A nyugati országokban, de főleg Észak-Amerikában szinte már hagyománya van annak, hogy a középiskola után, az egyetem megkezdése előtt a diákok egy évet utazgatással, önkéntességgel töltenek. Az úgynevezett "gap year" nálunk azonban kevésbé elterjedt. Részben talán azért, mert egy átlagos magyar család számára tulajdonképpen megfizethetetlen, hogy a gyerekük egy éven, vagy több hónapon keresztül a világot járja. A bruttó 1500-2000 forintot fizető diákmunka lehetőségekkel pedig nehéz önállóan összeszedni annyi pénzt, hogy az egy ilyen hosszabb projektre elég legyen, még akkor is, ha valaki a nyári szünetét feláldozva júniustól augusztus végéig a Balaton környékén dolgozik. Sőt, még akkor sem egyszerű, ha az iskola mellett is arra szánja a szabadidejét, hogy például boltokban vagy gyorséttermekben vállaljon munkát egy kis extra zsebpénzért.

A felsőoktatásba készülő diákok többsége emellett minél hamarabb szeretne egyetemre menni majd munkába állni, akik pedig külföldre utaznának, azt valamilyen ösztöndíjat is adó csereprogram keretein belül, például Erasmus, Ceepus, vagy a legújabb Pannónia Programon keresztül tennék, hogy egy vagy két féléven keresztül egy külföldi intézményben tanuljanak.

Gepárdmentés Afrikában

Bár ezek is kiváló lehetőségek, vannak dolgok, amiket nem lehet az egyetem falain belül elsajátítani vagy megtapasztalni, legyen az bármelyik országban is. Arról nem is beszélve, hogy számos olyan fiataloknak (és idősebbeknek is) szóló program van a világban, amik sokkal több tapasztalatot, nem utolsó sorban pedig sokkal nagyobb élményt adnak. Az egyetemeken például minden évben arra biztatják a hallgatókat, hogy utazzanak Észak-Amerikába és dolgozzanak gyerektáborokban vagy szállodákban, de némi kutatómunkával olyan lehetőségeket is találtunk, mint például teknősmentés Görögországban, vagy egyenesen Srí Lankán, de lehet menni önkénteskedni Ausztráliába, Indonéziába és Afrikába is.

Ezt a kontinenst választotta Schultz Dániel, az Eötvös Loránd Tudományegyetem elsőéves jogász hallgatója is, aki az édesanyja nagymacskák iránti rajongásának köszönhetően talált rá a dél-afrikai Cheetah Experience nevű önkéntesprogramra, ahol aztán idén januárban, a vizsgaidőszak alatt 12 napot töltött.

"Anyukámnak gyerekkori álma volt, hogy állatokkal szeretne foglalkozni. Aztán végül máshogy alakult az élete, úgyhogy ez csak hobbi szinten maradhatott meg, de miután tavaly leérettségiztem felmerült bennünk, hogy most már én is elég idős vagyok ahhoz, hogy vállaljak valamilyen önkéntes munkát külföldön" - árulta el az Eduline-nak Dani.

Mivel mindenképp nagymacskákkal szeretett volna foglalkozni, először egy afrikai oroszlánrezervátum merült fel ötletként, itt azonban a koronavírus miatt megszűnt az önkéntes program. Helyette rátalált a dél-afrikai Cheetah Experience-re, ahol sérült, vagy fogságban nevelkedett, például állatsimogatókban tartott, de kiöregedett vagy egyszerűen megunt állatoknak biztosítanak örök otthont, például oroszlánoknak, hiénáknak, leopárdoknak, karakáloknak és szerváloknak, de lapátfülű rókák, szurikáták és egy szibériai tigris is él a bela belai farmon.

Az alapítvány oldalán továbbá azt írják; amellett, hogy szeretnének otthont adni azoknak az állatoknak, akik valamilyen oknál fogva, például baleset, egészségügyi probléma vagy fogságban tartás miatt nem helyezhetőek vissza a természetes élőhelyükre, a céljuk az, hogy az etikusan tudják tenyészteni, majd a vadonba visszaengedni a gepárdokat, amiknek a száma a természetes élőhelyükön az elmúlt években igencsak megfogyatkozott, és így a kihalás veszélye fenyegeti őket.

A gepárdok számának drasztikus csökkenéséhez ugyanis az élőhelyük pusztulása és a városiasodás mellett más tényezők is hozzájárulnak, igaz, ezek okai is az emberi tevékenységekben keresendők.

Dr. Gazsi Nóra állatorvos szerint - aki maga is önkénteskedett a Cheetah Experience-nél - a faj manapság már nem tud elég változatosan szaporodni, az így kialakuló "genetikai üvegnyak" miatt pedig nagyon sok egészségügyi problémára, betegségekre, különösen veseproblémákra hajlamosak. Mindezek miatt a vadonban élő kölyköknek csak igen alacsony százaléka éli meg a felnőttkort, és gyakran ők is hordozzák a "hibás" géneket. Többek között emiatt is fontos az állatvédő szervezet tevékenysége, melynek keretein belül egymástól távoli helyekről hozott, nem rokonságban álló gepárdokat szaporítanak etikusan, majd engedik őket vissza a vadonba.

Házépítés, takarítás és hússzoba

Az eredetileg Bloemfonteinben, 2021 márciusa óta pedig a Limpopo tartományban található Bela Belában működő, 270 hektáron elterülő farmon az év minden időszakában fogadnak önkénteseket, akik a johanesburgi reptérre érkezve vonattal juthatnak el a helyszínre, vagy kérés esetén már a repülőtéren felveszik őket.

A Cheetah Experience fennállása óta pedig több mint 33 ország ezer önkéntese töltött hosszabb-rövidebb időt náluk. Vannak, akik rövidebb programokra, néhány hétre érkeztek akár egyedül, akár baráti társasággal, mások pedig akár 1-2 évet is bevállaltak, és vannak, akik évek óta visszajárnak.

Szükség is van rájuk, hiszen az itt élő állatok gondozása és ellátása nem egyszerű feladat. A munka már korán reggel, jellemzően 6 óra környékén elkezdődik és délután 16-17 óra körül ér véget, az állatok élőhelyének tisztán tartása és az esetleges javítások mellett pedig az önkénteseknek kell előkészíteni a nagymacskák számára beérkezett táplálékot, például az elhunyt struccokat, zebrákat, vagy egyéb állatokat is.

Mivel ez az önkéntesek napi munkájának igen nagy részét ez tölti ki, Dani az úgynevezett working holiday programra érkezett, ami azt jelenti, hogy a "hagyományos" önkéntesmunkával ellentétben maga dönthetett arról, hogy mit és mikor szeretett volna csinálni.

"Rengeteg különféle jellegű feladat van. Volt, amikor mondjuk házat építettünk az állatoknak, de az is előfordult, hogy festeni kellett vagy követ hordani, és a hússzobában is segítettem, de az önkéntesek feladata az állatokkal való foglalkozás és időtöltés is"

- mesélte.

Mivel Dél-Afrikában szigorú szabályok vonatkoznak a vadállatok tartására - többek között az is, hogy amennyiben egy állat olyan sérülést okoz valakinek, amivel kórházba kell menni, akkor elaltatják - Dani szerint azért is érdemes néhány napnál hosszabb időre érkezni a Cheetah Experience-hez, mert az érkezés utáni körbevezetés és a betanítással töltött első nap után kezdetben a szelíd állatokhoz is csak kísérettel mehetnek be az önkéntesek, egyedül semmiképpen sem.

"Nincs időhöz kötve, hogy hány napot akar valaki náluk önkénteskedni, de minél többet van ott valaki, annál jobb, hiszen az állatoknak időre van szüksége ahhoz, hogy hozzászokjanak az új arcokhoz" - tette hozzá.

A hosszabb időtartam ráadásul azért is kedvező, mert minél több időt tölt ott valaki, annál kedvezőbb áron jut hozzá a szállásához, ami lehet akár privát apartman, szoba, vagy olcsóbb lehetőségként más önkéntesekkel osztozva egy nagyobb közös helyiség is. Arról nem is beszélve, hogy míg Európán belül lehet találni retúr repülőjegyeket akár mindössze 20-30 ezer forintos áron is, addig Afrikába már inkább 300 ezer forint körül mozognak az árak, ezért oda kevésbé éri meg néhány napra "kiugrani."

A Cheetah Experience-hez utazni továbbá nem egyenlő azzal, hogy akik Bela Belára érkeznek csak a farmon fognak dolgozni. Dani szerint ugyanis figyelnek arra, hogy mindenki jól érezze magát és legyen lehetősége kikapcsolódni, másféle élményeket is szerezni. Az önkéntesek falujában például van medence, de busszal heti két alkalommal vásárolni is elviszik őket, a környéken pedig számos más programlehetőség is van; például elefántok és majmok mentésével foglalkozó egyesületek, drótkötélpálya, és igény szerint szafarira is elviszik a vendégeket. Akik pedig akarnak, Dél-Afrika más területeire is nyugodtan elutazhatnak, például helyi járattal Fokvárosba vagy Johanesburgba.

Ügyelnek ugyanakkor arra is, hogy az önkéntesek egymással is jóban legyen és lehetőleg minél több barátság alakuljon ki. Esténként például az ökéntesfaluban kialakított kemencénél pizzát sütnek vagy más, különböző ételeket főznek közösen, a közösségi oldalakon pedig közös csoportokban osztanak meg egymással képeket és élményeket a hazautazást követően is.

Az élmények mellett a program ráadásul tanít is. Többek között például a természet szeretetét és azt, hogy miért érdemes minél többet tenni az élővilág megóvásáért, de a nagymacskák közelsége tiszteletre és türelemre is tanítja a velük foglalatoskodó ökénteseket, nem beszélve arról, hogy Afrikába utazni az emberek többségének már önmagában a komfortzónáján kívül esik. Pedig az élmények érdekében - pláne, ha az valamilyen jó cél érdekében történik - érdemes a saját határainkat feszegetni.