részlet:

Erdélyben Bocskaitól (1604-1606) kezdve 1690-ig református fejedelmek uralkodnak. Ez azonban csak hegemóniai, nem kizárólagosság. A katolikus vallással szemben bizonyos korlátozások vannak érvényben. Katolikus püspöke van ugyan Erdélynek, de a 17. században nem engedik be oda. A jezsuita rendet 1607-ben újra kitiltják Erdélyből; nyilvánosan nem is működhet ott tovább. A ferencesek tevékenysége azonban (elsősorban a Székelyföldön) fennmarad. A katolikus egyház híveit azonban nem háborgatja a vallásukban senki. A nagyúri családok zavartalanul megőrzik katolikus hitüket, sőt országos méltóságokat tölthetnek be. Így például a mindvégig katolikus hiten maradó Kornis család tagjai közül Boldizsár a székelyek generálisa, Zsigmond pedig az ország generálisa (a hadsereg főparancsnoka). A kancellári tiszt viselői közül katolikus Kovacsóczy István és Mikes Mihály. Katolikus az Apafi-kor tekintélyes államférfia, Mikes Kelemen is. A közismerten hithű református Apafi fejedelmi tanácsában ott ül rajta kívül két katolikus Haller is, egyikük, János mint kincstartó. Erdély református fejedelmei józanul kezelik a katolicizmus ügyét, de azért a református felekezeté a hegemón szerep.
Az erdélyi evangélikusságot majdnem kizárólag a szászok teszik ki. Így felekezetüket kettős pajzs védi: a vallás szabad gyakorlatát biztosító törvények és a szász nemzeti privilégiumok. Helyzetük a 16-17. században az, ami a szászoké általában Erdélyben: a két nemesi natióval nem egyenrangúnak tekintett, de egyenjogú natio és felekezet; vallási jogaikban nem háborgatja őket senki. A szászok egy-két vezetője – a szászok ispánja és esetleg egy további tekintélyes személy – állandó tagja az ország legfelsőbb politikai testületének, a fejedelmi tanácsnak. Szabad polgárok, szabad vallásgyakorlattal (a feudalizmus keretei között) – így jellemezhetjük helyzetüket.

letöltés