Brazília kivételével egész Dél-Amerikában spanyolul beszélnek; a világ ötödik legnagyobb országában viszont portugál az anyanyelv. Hogy miért, arról Brazíliában braziloktól érdeklődtünk.
Több mint tízórányi repülőút után szerda reggel, brazil idő szerint 5:15 perckor landoltam Sao Paulo repterén. Azt hittem, ugyanolyan egyszerű lesz itt elboldogulnom, mint a világ bármely részén, ezzel viszont nagyot tévedtem. Kétórányi próbálkozás után a barátommal egyszerűen feladtuk, hogy tömegközlekedéssel jussunk be a városközpontba és taxit rendeltünk.
Az automatákból nem tudtunk jegyet venni, mert csak brazil bankkártyát fogadnak el, a jegypénztárnál pedig egy kukkot sem értettek abból, amit angolul mondtunk nekik, én pedig abból nem fogtam fel semmit, amit ők portugálul magyaráztak nekem. Pedig az utazás előtt azt hittem; ha az angollal nem is boldogulunk ebben az országban, legalább a kevésbé használt, de nagyon is meglévő olasztudásommal megyek majd valamire, elvégre a portugál is latin nyelv.
Ebben is tévedtem; egy-egy kontextusból kiragadott random kifejezésen kívül semmit sem értettem. A brazil portugál számomra nem hasonlít semmilyen más idegen nyelvre.
De hogy miért éppen portugálul beszélnek Brazíliában, amikor az összes többi dél-amerikai országban a spanyol az idegen nyelv? Ez volt az egyik első kérdés, amit feltettem a brazil ismerősömnek, akit meglátogatni jöttem. Szerinte a válasz erre rendkívül egyszerű; Brazíliát 1500. április 22-én fedezte fel a portugál Pedro Álvares Cabral, míg Argentínába például csak 1516-ban érkezett meg a spanyol Juan Diaz de Solias, és a többi dél-amerikai országot is később fedezték fel.
Mivel tehát a dél-amerikai kontinensről Brazíliát fedezték fel először az európai utazók, itt a portugál terjedt el és lett később az anyanyelv, míg a kontinens többi részére spanyol utazók érkeztek, ezért mindenhol máshol ez terjedt el.
Az a kérdés, hogy milyen tanárokra van szükség az iskolákban, első látásra egyszerűnek tűnik. A legtöbben azt válaszolnák: jól képzett, elkötelezett, a tantárgyukat szerető pedagógusokra. Mindez természetesen igaz. Mégis, ha végignézünk azokon az iskolákon, amelyek hosszabb időn keresztül képesek voltak valódi változást létrehozni, azt látjuk, hogy valami más is közös bennük. Vélemény.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint önmagában nem jelent megoldást, hogy a minisztérium a Tanítanék Mozgalmat kérte fel a „feketelistázott” pedagógusok ügyeinek összegyűjtésére. A szakszervezet úgy véli, a probléma rendszerszintű, ezért nem egyedi esetek kivizsgálására, hanem a döntési mechanizmus átalakítására lenne szükség.
A kommunikáció- és médiatudomány idén is a legnépszerűbb bölcsész alapszakok közé tartozott. Az állami ösztöndíjas, nappali alapképzések közül 1505-en jelölték meg első helyen valamelyik kommunikáció szakot, míg összesen 6316 jelentkezés érkezett ezekre a képzésekre.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint önmagában nem jelent megoldást, hogy a minisztérium a Tanítanék Mozgalmat kérte fel a „feketelistázott” pedagógusok ügyeinek összegyűjtésére. A szakszervezet úgy véli, a probléma rendszerszintű, ezért nem egyedi esetek kivizsgálására, hanem a döntési mechanizmus átalakítására lenne szükség.
Sokaban felmerülhet már a ponthatárok kihirdetése után, hogy mi történik, ha mégsem tudják szeptemberben elkezdeni az egyetemet. Betegség, külföldi lehetőség, családi okok vagy más élethelyzet miatt előfordulhat, hogy már az első féléveteket is passzív státuszban kezdenétek. Összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat.
A ponthatárokat már kihirdették, de vannak, akik még a besorolási döntésről szóló határozatot nem kapták meg.
Ha az általános felvételin nem sikerült bekerülnötök egyetlen megjelölt képzésre sem, a pótfelvételi még újabb esélyt jelenthet. De vajon ilyenkor is lehet állami ösztöndíjas helyet találni, vagy már csak önköltséges képzések közül választhattok?
A választójogi korhatár csökkentése visszatérő kérdés Európában, és Magyar Péter révén most itthon is napirendre került.
