Egy jó fordító alkalmazás minden pénzt megér − alighanem erre a következtetésre jutott Danny May egykori vízvezetékszerelő, amikor néhány éve Kínába kellett utaznia. A férfi útlevelét alig néhány órával az érkezést követően ellopták, és mivel ő sem a mandarin, sem a kantoni nyelvet nem beszélte, az ausztrál konzulátust keresve egy fordító app segítségével próbált útbaigazítást kérni. „Helló, hogy van?” − így indította volna a beszélgetést a segítségére siető rendőrrel, az alkalmazás azonban félrefordította ezt az egészen rövid és egyszerű mondatot. „Helló, szeretlek” − a rendőrhöz már ez a félmondat jutott el, ez pedig − nyilatkozta May − „abban a szituációban nem hangzott túl jól”. Azt mondja, ez a baki adta az ötletet ahhoz, hogy felhagyjon eredeti szakmájával, és létrehozza saját fordító programját. Négy éven át dolgozott szakértőkkel a Lingmo Internationalon, amely ma már 37 nyelven működik.

Persze nem ez az egyetlen fordító program, amelyet világszerte milliók használnak utazás, munka és tanulás közben. A Google Translate Word Lens funkcióját 2014-ben például tömegek próbálták ki, az ugyanis azonnal képes a felhasználó anyanyelvén megjeleníteni azt a szöveget, amelyre a telefon kamerája ráközelít. A népszerű app ma már harminc nyelvvel tud bánni, alaposan megkönnyítve a turisták dolgát. A Skype két évvel ezelőtt rukkolt elő egy valós idejű, hangalapú fordítóval, amely beszélgetés közben képes egyik nyelvről a másikra fordítani az elhangzottakat − a funkció ma még csak nyolc nyelven „tud”, de a fejlesztők azt ígérik, rövidesen több nyelven is használhatják majd a skype-olók. Az iTranslate nevű appot havonta több mint ötmillióan használják, a Reverso Context nevű alkalmazással több mint hatmillióan fordítanak szövegeket, de a csúcstartó egyértelműen a már említett Google Translate, amelynek 500 millió felhasználója van − majdnem annyi, ahányan az Európai Unió országaiban élnek. Nem véletlen, hogy két éve, a Skype szinkronfordítójának megjelenésekor a British Council egészen merész kérdést tett fel: a fordítóappok terjedése a nyelvtanulás végét jelenti?

Nem tűnik el, csak átalakul

Nem valószínű, legalábbis szakemberek mindenkit óva intenek attól, hogy temetni kezdje a nyelvoktatást. „Nem hiszem, hogy a fordítóprogramok képesek lennének átvenni a nyelvtanulás helyét” − mondja Váradi Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtechnológiai és Alkalmazott Nyelvészeti Osztályának vezetője, hozzátéve: ezek a fordítóprogramok gépi tanulás útján nyerik „tudásukat”, „minél több lefordított szöveget táplálnak be a rendszerbe, annál pontosabban tudnak működni, vagyis emberi fordítók tudását használják fel újra”.

Váradi Tamás szerint nem szabad elfelejteni: a nyelvtanulás során az ember nem csak nyelvi szerkezeteket és szavakat tanul meg, hanem az adott kultúrába és a célnyelvi civilizációba is betekintést nyer, „erre pedig a gép nem képes, hiszen a fordítóprogram a szöveget sem érti, nemhogy a beszélgetőpartner mögöttes szándékait, mesterséges intelligenciáról ebben az esetben még nem beszélhetünk”. Azt mondja, az irodalmi szövegek pedig végképp kívül esnek a gépi fordítás lehetőségein. „Egy szépirodalmi mű például tele van utalásokkal, ezeket meg kell érteni. Egy fordítóprogram még nem képes arra, hogy ezt átadja” − magyarázza.

Arra azonban ezek a programok jól használhatók − magyarázza −, hogy egy weboldalon eligazodjunk, nagyjából megtudjuk, miről szól. „Tény, hogy az elmúlt két-három évben komoly technológiai fejlődés ment végbe a gépi fordítás terén, és vannak olyan prototípusok, amelyek különböző anyanyelvű partnerek természetes beszélgetését teszik lehetővé, de ezek a technikák egyelőre elég korlátozott helyzetekben alkalmazhatók” − teszi hozzá.

Nyelviskola helyett?

Ha a fordítóappok nem is, a különböző, zömében ingyenes nyelvoktató alkalmazások vajon megkérdőjelezhetik a hagyományos nyelvoktatás létjogosultságát? Az egyik legnépszerűbb appnak, a Duolingónak már 120 millió felhasználója van − ha valaki tud angolul, akkor nemcsak olasz, francia vagy ír nyelvleckéket vehet, de akár vietnámiul is tanulhat az alkalmazással, sőt pár éve már magyarul is elérhető. Nem véletlenül szeretik milliók a Duolingót, tervezői − Luis Von Ahn, a Carnegie Mellon egyetem professzora és egykori doktoranduszhallgatója, Severin Hacker − hatékony eszközt vetettek be a nyelvtanulók motiválására.

A játékot. A Duolingóval tanulók a számítógépes játékokhoz hasonlóan pontokat szerezhetnek, újabb és újabb szintekre léphetnek a feladatok megoldásával, így bővítve „duolingós karakterüket” nyelvi készségekkel, a tanulás így cseppet sem hasonlít a hagyományos nyelviskolai órákra. „A Duolingo segítséget jelenthet azoknak, akik belekóstolnának egy eddig még nem ismert nyelvbe, vagy felelevenítenének egy régebben tanult nyelvet” − mondja Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke, hozzátéve: ha valaki fél órát eltölt az alkalmazás használatával, elég hamar érzékelni fogja, hogy milyen funkciók erősek a programban.”

Az alkalmazást ugyanis elsősorban a szókincsbővítéshez és a nyelvtani ismeretek elmélyítéséhez lehet hatékonyan használni, bár bizonyos funkciói egy mikrofon és egy fülhallgató használatával a beszédkészséget is fejleszthetik. Ugyanakkor − sorolja a problémákat a Fluent Language nevű blog nyelvtanár szerzője − „papagájként ismételgetjük a mondatokat, anélkül, hogy mögéjük látnánk”, és nagyon hiányzik az alapos tanári magyarázat, amellyel bárki megértheti, adott helyzetben miért az adott kifejezést vagy nyelvtani szerkezetet használ.

Nyelvtanár nélkül nem megy

„Attól függ, mit értünk egy nyelv elsajátítása alatt” − így válaszolt néhány évvel ezelőtt a Duolingo-alapító Luis Von Ahn arra az újságírói kérdésre, meg lehet-e tanulni egy idegen nyelvet kizárólag online eszközökkel. Hozzátette: odáig bárki eljuthat, hogy viszonylag egyszerű beszélgetésekben részt tudjon venni, de nagyszerű irodalmi szövegeket valószínűleg nem tud majd írni.  Donavan Whyte, a szintén milliók által használt Rosetta Stone nyelvoktató programot fejlesztő vállalat egyik vezetője sem állítja, hogy kizárólag appokat használva könnyű megtanulni egy idegen nyelvet. „Hosszú-hosszú időt vesz igénybe, és nagyon fegyelmezettnek kell lenni” − mondta The Guardian brit lapnak, kiemelve, hogy egyvalamit a rohamléptekkel fejlődő technológia sem tud megadni a nyelvtanulóknak: a motivációt.

Ezzel Rozgonyi Zoltán, a Nyelvtudásért Egyesület elnöke is egyetért, szerinte bármilyen kidolgozottak is a nyelvoktató alkalmazások, van egy nagy hátrányuk. Csak az tud ilyen eszközökkel tanulni, aki nagyon kitartó. Míg egy nyelviskolai csoportban kínos bevallani, hogy elfelejtettük megoldani a házi feladatot, a számítógép előtt ülve (vagy a telefonunkat nyomkodva) garantáltan nem fogjuk rosszul érezni magunkat a kihagyott lecke miatt.

Nem véletlen, hogy még a több millió felhasználót számláló appok fejlesztői is azt állítják, ezek az alkalmazások akkor fejlesztik a leghatékonyabban a nyelvtudást, ha a nyelvtanulók más − egészen hagyományos − eszközöket is bevetnek, például nyelvórára járnak, más anyanyelvű emberekkel beszélgetnek, idegen nyelvű újságokat olvasnak, nyelvkönyveket szereznek be. Jó példa a mostanában sokat emlegetett blended learningre, vagyis kevert tanulásra, hogy a fizetős weboldalakat nyelviskolák is használják, ha az az órakeret szűkösnek bizonyul, ugyanis ezek otthonról, online is elérhetők, és megfelelő kiegészítést biztosítanak a nyelvórák mellé. „Ilyen például a Netlanguages. Ezek az alkalmazások már a négy alapkészség, az olvasás, az írás, a beszédértés és beszédkészség közül szinte mindet tudják fejleszteni. Az elképzelésekkel szemben a beszédkészséget is, ha nem is egy térben, hanem akár virtuálisan jelen lévő tanárral” − magyarázza Rozgonyi Zoltán, hozzátéve: „bár az tény, hogy ez utóbbi még mindig a legnehezebben fejleszthető készség a négy közül”.

Csik Veronika

A cikk a Campus Plusz 2017 kiadványban jelent meg.