„Hallgattunk eddig eleget” – egyetemisták az 1956-os forradalomban

1956. október 23-án délelőtt még megtartották az órákat a BME-n, az ELTE rektori tanácsa kiállt a diktatúra ellen tüntetést szervező hallgatók mellett és az egyetem oktatói a diákokkal együtt vonultak a békésnek induló demonstráción, mely végül az ÁVH sortüze után a Magyar Rádió épületének elfoglalásához vezetett.

Az ötvenes évek elnyomó rendszere, a felvételi igazságtalanságai és az ideológiai szigor mély elégedetlenséget szítottak az diákságban. A Szegedi Egyetemen 1956 októberében megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), amelynek szervezeteit rövid időn belül a budapesti egyetemeken is megalapították.

A BME hallgatói október 22-én 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket: ezek között szerepelt a szabad választások kiírása, Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése, a szovjet csapatok kivonása és az egyetemi autonómia.

Másnap, október 23-án, a Műegyetemen délelőtt még megtartották az órákat, de a délutániak rektori utasításra elmaradtak. Délután fél három körül ezrek indultak el a Műegyetem udvaráról, zárt sorokban, fegyelmezetten. A Bem tér felé haladva egyre több munkás és járókelő csatlakozott hozzájuk.

 

Hangos vagy csendes tüntetés?

A menet élén a műegyetemisták koszorúkat vittek, mögöttük pedig ott haladtak az ELTE hallgatói is.  Ez nem volt meglepő, hiszen a forradalmat megelőző hetekben az ELTE is a szellemi ellenállás egyik központjává vált. A Petőfi Kör vitái, az egyetemi reformokról szóló esték mind előkészítették a változást. Balogh Éva, akkor az ELTE harmadéves bölcsészhallgatója volt.

Ott voltam azon a gyűlésen, ahol megvitattuk, hogy hangos vagy csendes legyen-e a demonstráció. Soha nem felejtem el, amikor Kardos Tibor, a bölcsészkar dékánja azt mondta, hallgattunk eddig eleget. Óriási tapsvihar tört ki.

– olvasható Éva visszaemlékezésében, melyet az 1956-os Intézet Alapítvány tett közzé.

A rektori tanács október 23-án még mérlegelte, engedje-e a felvonulást, de végül az egyetem vezetése úgy döntött:

Az ilyen tömegtüntetést megakadályozni nem lehet, és ez nem is volna helyes. A felvonuláson az Egyetem vezetése – a rektorral az élen – részt fog venni.

Lőnek a Rádiónál

A diákok  és az ELTE oktatói  együtt vonultak ki az utcára. Ahogy a tömeg a Margit hídon át a Bem tér felé vonult, az emberek a járdákról is csatlakoztak hozzájuk. A villamosok megálltak. A „Ruszkik haza!” jelszó ekkor hangzott el először. Estére a Parlament elé ért a hatalmas tömeg – ahol Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelték, majd a Dózsa György útra vonulva este fél tízkor ledöntötték a Sztálin-szobrot, amely addig a kommunista uralom szimbóluma volt Budapesten.

A diákok követelései között szerepelt az is, hogy a rádió közvetítse a 16 pontot az egész országnak. Ezért többen a Magyar Rádió épületéhez vonultak. Az akciójuk végül sikertelen volt, este nyolckor Gerő Ernő pártfőtitkár beszéde hangzott el, amelyben csőcseléknek és nacionalistáknak nevezte, és megtorlással fenyegette a tüntetőket, de ez csak olaj volt a tűzre. És ekkor az ÁVH a tömegbe lőtt.

 

Fortepan / Horváth János és családja

Éváék csoportja eközben visszaindult a bölcsészkarra.

"Azt hiszem, hogy már a Váci utcában voltunk, amikor szembejött velünk egy motorkerékpáros, aki lelassított és odakiabált nekünk: lőnek a Rádiónál! De persze nem hittük el. Képtelenség. Kik lőnek? Mivel lőnek? Megegyeztünk, hogy sztrájkolni fogunk, amíg követeléseinket nem teljesítik, és hogy másnap bemegyünk az egyetemre szervezkedni. Szépen végigsétáltam a Kossuth Lajos utcán a kollégiumhoz. A portásfülkében ott ült a halálsápadt igazgatónő, aki remegő hangon bejelentette nekem: Éva, lőnek a Rádiónál. Mire én: az képtelenség. És ebben a pillanatban meghallottam az első lövést." - emlékezett vissza az egykori diáklány.

Elindultak a tankok Budapestre

Éva ezután felrohant a harmadikra, hogy megkeresse a barátnőjét, de nem találta. A diáklány csak egy óra múlva érkezett vissza a kollégiumba, a Magyar Rádió előtti tüntetésen volt. Ő mondta el, hogy az első lövéseket a Rádiót védő fegyveresek adták le, és csak ezután lőttek vissza a tömegből a fegyvergyárból és a katonáktól kapott puskákkal.

Egész éjjel fent voltunk és figyeltük, hogy mi történik az utcán. A volt Pannónia Szálló melletti színházat telitalálat érte a második világháborúban és így mindössze egy meglehetősen szomorú kis parkocska állt az épület és a Múzeum körút között. Az utcára néző szobákat összekötő folyosó végén padlótól mennyezetig érő ablak volt, ahonnét tökéletesen lehetett látni, hogy mi is folyik lent az utcán.

- jegyezte meg, majd hozzátette, hogy a Magyar Rádióban ekkor valami zene ment, mintha semmi sem történt volna, ezért bekapcsolták a kollégiumban a Szabad Európát, ahol még éjszaka bejelentették, hogy az orosz csapatok elindultak a laktanyákból Budapest felé.

 

Hozzászólások

„Olyan emberekre van szükség, akik egy kicsit másképp ketyegnek tanárként”

Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.

PDSZ a tanárok „feketelistázásáról”: előrelépés a törvénytervezet, de a tankerületek meghatározó szerepe lényegében megmaradt

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint önmagában nem jelent megoldást, hogy a minisztérium a Tanítanék Mozgalmat kérte fel a „feketelistázott” pedagógusok ügyeinek összegyűjtésére. A szakszervezet úgy véli, a probléma rendszerszintű, ezért nem egyedi esetek kivizsgálására, hanem a döntési mechanizmus átalakítására lenne szükség.

PDSZ a tanárok „feketelistázásáról”: előrelépés a törvénytervezet, de a tankerületek meghatározó szerepe lényegében megmaradt

A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint önmagában nem jelent megoldást, hogy a minisztérium a Tanítanék Mozgalmat kérte fel a „feketelistázott” pedagógusok ügyeinek összegyűjtésére. A szakszervezet úgy véli, a probléma rendszerszintű, ezért nem egyedi esetek kivizsgálására, hanem a döntési mechanizmus átalakítására lenne szükség.

A nap kérdése: van állami férőhely a pótfelvételin?

Ha az általános felvételin nem sikerült bekerülnötök egyetlen megjelölt képzésre sem, a pótfelvételi még újabb esélyt jelenthet. De vajon ilyenkor is lehet állami ösztöndíjas helyet találni, vagy már csak önköltséges képzések közül választhattok?