Tényleg a magyar a legnehezebb nyelv a világon?
Sokak szerint csak egy kis nép önsajnálatán alapuló téveszme, hogy a magyar nyelv a legnehezebb a világon. Ez a hozzáállás és a megfelelő taneszközök szűkössége valóban nem könnyít a magyarul tanulók helyzetén.
Idézet egy internetes fórumról: „A világon a legnehezebb nyelv az orosz, a papám barátja iszonyú nehezen boldogul vele, pedig korábban már németül és spanyolul is tanult” – olvasható egy Brazíliából érkezett hozzászólásban. Egy másik, szintén a világ legnehezebb nyelvét megkeresni hivatott website-on néhányan a nyelvtalentum apánál komolyabb forrásra hivatkoznak, az amerikai külügyminisztériumra, amely állítólag háromszor annyi időt tart szükségesnek a japán nyelv elsajátítására, mint a spanyoléra vagy a franciáéra.
Az információkavalkádból leginkább az a triviális következtetés rajzolódik ki, hogy minél közelebbi rokonságban van egy nyelv a tanuló anyanyelvével, annál kevesebb munkát kell az elsajátítására fordítania. Ennek alapján máris gyanús lehet, hogy nem azért tartják-e sokan nehéz nyelvnek a magyart, mert Európában szinte az egyedüli nem indoeurópai nyelv, még a vele azonos nyelvcsaládba tartozó finn vagy észt is meglehetősen távol áll tőle, miközben egy spanyolnak az olasz, egy lengyelnek a szlovák, egy hollandnak a német különösebb tanulás nélkül is többé-kevésbé érthető. A külföldieket magyarra oktató tanárok szerint ez az egyik ok, amiért kialakult a mítosz, hogy a magyar megtanulhatatlanul nehéz nyelv.
Cselekvő és szenvedő
A tétel cáfolásához elég megnézni, hogyan boldogulnak a nyelvtanulással azok, akiket még semmilyen más nyelv nem befolyásol, vagyis a kisgyerekek. Az eddigi kísérletek azt igazolják, hogy az első – avagy az első ötven – szót nagyjából minden anyanyelven azonos idő alatt sajátítják el a kicsik, és abban sincs különbség, hogy mennyire nehéz egy nyelv egészét anyanyelvként elsajátítaniuk. „Sőt, a nyelvek között a nyelvtan bonyolultságában sincs különbség, hanem csupán az egyes területek elsajátításában” – magyarázza a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kognitív tudományi tanszékén pszicholingvisztikával foglalkozó Lukács Ágnes, hozzátéve, hogy a gyerekek azokat a jelzéseket tanulják meg gyorsabban, amelyek formailag egyszerűbben jelöltek, gyakoribbak, kiugróbbak és általánosabbak az adott nyelvben.
Ennek megfelelően a ragozás megtanulása nem okoz nehézséget a magyart vagy más, gazdagon ragozó nyelvet tanuló gyerekeknek. „Egy összehasonlító vizsgálat azt mutatja – hoz példát Lukács Ágnes –, hogy a törökben, ami a magyarhoz hasonlóan sok ragot használ, korábban tudják a gyerekek a mondatban a cselekvőt és a cselekvés elszenvedőjét azonosítani, mint az angolban, mert a törökben ezeket ragokkal azonosítják, mint ahogyan magyarban a tárgyat a t betű jelöli.”
Koháry Ilona, aki a külföldieknek magyar nyelvet oktató legjelentősebb iskola, az 1991-ben indult, azóta kiemelkedően közhasznúvá minősített Hungarian Language School (HLS) egyik alapítója, úgy véli, nem csak a gyerekek számára lehet szinte gyerekjáték a rettegett igeragozás elsajátítása. Szerinte a nyelv mélyén rendkívül logikus algoritmusok bújnak meg, és ezek feltárásával rend teremthető abban a kavalkádban, amely a kijelentő módú alanyi ragozásnál is több mint félszáz alakot eredményez (például: ülsz, eszel, takarítasz). „Diákjaink a szabályszerűségek megtanulása után képesek az új igék önálló ragozására. Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy a magyar éppolyan könnyen tanulható meg, mint bármely más nyelv.”
„ A legnagyobb baj, hogy magunk is hajalmosak vagyunk elhinni, hogy a nyelvünk megtanulhatatlanul nehéz, és ezzel számos külföldit elijesztünk a magyartanulástól” – állítja Koháry, akinek iskolájában 12 tanár oktatja a különféle hosszúságú és intenzitású programokat látogató 60–120 diákot. Szerinte erről tanúskodik a tanárképzés szervezettsége, a gyér tanárellátottság, a rendelkezésre álló tankönyvek mennyisége és minősége. Magyarországon ma már 100-130 ezerre tehető az itt huzamosabb ideig élő külföldiek száma, ám a kezdők számára készített kiadványokat leszámítva ma sem igen lehet a grammatikai szabályok helyett a beszélt nyelvet központba állító modern tankönyvet találni. A HLS-nél például saját, EU-s támogatással készült tananyagból tanítják a diákokat, arra azonban már nincs forrás, hogy a hanganyaggal kiegészített spirálozott könyvekkel ellássák a könyvpiacot.
Egyszerű igeidők
Az angollal ellentétben egyébként az igeidők használata a magyar nyelvben olyannyira egyszerű, hogy akár jelennel is képezhető jövő: „holnap megcsinálom”. Igaz, a hely, az irányok kifejezése már komplikáltabb, és persze a magas és a mély hangrendű alakok alkalmazását sem könnyű megtanulni, azt meg pláne nem, hogy egyazon cselekedet más-más ragot is vonzhat, vagyis hogy hazamenni a bankból, de a reptérről lehet. Ezt a helyközpontúságot Koháry Ilona a „nyugat” és „kelet” közti kompország-létnek tudja be, mint ahogyan az angolban a felszólító mód leegyszerűsödése szerinte a brit gyarmatbirodalmi múlttal hozható összefüggésbe.
Magyar sziget a néptengerben
A nyelv különlegességéről szóló tézis a nemzeti önállóságért, a nyelvhasználatért folytatott évszázados küzdelem eredménye, és szervesen illeszkedik abba a gondolatvilágba, amely a magyarságot szigetnek láttatja a népek tengerében – vélik sokan. Többek közt az osztrák Walter Fanta, aki az R. Székely Júlia által szerkesztett, Do you speak magyarul? címen 1996-ban megjelent könyvben ekképp ír: „Honnan ered tehát a mese a nehéz magyar nyelvről? Azt hiszem, maguktól a magyaroktól! Azt a tényt, hogy a magyar szókincs az indoeurópai nyelvekkel nincs közvetlen rokonságban, és ez bárkit, aki először kerül szembe vele, sokkhatásként ér, a magyarok az idegenek megfélemlítésére használják. A kellőképpen frusztrált idegent a kedves magyarok azonnal biztosítják is, hogy a magyartanulás eléggé kilátástalan, jobb, ha abba is hagyja. A magyarok úgy védik nyelvüket, mint egy kis nép titkos fegyverét.”
Schweitzer András
Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhat meg az eduline.hu weboldal szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2009 című kiadványból, amelyet megvásárolhat az újságárusoknál, vagy megrendelhet a www.hvgplusz.hu weboldalon.
Az információkavalkádból leginkább az a triviális következtetés rajzolódik ki, hogy minél közelebbi rokonságban van egy nyelv a tanuló anyanyelvével, annál kevesebb munkát kell az elsajátítására fordítania. Ennek alapján máris gyanús lehet, hogy nem azért tartják-e sokan nehéz nyelvnek a magyart, mert Európában szinte az egyedüli nem indoeurópai nyelv, még a vele azonos nyelvcsaládba tartozó finn vagy észt is meglehetősen távol áll tőle, miközben egy spanyolnak az olasz, egy lengyelnek a szlovák, egy hollandnak a német különösebb tanulás nélkül is többé-kevésbé érthető. A külföldieket magyarra oktató tanárok szerint ez az egyik ok, amiért kialakult a mítosz, hogy a magyar megtanulhatatlanul nehéz nyelv.
Cselekvő és szenvedő
A tétel cáfolásához elég megnézni, hogyan boldogulnak a nyelvtanulással azok, akiket még semmilyen más nyelv nem befolyásol, vagyis a kisgyerekek. Az eddigi kísérletek azt igazolják, hogy az első – avagy az első ötven – szót nagyjából minden anyanyelven azonos idő alatt sajátítják el a kicsik, és abban sincs különbség, hogy mennyire nehéz egy nyelv egészét anyanyelvként elsajátítaniuk. „Sőt, a nyelvek között a nyelvtan bonyolultságában sincs különbség, hanem csupán az egyes területek elsajátításában” – magyarázza a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kognitív tudományi tanszékén pszicholingvisztikával foglalkozó Lukács Ágnes, hozzátéve, hogy a gyerekek azokat a jelzéseket tanulják meg gyorsabban, amelyek formailag egyszerűbben jelöltek, gyakoribbak, kiugróbbak és általánosabbak az adott nyelvben.
Ennek megfelelően a ragozás megtanulása nem okoz nehézséget a magyart vagy más, gazdagon ragozó nyelvet tanuló gyerekeknek. „Egy összehasonlító vizsgálat azt mutatja – hoz példát Lukács Ágnes –, hogy a törökben, ami a magyarhoz hasonlóan sok ragot használ, korábban tudják a gyerekek a mondatban a cselekvőt és a cselekvés elszenvedőjét azonosítani, mint az angolban, mert a törökben ezeket ragokkal azonosítják, mint ahogyan magyarban a tárgyat a t betű jelöli.”
Koháry Ilona, aki a külföldieknek magyar nyelvet oktató legjelentősebb iskola, az 1991-ben indult, azóta kiemelkedően közhasznúvá minősített Hungarian Language School (HLS) egyik alapítója, úgy véli, nem csak a gyerekek számára lehet szinte gyerekjáték a rettegett igeragozás elsajátítása. Szerinte a nyelv mélyén rendkívül logikus algoritmusok bújnak meg, és ezek feltárásával rend teremthető abban a kavalkádban, amely a kijelentő módú alanyi ragozásnál is több mint félszáz alakot eredményez (például: ülsz, eszel, takarítasz). „Diákjaink a szabályszerűségek megtanulása után képesek az új igék önálló ragozására. Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy a magyar éppolyan könnyen tanulható meg, mint bármely más nyelv.”
„ A legnagyobb baj, hogy magunk is hajalmosak vagyunk elhinni, hogy a nyelvünk megtanulhatatlanul nehéz, és ezzel számos külföldit elijesztünk a magyartanulástól” – állítja Koháry, akinek iskolájában 12 tanár oktatja a különféle hosszúságú és intenzitású programokat látogató 60–120 diákot. Szerinte erről tanúskodik a tanárképzés szervezettsége, a gyér tanárellátottság, a rendelkezésre álló tankönyvek mennyisége és minősége. Magyarországon ma már 100-130 ezerre tehető az itt huzamosabb ideig élő külföldiek száma, ám a kezdők számára készített kiadványokat leszámítva ma sem igen lehet a grammatikai szabályok helyett a beszélt nyelvet központba állító modern tankönyvet találni. A HLS-nél például saját, EU-s támogatással készült tananyagból tanítják a diákokat, arra azonban már nincs forrás, hogy a hanganyaggal kiegészített spirálozott könyvekkel ellássák a könyvpiacot.
[[ Oldaltörés: egyszerű igeidők ]]
| A magyarok hajlamosak megfeledkezni arról, hogy az egyszerűbbnek gondolt nyelveknek is megvan a maguk nehézsége: az angolul tanulók az igeidőkkel, a németesek a hímnem–nőnem–semleges nem hármassággal, a kínaiul tanulók a hangsúlyozással-hanglejtéssel, a japánosok pedig például a különféle szavak és toldalékok jelölésére párhuzamosan használt háromféle írásmóddal küszködnek. És miközben tény, hogy a Magyarországra érkező európait meghökkentheti, hogy a repülőtér, az étterem, a rendőrség szavakat sem fogja azonnal felismerni, Csehországban hasonlóképpen elcsodálkozhat a hónapok ott használt nevein (leden, únor, brezen, duben…). Azaz: ahány nyelv, annyi nehézség. |
Az angollal ellentétben egyébként az igeidők használata a magyar nyelvben olyannyira egyszerű, hogy akár jelennel is képezhető jövő: „holnap megcsinálom”. Igaz, a hely, az irányok kifejezése már komplikáltabb, és persze a magas és a mély hangrendű alakok alkalmazását sem könnyű megtanulni, azt meg pláne nem, hogy egyazon cselekedet más-más ragot is vonzhat, vagyis hogy hazamenni a bankból, de a reptérről lehet. Ezt a helyközpontúságot Koháry Ilona a „nyugat” és „kelet” közti kompország-létnek tudja be, mint ahogyan az angolban a felszólító mód leegyszerűsödése szerinte a brit gyarmatbirodalmi múlttal hozható összefüggésbe.
Magyar sziget a néptengerben
A nyelv különlegességéről szóló tézis a nemzeti önállóságért, a nyelvhasználatért folytatott évszázados küzdelem eredménye, és szervesen illeszkedik abba a gondolatvilágba, amely a magyarságot szigetnek láttatja a népek tengerében – vélik sokan. Többek közt az osztrák Walter Fanta, aki az R. Székely Júlia által szerkesztett, Do you speak magyarul? címen 1996-ban megjelent könyvben ekképp ír: „Honnan ered tehát a mese a nehéz magyar nyelvről? Azt hiszem, maguktól a magyaroktól! Azt a tényt, hogy a magyar szókincs az indoeurópai nyelvekkel nincs közvetlen rokonságban, és ez bárkit, aki először kerül szembe vele, sokkhatásként ér, a magyarok az idegenek megfélemlítésére használják. A kellőképpen frusztrált idegent a kedves magyarok azonnal biztosítják is, hogy a magyartanulás eléggé kilátástalan, jobb, ha abba is hagyja. A magyarok úgy védik nyelvüket, mint egy kis nép titkos fegyverét.”
Schweitzer András
Az oktatás témaköréből további érdekességet tudhat meg az eduline.hu weboldal szakmai támogatásával készült Oktatás Plusz 2009 című kiadványból, amelyet megvásárolhat az újságárusoknál, vagy megrendelhet a www.hvgplusz.hu weboldalon.
