Ahogy arról korábban beszámoltunk, „Ne menj suliba!” címmel szerveznek demonstrációt január 19-ére a Kossuth térre. A diákok kezdeményezésére szerveződött tiltakozás az oktatási rendszer gyenge pontjaira, többek között a tanulók túlterheltségére, magas óraszámára szeretnék felhívni a figyelmet.

Az Eduline olvasói is leírták véleményüket, a kommentek közül válogattunk.

Támogatom a fölösleges, lexikális ismeretek csökkentésének elvárását - azok összefüggéseinek felismerését, annak alkalmazására való képesség növelését viszont kívánatosnak tartom.

Sírnak, hogy sokáig vannak a suliban, meg mert leterheltek. Ha meg 2-kor kibocsájtják a suliból, akkor azért sírnak, mert nincs felügyelet. Ha nincs délutáni foglalkoztatás, akkor majd a szülő szervez a gyereknek.

Én még szombatonként is jártam iskolába, volt, hogy váltott műszakban. Gyerekek, teher alatt nő a pálma.

Nagyon sajnálom a diákokat, s egyben gyermekeimet ,akik pont ebben a cipőben járnak. Minden nap 8 óra, egyszer 9 a nulladik órában. 70 perc a suli nem messze Pesttől. 6-kor kelés, du.fél ötre haza. Ebéd, egy szusszanásnyi szünet, biológiai, higéniai szükségletek és máris este 6 óra. Másnapra tanulni, vacsi, fürdés. Hol lenne egy sportolás, különóra, családi esti beszélgetés.

Lehet óraszámokkal dobálózni, de nagyon nem mindegy, hogy a diákok mivel töltik az időt. A naponta változó iskolai környezet, a rossz tankönyvek, a fölösleges magolás és a poroszosan bájos frontális oktatás már kis óraszámban is sikeresen gyilkolják az agyat, és nagyon fárasztóak tudnak lenni.

Igen, nekem is mindig az jut eszembe, hogy még szombaton is volt tanítás; tagozatos osztályban szombat kivételével minden nap 6 óránk volt - és akkor is volt házi feladat, lecke még hétvégére is! Senki nem sajnált bennünket, - még mi sem magunkat - mert tudtuk, hogy ez az élet rendje! Ráadásul nem csak tanulgattunk, hanem megtanultunk dolgokat! Nagyon nagy tisztelet a mai kivételeknek! Tények nélkül meg kíváncsi lennék, hogy mik között lehet összefüggéseket találni! De be tudtuk osztani az időnket; futotta játékra, olvasásra, mozira - viszont nem kellett még órákat lógni a közösségi oldalakon! Mert most az a fő életcél sokak számára!

Az én iskolai éveimben az órák 50 percesek voltak, hosszú szünet nem volt, és szombaton is volt tanítás. Nem a gyerekeket kell kérdezni, hogy mit akarnak, mert a végén nem járnak iskolába.