlóan) nagyobb hangsúlyt fektet a digitális készségekre és gépírásra, miközben a hagyományos kézírás, beleértve a folyóírást is, háttérbe szorul a gyakorlatban. Péter elmondta, hogy visszatérő vitatéma volt a folyóírás tanításának fontossága első osztályban a gyerekek agyi fejlődése szempontjából - végül úgy döntött a kormány, hogy újra beemelik azt az órarendbe.

„Én azt vettem észre, hogy az egész rendszer rugalmas és ha kell, akkor korrigálnak”

Az intenzív tablethasználattal párhuzamosan viszont a telefonhasználatot tiltják az iskolában és nagyon komolyan is veszik. Ha meglátják a gyerekeknél a telefont, a tanárok azonnal elveszik tőlük. Péter ki is emeli, hogy a lazaság és a szigor kettőssége őt nagyon meglepte. „Otthonról úgy tűnhet, hogy itt óriási lazaság és liberalizmus van, de ha van egy szabály, azt mosolyogva ugyan, de nagyon szigorúan betartatják.”

„Itthon a Waldorf lett a norvég rendszer alternatívája”

Amikor a család hazaköltözött Magyarországra, az egyik legnehezebb kérdés az iskola volt. Az állami rendszerben rugalmatlanságot tapasztaltak, különösen azért, mert az intézmények nem ismerték el a norvég iskolaéveket, ugyanis nem volt olyan bizonyítványuk a gyerekeknek, amit be tudtak volna vinni a rendszerbe. Szörnyű élményük volt az egyik állami intézménnyel, ahová a harmadikos fiukat szerették volna beiratni:

Teljesen érzéketlenül vágta rá az igazgató, hogy akkor úgy fognak tenni, mintha nem járt volna iskolába és elölről kell kezdje. Első osztálytól.

Norvégiában ugyanis az általános iskola első szakaszában (1-7. osztály) a gyerekek nem kapnak hagyományos osztályzatokat, hanem írásos, szöveges értékelést, amely a fejlődésükre, erősségeikre és fejlesztendő területeikre koncentrál. Nyolcadiktól már hivatalos bizonyítványt kapnak, amely tantárgyanként 1-6-ig terjedő érdemjegyet tartalmaz (ahol a 6 a legjobb).

Péterék végül a Waldorf-iskolát választották, ahol az állami intézményekhez képest jóval elfogadóbb közegbe kerültek a gyerekek. Idővel azonban a szülők úgy érezték, hogy a hazai oktatási rendszer egésze – még az alternatív lehetőségekkel együtt is – nagyobb terheket és elvárásokat ró a családra, és több feszültséget szül, mint a skandináv modell.

Négy év után emiatt is döntött úgy a család, hogy visszaköltöznek Oslóba.

Hozzászólások