A Csak Együtt Van Esély -csoport (CSEVE) összesen 510 szülőt szólaltatott meg kérdőíves formában az ország 169 különböző településén. A kérdőívben érintett autista, mozgáskorlátozott, hiperaktív, beilleszkedési zavarral és számos más hátrányossággal rendelkező gyermekek az ország több mint 200 oktatási, nevelési intézményébe járnak, és "számosan vannak köztük olyanok, akik teljesen kiszorultak az oktatási rendszerből" - írja a szervezet közleménye.

A elmúlt néhány évben az SNI-s gyerekek oktatásáról is egyre több panasz. A közelmúlt legemlékezetesebb esete volt, mikor a kormány a fővárosi Neptun utca iskolába járó SNI-s gyerekeket kényszerűen áthelyeztette egy másik intézménybe, ahol alig voltak meg a megfelelő körülmények a problémával küzdő gyerekek számára. Tették ezt azért, hogy helyükön a "kínai-magyar barátság" jegyében egy kéttannyelvű iskolát alakítsanak ki egy éven belül. Az áthelyezett gyerekek számára számos fejlesztő foglalkozást nem tudtak megtartani, de jogaik már magában az áthelyezés során sérültek - állapította meg az ombudsman.

A beérkezett válaszok szerint a gyermekek kétharmada az előírt fejlesztéseket "egyáltalán nem vagy csak részben kapja meg".

A kérdőíves vizsgálattal a Cseve csoport szeretné felhívni a szociális tárca és a jogalkotók figyelmét arra, hogy sok még a tennivaló ezen a területen, és a kiemelt figyelmet igénylő gyermekek ellátásának reformjához haladéktalanul fogjanak hozzá. A kérdőívből az alábbi szülői gondolatokat válogattuk ki:

Heti 4 logopédiai kezelés van előírva, de nincs logopédus 5 éve.

Aki megszabja egy gyógypedagógiai iskolának, hogy minden gyereket köteles fölvenni, akit odaküldenek, de minimális szakembert enged csak foglalkoztatni, nincs elegendő hely, kicsik a tantermek, nincs bővítés vagy nagyobb épület biztosítása, stb., az szerintem egy órát sem töltött el gyógyped. iskolás gyerekek között. Értem én, hogy ezek gyerekek többe kerülnek, na de nem az a cél, hogy felnőve ők is minél hasznosabb adófizetőkké váljanak a mindenkori kormányok szempontjából? Értem én, hogy ott fenn fáj minden forintocska, ami nem a "nagyok" zsebeit duzzasztja, de mi is és a gyerekeink élni szeretnénk, ha nem nagy gond. De ha az, akkor is...

Nem fejlesztőpedagógus fejleszt az iskolában.

Szegregált, fizetős magánintézményt kellett keresnünk, mert az állami általános iskolában nem kaptunk segítséget.

Utazó gyógypedagógus egyes településeken korlátozott. Azért, hogy gyermekem megkapja a szükséges fejlesztést, heti két alkalommal 30 km-re viszem.

Emiatt muszáj albérletben laknunk hétfőtől péntekig, mert vidékről képtelenség tömegközlekedéssel bejutni.

Megkésett beszédfejlődést állapítottak meg! Ennek ellenére nem jár neki logopédiai fejlesztés! Érthetetlen!