Sokféleképpen magyarázták már az e-learninget: lett belőle távoktatás, CD-re karcolt nyelvoktató program, PDF-ekben terjesztett tudásbázis, virtuális világokban történő oktatás, szinte minden, amit monitor előtt tehet az ember saját okulására. A fogalom szétágazott, és új kifejezésekkel ismerkedhettünk meg: online learning (vélhetően e kategóriába tartozik majd, ha valaki autodidakta módon veselkedik neki a tanulásnak), m-learning (mobilon tárolt anyagokból tanulni a buszon munkába menet), blended learning (egy tanórán belül találkozik a diák tanárral és számítógépes tananyaggal is), screencasting (videofelvételen keresztül nézhetjük meg, hogyan kell Wordben megformázni egy dokumentumot) és még sorolhatnánk a többi, hangzatos nevű, amúgy igen egyszerűen körülírható oktatáspszichológiai metódus. 

Bernard Luskin médiapszichológus, távoktatási szakember egyenesen odáig merészkedik, hogy azt mondja: az e betű nem is az elektronikusra utal, hanem energetikus, izgalmas (exciting), kiterjedt (extended), oktatásügyi (educational), profi módon végigzongorázva a fontosnak tűnő kulcsszavakra hangolt amerikai pszichén.

Autodidakták mennyországa

A hatványozottan szlogenértékű e-learning 2.0 a közösségi tartalmakból kinyerhető tanulást jelenti, egyúttal azt a bőségszarut is, amelynek révén gyakorlatilag bármilyen témában szerezhetünk tananyagot, ha jó helyen keressük. A szakirodalom erre is megtalálta a saját szavát a long tail learninggel, ezzel hivatkozva a számos apró blogra, wikire (hívjuk ezeket itt hosszú definíció híján kollaborációs tudásbázisnak) és fórumra.

A második generációs e-learning, viszonylag könnyen beláthatjuk, az autodidakták mennyországa, amelyen belül is különös előnyt élveznek a nyelvtanulók. Legális nyelvoktató anyagokat meglepően könnyű találni. Kétpercnyi Google-kereséssel gyakorlatilag bármilyen nyelvhez alapfokú felkészítő anyagokhoz lehet jutni, szövegben és videóban egyaránt - a YouTube és a Google Video tele van ilyen típusú felkészítő anyagokkal is a zenei videók mellett (ugyanilyen rövid idő alatt találhatunk persze kellő matériát salsa- és breaktánc-tanuláshoz, vízszereléshez, zárnyitáshoz, egyszerű és kevesbé egyszerű ételek készítéséhez).



Beszélgetőtársak

Aki pedig használta például a Skype-ot, már tudhatja: ország szerint böngészhet a ráérő beszélgetőpartnerek között - írhat nekik rövid üzenetet, megkérdezheti: pallérozhatja-e rajtuk bimbózó nyelvtudását, aztán ha igenlő választ kap, rögtön hívhatja is őket, méghozzá ingyen. Erre már szervezett keretek is kialakultak. Ahogyan tizenévekkel ezelőtt nagy divat volt a levelezőtársak keresése, most ugyanezeket közvetítőiroda nélkül is megtalálhatjuk a közösségi oldalakon (például a MySpace-en vagy a Facebookon). A kérdés igazából itt csak az, hogy miként le-het bevonni az oktatásba az új divatot, a 140 karakteres üzenetekből felépített twittert.


Rejtett csapdák

Mindez azonban csak keret, az e-learning egyik igazi titkát még mindig az jelenti, hogy a meglévő anyagok mellé (elé) ugyanúgy oda kell ülni, azután hosszas órákat rá kell áldozni. Aki eddig veszélyt érzett a dologban, nem tévedett: akad az is. Ha egyszer elkap minket a gépszíj, könnyen azon vehetjük észre magunkat, hogy letöltöttünk több DVD-nyi nyelvoktató videót, tankönyvet (más esetben tévészerelési fóliánsokat és kisebbfajta könyvtárnyi receptet), a gyűjtögetési vágy ugyanis sokszor felülírja a tanulásit, mi pedig hiába ígérgetjük véreres szemekkel, hogy „még letöltök egy könyvet, és utána nekiállok a tanulásnak”.

Az online alapokon nyugvó autodidakta tanulásnak azonban nem csupán ezek a buktatói. A korábban nem tapasztalt mennyiségű adatban könnyebb elveszni, ráadásul a diák a kontrollt jelentő tanár szerepét is átveszi - tapasztalathiánya miatt általában rosszul. Az egyedül tanulással elveszítjük a dicséretet, a megerősítési mechanizmust, a tanulócsoport többi tagja előtt érzett siker (vagy éppen szégyen) élményét. Igaz, a sikerélményeket - például a nyelvoktatás esetében - pótolhatják azon visszatérő nyelvi elemek, amelyek olvasmányokban, filmekben vagy tévésorozatokban válnak ismerőssé, a mérföldkövek és megerősítés nélküli tanulásból azonban könnyen tanulgatás válhat. 

Ráadásul ha egyszer rosszul tanuljuk meg az alapokat, kétszer kell tanulnunk, és bizony a már rögzült hibák elfeledése sem könnyű. Nem mindegy hát, hogy lelke-sedésből megírt vagy professzionális könyvet veszünk-e magunk elé. Akik tehát nem járnak biztos lábon ezen a téren, és nyelvet akarnak tanulni, nyugodtan maradjanak a fizetett tanároknál és szakértőknél - ez a módszer ugyanis bombabiztosan működik.

Photoshop - tanár nélkül

Jobban járnak azok, akik kreatív számítógépes szakmák tanulásának futnak neki a neten keresztül - az egyes grafikai vagy dizájnmegoldások elkészítését lépésről lépésre részletező Photoshop-tutorialekhez legalább annyira nem kell tanár, mint amennyire újságtördeléshez, programozáshoz vagy éppen a számítógéphasználathoz sem -, minden tartalom megtalálható ingyen a Google-n keresztül, a fórumokban olvasható (vagy kérhető) segítségek pedig mindenki számára egyértelműsítik a problémákat és a megoldásokat is. A klasszikus magántanári képzéshez szocializált generációk nehezen tudják megemészteni azt, hogy a fiatalabbak egyedül képesek trenírozni magukat olyan módszerekkel, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak. 


Bari Máriusz



Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhat meg az eduline.hu weboldal szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2009 című kiadványból, amelyet megvásárolhat az újságárusoknál, vagy megrendelhet a www.hvgplusz.hu weboldalon.