A mexikói szenátus a héten elfogadta a krónikusan működésképtelen oktatási rendszer átfogó reformját. Ez fontos győzelem az év elején hivatalba lépett Enrique Pena Nieto elnök számára, aki célul tűzte ki számos intézmény radikális átalakítását.  A mexikói tanárok utcai akcióiról itt olvashattok.

A szenátus 102:22 arányban támogatta a tanítók és tanárok tudásteszten alapuló alkalmazási és előléptetési rendszerét. Ennek révén a kormánynak lehetősége lesz megtörni a pedagógus-szakszervezet csaknem totális ellenőrzését az iskolai kinevezések fölött. A totális ellenőrzés tette eddig lehetővé az oktatói állások korrupción alapuló adás-vételét, illetve öröklését. Ezt a gyakorlatot teszik felelőssé a mexikói iskolákban folyó tanítás alacsony színvonaláért. A mexikói oktatás fajlagos költségei magasabbak, eredményei viszont gyengébbek, mint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) bármelyik tagállamáéi.

Mexikó pedagógusai napokon át tüntettek a tervezett reform ellen. A fővárosban eltorlaszolták a központi sugárutat, és hatalmas demonstrációt tartottak a kormány székháza előtt. Ez sem tudta meghatni a szenátorokat. Az oktatókat főleg az háborítja föl, hogy ezentúl rendszeres időközönként értékelni fogják a munkájukat. Az értékelés eredményétől fog függeni szakmai előmenetelük és a fizetésük emelése.

"Véget vetettünk a (tanári) állások öröklésének és árusításának - jelentette be Twitter-üzenetében Emilio Chuayffet oktatási miniszter. - Ezentúl a teljesítmény a tanári pályára való bejutás és az előmenetel ideális bázisa."

Pena Nieto elnök szerint az oktatási reform a központi elemét képezi Mexikó "nagy átalakításának". Az oktatási rendszer megreformálását az ország három nagy pártja közösen határozta el, miután Pena Nieto megnyerte a 2012 decemberében rendezett elnökválasztást. Az új tanév augusztusi kezdete óta Oaxaca szövetségi államban mintegy 70 ezer tanár sztrájkol. Azt vetik a kormány szemére, hogy reformja nem veszi tekintetbe az egyes régiók között fennálló kulturális különbségeket. Mexikó számos elmaradott térségében a szabad ég alatt, helyi (indián) nyelveken folyik a tanítás.

Az oktatási rendszer alacsony hatékonysága megfigyelők szerint abban a kapcsolatban gyökerezik, amely bő ötven évvel ezelőtt jött létre az országot évtizedeken át kormányzó Intézményes Forradalmi Párt (PRI) és a pedagógus-szakszervezet között. Utóbbi egyre jobban uralma alá vonta az oktatási rendszert, cserébe viszont mind a szavazóurnáknál, mint az utcán támogatta a PRI-t, illetve a kormányt.

A szakszervezet gyakorlatilag kisajátította a tanítók, tanárok alkalmazását és előléptetését. Iskolai kinevezése előtt szinte minden új pedagógusnak be kell lépnie a szakszervezetbe. Ez a gyakorlat melegágyát képezi a korrupciónak, beleértve a tanári állások "öröklését" és adás-vételét.

Különösen azokban a szövetségi államokban, amelyekben az iskolák a kisebbik, ám befolyásos szakszervezet, a CNTE ellenőrzése alatt állnak, az oktatási intézmények apránként átalakultak "államfejő gépezetté". A CNTE arról vált hírhedtté, hogy bénító erejű sztrájkokkal és felvonulásokkal fenyegetőzve érte el a tagjainak járó illetmények kifizetését és emelését. Mexikó falusi térségeiben ezeknek köszönhetően számít a tanítás az illegális jövedelmek első számú forrásának.

Mexikó ma állami költségvetésének nagyobb hányadát költi oktatásra, mint (Új-Zélandot leszámítva) az OECD 34 tagállama közül bármelyik. E költségvetési tételen belül 90 százalékot emészt föl a tanárok, tanítók javadalmazása - ez szintén a legmagasabb arány az OECD-n belül. A kiadások azonban nem tükröződnek a diákok eredményeiben vagy kisebb létszámú osztályokban. A mexikói gyerekeknek mindössze 47 százaléka végez el valamilyen középiskolát, miközben az OECD-n belül Mexikóban jut a legtöbb (25) diák egy-egy tanárra.

Az oktatási reform által felszámolt jelenségek közé tartozik az az évi 100 millió dollár, amelyet olyan tanárok ezrei kapnak szakszervezeti munkájuk fejében, akik ritkán vagy soha nem teszik be a lábukat az osztályterembe. A reformot szorgalmazó szakértők megállapították, hogy egyes szakszervezeti aktivisták szemeszterenként több százezer dollárt keresnek.