"Itt állok egy töri kisérettségi előtt, és nem érzem, hogy ez értem lenne, rettegek az összes tételtől, és boldogan konstatálom, hogy egy újabb tantárgyat utáltattak meg velem a 3 év alatt, és ez nagyon fáj. Egyedül a magyart nem sikerült még megutáltatni, azt hiszem" - írja a Jocó bácsi világa Facebook-oldalon közzétett levélben egy tizenegyedikes gimnazista, aki arról is panaszkodik, hogy osztálytársai kiközösítik, pedig egy elit, egyházi iskolában tanul, "azért ezt a sulit választottuk anno, mert azt hittem, hogy itt nem fognak kinézni, kiközösíteni".

"Lehetne ezt annyival jobban! Ez művészet, nem valami pinceszagú kacat!" - írja a magyartanításról, hozzátéve: "és annyira szeretném tudni, hogy milyen az igazi fizika, kémia, matek, föci, nem a tanóra, ami arra van, hogy szembesülj vele, hogy hülye vagy, nem fogsz leérettségizni, majd van negyedórád kiheverni ezt. Naponta 7x. Vagy 8x. Esetleg 9x. Hogy milyen nem hányingerrel bevánszorogni vidékről az 5.44-es vonattal, hanem felkelni azért, mert szeretem. Nekem az általános ilyen volt, csupa csoda, és iszonyat, ami most van velem, körülöttem".

"Szóval ez van, számolom vissza a napokat, hogy túl legyek a gimin, hogy egy érettségi, bölcsészkar meg némi miegymás után egyszer majd tanítsak. Igazi magyart. Igazi irodalmat. És ennek az egész irományomnak a motivációja az, hogy vannak olyan diákok, akik akarnának, ha lenne rá lehetőségük. Csak nem értem, miért nem látják be a tanárok és a gyerekek, hogy ha együtt, a négy fal közt változtatunk, jobbá teszünk, ahogy tőlünk telik, akkor lehet itt egyről a kettőre jutni. Vagy legalábbis 1,01-re" - írja.