Magyarországot Balázs Fanni és Hutter Ottó képviselte. Ők a legjobb nyolcba kerültek be. Fanni a soproni Evangélikus Berzsenyi Gimnáziumban végzett, nyolc éve tanul németet. Szerinte a legtöbb felmerülő kérdés nem lehet fekete-fehér és fontos meghallgatni a másik véleményét. Hutter Ottó a Tamási Áron Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnáziumban tanult, hat éve tanul németet. Ottó ezekben a vitákban azt szereti a legjobban, hogy az embereknek lehetőségük van a véleményeik ütköztetésére a vitás kérdésekben.

A vita előtt két és fél héttel kaptuk meg a kérdéseket, átlagban az eddigi körökben is ennyi felkészülési idő állt rendelkezésre, annyi különbséggel, hogy most két kérdés helyett, négyre kellett felkészülnünk - mesélte Hutter Ottó.

A vitát egy három-öt tagú zsűri értékeli. Négy értékelési szempont alapján ítélik meg a hozzászólásokat: tárgyi tudás, kifejezőkészség, beszédkészség, meggyőzőerő. A vitázók némettudását nem értékelik, a pozsonyi döntő alapján, a diákok nyelvtudása bőven meghaladta a középszintet. A viták után a zsűritagok minden vitázónak javaslatot tesznek teljesítményük javítására. A vita összesen huszonnégy percet tesz ki, a témák társadalompolitikai szempontból relevánsak.

Magyarország 2011-ben csatlakozott a Jugend debattiert international programba, azóta pedig két magyar diák is nyert a döntőn. Szabó Gréta a 2012-es, vilniusi döntőn lett első helyezett. Az akkori döntő témája az volt, hogy kell-e bojkottálni a nagyszabású sportesemények megrendezését azokban az országokban ahol megsértik az emberi jogokat. A másik magyar diák, Ryan Anna, a 2015-ös rigai döntőben győzött. A téma merőben más volt: kötelezően érvényes legyen-e az Európai Tanács tagállamai számára, hogy évente minimum létszámban menekülteket fogadjanak be?

A témák idén is gondolatébresztők voltak. A kvalifikációs témák ökogazdasági és társadalmi szempontból voltak fontosak: be kéne-e tiltani az egyszerhasználatos műanyagot, valamint a szexualizált reklámokat és hirdetéseket.

A döntő

A döntőben a négy legjobb eredményű diák vitázott egymással arról, jobban kell-e védeni az állami befolyástól a tévé- és rádióadókat. A védelem mellett az ukrán Yarema-Luka Yeleyko és a cseh Jana Nguyenová, a védelem ellen pedig a lengyel Kamil Polanski és a cseh Denisa Ivanovová érvelt.

A pro oldal nyitotta meg a vitát, érvelésükben elmondták, hogy manapság a média igen erős befolyás alatt áll, ami közvetetten sérti a demokrácia alapelveit. A kontra oldal szerint manapság bárki létrehozhat valamilyen sajtóorgánumot, így olyan szociális témákat lehet közelebb hozni, amelyeket máshogy nem lehetne a széles nyilvánosság elé tárni, ráadásul egyetlen egy törvény sem tudja a teljes médiavédelmet garantálni, erre példaként kelet-európai országokat említett. A pozitív befolyásolásra példa viszont Nagy-Britannia, ahol a már említett szociális témákat reprezentálják a médiában, és az is igaz, hogy a mindenkori kormány rendelkezik a legtöbb információval, és ha azokat demokratikusan osztja meg a közmédián keresztül a polgárokkal, az rendben van.

A pro oldalon az ukrán versenyző viszont hangsúlyozta, hogy a kormányt is pártok alkotják, akik végső soron a saját érdekeiket közvetítik a médián keresztül, ezért is kell az orgánumokat az államtól jobban védeni. Az ellenérvelés szerint viszont nincs olyan ország, amely igazán biztosítaná a médiafüggetlenséget, Magyarországon például hét éve folyamatosan romlik a sajtószabadság, ez pedig nagy problémát jelent. Itt egyetértettek a felek. Szóba került az internet, az online média védelmének a fontossága. A pro oldal szerint olyan megoldásokkal is lehet erősíteni a média védelmét, mint alapítványok működtetése, előfizetői díjak bevezetése.

A vitát az ukrán Yarema-Luka Yeleyko nyerte, a második helyezett Denisa Ivanovová, a harmadik Jana Nguyenová, a negyedik Kamil Polanski lett. „Az érveim és ellenérveim teljesen személyesek voltak. Mindig arra törekszem, hogy az érveléseim önazonosak legyenek. Ha ez az önazonosság megvan, a meggyőzés ereje is sokkal nagyobb” – mondta Yarema-Luka Yeleyko. A 2019-es döntőt Budapesten rendezik meg.