Sok gyerek nem tudja befűzni a cipőfűzőjét, nem áll meg egy lábon, és nem jó a kézírása: ezek a képességek összefüggenek egymással - mondta Stephanie Müller oktatáskutató. A jelenség okai a kevés mozgás, az ujjak ügyetlensége, a szülői példa hiánya és az okostelefonok, táblagépek használata.

"Nem annyira mozgékonyak már a gyerekek, mint voltak. Régen kint ugrándoztak, játszottak, fára másztak. Ma a harmadik osztályosok nem tudnak egyenesen hátrafelé menni vagy kapaszkodás nélkül egy lábon megállni" - mondta Müller.

A tépőzár és a nyomógombok miatt ma már nem kell olyan kézügyesség-fejlesztő feladatokat megoldani, mint a cipőfűző befűzése vagy hurkolása, így az úgynevezett nagymozgások és finommozgások nem fejlődnek eléggé. A gyerekek nem látják, hogy a szüleik írnának. Az érintőképernyők használatához egész más kézmozdulatokra és izmokra van szükség, mint a ceruza kézben fogásához.

"A legtöbb tanító segíteni sem képes, mert nem tudják, mi minden kell a gyerekeknek a kézíráshoz, aztán a későbbi években már annyi a tananyag, hogy nincs idő az írással foglalkozni. A tanítóképzésben kellene nagyobb hangsúlyt fektetni az írástanításra. Olyan hallgatókkal is találkozom már, akik maguk sem fogják helyesen a ceruzát, és nem írnak jól. Hogy tudnák a gyereknek megtanítani a folyó írást?" - magyarázta Müller.

Elmondta: nem jó, ha csak a nyomtatott, különálló betűk írását tanítják meg, mert az összekötött, úgynevezett zsinórírással sokkal gyorsabban lehet írni, mintha minden betűt külön le kellene írni. Az írás mozgásfolyamatait automatizálni kell, csak ebből fejlődhet ki az élet során a személyes kézírás, a nyomtatott betűkből sosem.

"Aki csak menetelni tanul meg, nem fog salsát táncolni. A kézírásnak ráadásul külön értéke is van, egész mást jelent egy kézzel írt születésnapi gratuláció, mint egy SMS" - tette hozzá a kutató.